ev. ref. lelkész és esperes. Debreczenben tanult és az utrechti egyetemet látogatta; haza jövén, Győrött volt tanár, mire Takácsiba (Veszprémm.) választatott prédikátorúl. 1747-ben lett lelkész Nagy-Igmándon (Komáromm.), hol 1771-ben meghalt 61 éves korában.
Munkája: Kenessei István ur utolsó tisztességének megadására, Istenfélő hivekhez méltó halotti sirás, avagy halotti prédikácziók. Pápa, 1750.
A nagy-igmándi ev. ref. egyház jegyzőkönyvében (5-20. lapokon) a Szentgyörgyi János által megkezdett és Nagy-Igmánd község és a megyének történetére vonatkozó följegyzéseket 1747-től 1771-ig folytatta.
Sz. Kiss Károly szives közlése.