vak költő, szül. 1800. decz. Pesten, hol atyja ügyvéd volt; 12 éves koráig iskolába járt, mely időben fejfájás következtében mind a két szemére megvakult. Nagybátyjának Kocsy császár királyi őrnagynak közbenjárására 1814. decz. 12. a bécsi vakok intézetébe vették föl és hat évig ott tartózkodván, a tudományokban és a mechanikában szép előmenetelt tett; a felsőbb tudományokban is magánoktatást nyert. 1820. nov. 1. említett nagybátyjához Sopronba ment, hol a mechanikával és egy világtalan fiú tanításával foglalkozott. 1826-ban tanítónak alkalmaztatott az előbb Pozsonyban, azután Pesten létesített vakok intézetében, hol a magyar nyelvet és mechanikát tanította. 1834-ben hivatalát elhagyta, oly szándékkal, hogy szerencséjét másutt kísértse meg; Pozsonyba költözött, hol tudományos és mechanikai tárgyakkal foglalkozott. Megtanulván a görög nyelvet, Homérosz munkáit kezdte magyarra fordítani. E végre fölolvastatta magának az Odysseát leánytestvérével, kit a görög olvasásra begyakorolt; az olvasottat maga számára önkészítette s a papirost keresztűlszúró betűkkel leírta görög nyelven két 4-rét kötetben. Feltalált egy erőművet artézi kutak fúrására, melynek mintáját maga készítette s a bécsi gazdasági egyesületnek bemutatta, hol helyeslésben részesült. 1836. nov. rövid ideig Bécsben tartózkodott; innét Triestbe utazott, azután Velenczébe ment, ottan egy évnél tovább időzött és tanítással, órák igazításával, meg más erőművek alkotásával foglalkozott; ezzel szerezte be élelmét. 1838-ban tanítói állást vállalt egy Páduában felállított vaknevelő intézetben. 1839. okt. már ismét Bécsbe s onnan soproni rokonaihoz tért vissza. 1840. ápr. végén Németországba utazott és Hannoverában a megvakult trónörököst mindenféle mesterségre s mechanikai foglalatosságra oktatta. 1841-ben Párisba utazott, hol az ottani vaknevelőintézet tagjait főleg az akkor ott még nem gyakorolt asztalos mesterségre oktatta. Mivel azonban itt sem tudott a kőrülményekkel megbarátkozni, 1843-ban ismét Páduába utazott, hol júl. 5. Copin Johanna szegény árva leánynyal, kivel első ott tartózkodása alatt ismerkedett meg, egybekelt és vele együtt szept. Budára érkezett, hátralevő életét a franczia s olasz nyelv tanításával biztosítandó. 1844. máj. leánya született, mire júl. Pestre költözött, hol szintén folytatta nyelvmesteri működését; okt. 12. elment, szokása szerint kisérő nélkül, Lemouton franczia nyelvmesterhez, hogy vele megismerkedjék; Lemouton lakása előtt a lépcsőn szélütés érte és még aznap a Rókus-kórházban meghalt.
Munkája: Achilles haragja az az összeveszése a legvitézebb és legerősebb görög vezérnek, Achilleusnak, a myrmidonok fejedelmének, a fővezérrel Agamemnon királylyal a trójai ostrom alatt. A görög Homerosból fordítva ugyanazon versekben, mint az eredeti. Erre következnek egynehány eredeti magyar költemények részént hexameterekben, részént distichonokban. Pozsony, 1835.
Allgemeine österr. Zeitschrift für den Landwirth, Forstmann und Gärtner 1836. 50. sz.
Sonntagsblätter, Wien, 1843. 855. l. (Frankl L. A.)
Nemzeti Ujság 1844. II. 80., 81. sz. (Dolezsalch Antal, vakok-intézetének igazgatója.)
Petrik Bibliogr.