főbányatanácsos és bányász-akadémiai tanár, szül. 1840. nov. 13. Dognácska-bányán, hol atyja kir. bányaorvos volt; leginkább otthon tanult és atyja oktatta a franczia nyelvben is; az 50-es évek elején Horkay András menekült honvéd-tüzértől tanulta az algebra elemeit. Atyjának csekély jövedelme lehetetlenné tette a további taníttatását (miután bátyja a bécsi polytechnikumban képezte magát); azért őt a resiczai vasmű gépgyárába adták, hol egyideig asztalos és lakatos mesterséget űzött, végre a gépészmérnökségbe került. 1856. összel ő is a bécsi polytechnikumban folytatta tanulmányait és miután az előkészítő tanfolyam vizsgáit letette, 1857-től a műegyetem első évfolyamának rendes hallgatója lett. Közben atyját nyugdíjazták; ezzel az ő iskoláztatása is félben szakadt és a resiczai gépgyár szerkesztő hivatalában keresett foglalkozást. 1859-ben a selmeczi bányász-akadémián rendes hallgatónak vették föl és 210 frtos ösztöndíjban részesítették. 1863-ban fejezte be a bányász-akadémiát. Ugyanekkor kinevezték a selmeczi bányaigazgatósághoz gyakornoknak és a szélaknai gépészeti felügyelőséghez osztották be. 1865-ben tisztjelölt lett és 1866-ban a leobeni bányász-akadémiához ideiglenes tanársegédnek neveztetett ki. Onnét visszakerült a selmeczi bányász- és erdészakadémiához, melynek akkor még német volt a tannyelve; ennek 1868-ban történt magyarrá tétele előtt, a két havi szünidő alatt, annyira elsajátította Nagy-Kőrösön (Ballagi Károlynál) a magyar nyelvet, hogy a következő félévben, mint ideiglenes tanársegéd, már magyarúl tarthatta előadásait a mennyiségtanból és ábrázoló mértanból. 1869. jan. bányatiszt, márcz. gépfelügyelő segéd és nov. rendes előadó tanársegéd lett; ugyanez évben a m. kir. pénzügyminiszterium megbízta őt az államnyomda első gépészeti berendezésének tervezetével és megrendelésével, a mivel Budán egy hónap alatt el is készült. A selmeczi bányász-akadémiának 1872-ben történt újjá szervezése alkalmával rendkívűli tanárrá neveztetett ki. Ugyanez évben a selmeczi bányaigazgatóság a bányák viztelenítéséhez szükséges intézkedésekkel is megbízta. Ez ügyben tett sikeres munkálkodását a m. kir. pénzügyminiszterium dicsérő oklevéllel és jutalommal tüntette ki. 1884-ben rendes tanárrá léptették elő s 1889-ben tanácsosi czímet nyert. 1894-ben főbányatanácsos lett és a fűrészgépek munkafogyasztására vonatkozó kiséreteinél kifejtett buzgalmáért és eredményes munkálkodásáért, a m. kir. főldmívelésügyi minisztérium elismerését vívta ki.
Czikkei a selmeczi Berg- und Hüttenmännisches Jahrbuchban (1867. Analytische Bestimmung der Abmessungen von Walzwerksbestandtheilen); a Bányászati és Kohászati Lapokban (1868. Egyes hengerű – egy irányban forgató vízoszlop gépekről, 1871. Vaslemez-tengely vizi kerék számára, 1872. A fogas kerekek fogainak szerkesztése és meghatározása, 1874. Számtolóka, különnyomatban is, 1879. A pulsométer elmélete, 1888. Huzalkötelek kiszámítása); a bécsi Sitzungsberichte der k. k. Akademie der Wissenschaftenben (II. Abth. 1871. Formel für die Spannkraft gesättigter Dämpfe); a M. Mérnök- és Építészegylet Közlönyében (1872. A szállító bányagépek, a forgó, vízemelő és fuvógépek lendítőkerekének meghatározása szerkesztés útján, 1873. Adatok a telített vízgőznek erőműtanához, 1894. A telített vízgőznek állapotbeli változásai, 1876. Dr. Zeuner és Fliegner kisérletei a gázok kifolyásáról, 1878. Az injector elmélete, németül a Zeitschrift d. Öst. I. u. A. Vereines cz. folyóiratban, és angolul az Abstracts of Papers as foreign Transactions and Periodicals Vol. LV. Lession 1878-79. Part. I., A levegő adiábáti kifolyása változó keresztszelvényű rövid csövekben, 1883. Az épszögű négyszögben támadó nyíró feszültségek. A szabályos sokszög keresztmetszetű prizmacsavaró szilárdsága); a Zeitschrift des Österr. Ingenieur u. Architectenvereinesben (1875. Vollständige Theorie des gesättigten Wasserdampfes, Nachweisung des Nutzens des Dampfhemdes, 1876. Über den Ausfluss der permanenten Gase, 1877. Über den Ausfluss des erhitzten Wassers, 1881. Theorie d. Kall'schen Pulsators, Vollständige Lösung des De-Saint-Venant'schen Problemes. 1883. Die Torsions-Spannung regelmässiger Vielecke, 1889. Berechnung der Förderseile); a Poggendorf, Annalen der Physik und Chemieben (1876. Über die specifische Wärme und wahre Wärmekapacität der Körper); a M. Akadémia Értesítőjében (1881. A De Saint Venant-féle feladat teljes megoldása); a Természettudományi Közlönyben (1884. A szabályos-sokszög keresztmetszetű prizma csavaró szilárdságáról) az Erdészeti Lapokban (1889. A víznyomás elosztása gerebnek orsópadjaira).
Munkái:
1. Compendium der mechanischen Wärmetheorie mit besonderer Berücksichtigung der Bedürfnisse der Maschinen. Berlin. 1879. (Ezen munka főleg szerző értekezésein alapúl, egészen új benne a gőzgépek azon elmélete, melyet szerző Farbaky-val saját kisérleteik alapján dolgozott ki.)
2. Technikai mechanica. Erőműtan I. rész. Bpest, 1885. Három kőny. rajzlappal.
3. Több pengével fúrészelő gépek munkabirása. Bpest, 1894. (A m. kir. államerdészet megbizásából tett kisérletek és tanulmányok alapján Farbaky Istvánnal együtt. Különnyomat az Erdészeti Lapokból.)
4. Szilárdságtan tekintettel a gépészet igényeire. Függelékül: A tehetetlenségi nyomatékok elmélete és a grafostatika elemei. Bpest, 1895. A szöveg közé nyomott 168 ábrával.
M. T. Akadémia Értesítője 1885. 119-122. l.
M. Könyvészet 1885.
Corvina 1895. 6. sz. és önéletrajai adatok.