bölcseleti doktor, középiskolai tanár, szül. 1851. júl. 30. Brassóban; itt kezdte a gymnasiumot és végezte Kolozsvártt, hol a r. kath. convictus növendéke volt; bölcseletet a bécsi, kolozsvári s budapesti egyetemeken hallgatott. Budapesten tanári s bölcseletdoktori szigorlatot tett és a gyakorlóiskola növendéke volt. 1871-73-ig a brassói r. kath. főgymnasiumban tanárkodott. 1875-79-ig a pancsovai állami főreáliskolában, majd egy fővárosi polgári iskolában s 1883. ápr.-jún. a fehértemplomi főgymnasiumban; 1883 okt. óta a budai állami paedagogiumban a német nyelv és irodalom tanára. A pancsovai Banater Post főmunkatársa volt 1876-79. és 1881-ben; itt indította meg a hazai németeknek a Schulverein illetéktelen beavatkozása elleni mozgalmát; 1890-ben részt vett az Élet alapításában; 1891-ben társszerkesztője volt a Magyar Tanítóképzőnek. 1886-ban a hazai néprajz művelésének szentelte magát, mire különösen dr. Meltzl Hugó kolozsvári egyetemi tanártól nyert volt ösztönt. Főleg az erdélyi népéletet tannlmányozta; az 1887. év nyarát vándor-czigányok közt töltötte, főkép az igazi czigány-zenét kutatva, számos valódi czigány népdallamot gyűjtött, melyek fontosak a magyar czigányzene kérdésére nézve. H. Wlislockival a hazai czigányok nagy népköltési gyűjteményét állította össze, melynek magyar fordítását a Kisfaludy-társaság kiadásra elfogadta; 1887-ben (főleg dr. Wlislocki Henrik és Katona Lajos közreműködésével) Ethnologische Mittheilungen aus Ungarn cz. tudományos folyóiratot indított meg; a kiadó szerkesztő H. megválasztatott a berlini, bécsi és müncheni anthropologiai társaságok, a nemzetközi folkloretanács stb. tagjának; a nemzetközi czigány-tudóstársaság ügyvivője. 1889-ben Hunfalvy Pállal megalapította a magyarországi néprajzi társaságot, melynek titkára volt; jelenleg alelnöke. Nagyértékű néprajzi könyvtárát e társaságnak ajándékozta. Az erdélyrészi kárpát-egyesület központi választmányának tagja s fővárosi osztályának főtitkári teendőkkel megbízott alelnöke. H. a néprajzi szak előadója a bold. Rudolt trónörökös által kezdeményezett: az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben cz. vállalatnak.
A kolozsvári Magyar Polgárnak 1872-73-ban és a Pesti Naplónak 1881-ben munkatársa volt (brassói levelek, Brassói carneval sat.) Czikkei a Néptanítók Lapjában (1886. Néhány elvi reflexió a nemmagyarajkú felnőtteknek a magyar beszédre való oktatása ügyében), a Figyelőben (XXII. 1887. Szenci Molnár Albert három problematikus művéről); a Vasárnapi Ujságban (1887. Hegedű a czigányok költészetében, 1888 József főherczeg könyve); az Egyetemes Philolog. Közlönyben (1888. Erdélyi czigány népdalok, 1892. Szilágyi-Hajmásiról); a Budapesti Szemlében (XLIX. 1887. Erdélyi szász népdalok, ford., LV. 1888. A Szilágyi és Hajmási cz. népballada és rokonságai); a Brassóban (1888. 73. sz. Bárczasági czigány népdalok. 1887. és 1889. Erdélyi czigány népdalok, 1890. A dimbroviczai rhapszod czigánydalai); az Erdélyi Hiradóban (1888. 292. sz. Tudomány és hazafiság); az Armeniában (1888. A czigányok Örményországban ezelőtt 500 évvel); a Nemzetben (1889. 344. sz. Magyar néprajzi múzeum); a Kolozsvárban (1889. 197. sz. Czigány dalok. 298. sz. Az erdélyi czigányság; anyaszeretet az erdélyi sátoros czigányoknál); a Journal of the gypsy lore society-ben (1889. I. Transylvanian gypsy songs. 1891 Hungarian and walachian gypsy rhymes, Two gypsy songs from New-Pest); a Felső nép- és polgáriskolai Közlönyben (1889. A polgáriskolai tanárok irodalmi működéséről); a Kisfaludy-társaság Évlapjaiban (XXIV. 1890 Ujabb adalékok a Szilágyi- és Hajmási-féle thémához); a Kalotaszegben, melynek 1890-91-ben főmunkatársa volt, (1890. Az egeresi czigányok dalaiból, Kalotaszegi czigány népdalok); az Ethnographiában (1890-91 A finn-ugor népek víz-özön mondásai, A néprajzi múzeum elhelyezéséről, A harangok szava és még valami, A milleniumi nemzeti kiállítás és néprajz, 1893. A czigányok megtelepítéséről, A köröm a néphitben, A vándorczigányok rovásjelei); az Egyetértésben (1891. 30. sz. József főherczeg czigánya, Sztojka Ferenczről); a Hunfalvy-Albumban (1891. Hunfalvy mint ethnographus); az Életben (1891. A magyar nép psychologiájához, 1892. Hazai népvizsgáló irodalom, Bolgár népének Mátyás királyról); a Képes Családi Lapokban (1893. A hegy a magyarok néphitében); az Erdélyben, melynek főmunkatársa (1894. Néprajzi kataszter, Erdély szóban és képben); a Váczi Közlönyben (1893. 22. sz. A váczi czigányok 1775-ben); az Ethnologische Mittheilungenben (1893. Kartenspielglauben aus Ungarn, Aus dem Dobsinaer Volksglauben, Besprechungsformeln aus dem XVI. Jahrhundert, Volkslieder bosnisch-türkischer Wanderzigeuner) sat.
Munkái:
1. Gedichte. Klausenburg, 1871.
2. Opitz Márton Erdélyben Bpest. 1876.
3. Lessing «Nathan»-ja Magyarországon. Fehértemplom, 1883. (Különnyomat a Fehértemplomi állami főgymnasium Értesítőjéből. Ism. Délmagyarországi Lapok 149. sz.)
4. Beiträge zur Vergleichung der Volkspoesie. Bpest, 1888.
5. Német olvasókönyv és nyelvtan polgári iskolák számára. Bpest, 1889-91. Három rész. (I. rész 2. kiadás. Bpest, 1893. Ism. Nemzeti Nőnevelés 1889. és Egyet. Philol. Közlöny 1889. 1891.)
6. Alternativák a rumén ethnologiához. Bpest, 1890. (Ism. Századok.)
7. Grundzüge der deutschen Sprachlehre. Bpest, 1891.
8. A hegyek kultusza Erdély népeinél. Kolozsvár, 1893.
Szerkesztette a Nemere cz. politikai lapot 1872. aug. 11-től 1873. végeig Brassóban; az Ethnologische Mittheilungen aus Ungarn cz. szakfolyóiratot, melyet 1887-ben alapított és 1893 óta József főherczeg védnöksége s közreműködése mellett szerkeszt Budapesten, (egyszersmind a nemzetközi czigány tudós-társaságnak is közlönye); az Ethnographia cz. folyóiratot 1891. januártól 1892. júniusig Katona Lajossal együtt szintén Budapesten.
Jegye: H. A.
Kiszlingstein Könyvészete.
Horváth Ignácz Könyvészete 1891.
M. Könyvészet 1893.
Pallas Nagy Lexikona IX. 126. l. (Wlislocky Henrik.)