bölcseleti és orvosdoktor, Nógrád- és Mosonmegye főorvosa, H. András gyógyszerész és Sinapia Zsuzsánna fia, szül. 1693. febr. 28. Beszterczebányán Zólyommegyében; a gymnasiumot szülővárosában elvégezvén, a gyógyszerészi pályára készült és Moller Károly Ottó orvos mellett gyakornokoskodott, a ki aztán az orvosi tudományok tanulására külföldre küldte; a hallei egyetemen tanult, hol 1719. okt. 18. orvosdoktori oklevelet nyert. Hazájába visszatérvén, előbb Nógrádmegyének főorvosa lett, azután gróf Csák Imre kalocsai érsek választotta udvari orvosának, kit Rómába is követett. Innét 1723-ban visszatért és Moller ajánlására Pozsonyban telepedett le, hol az előkelő körökben csakhamar oly hírnévnek örvendett, hogy Mosonmegye is megválasztotta főorvosának. Betegeskedése miatt néhány évet nyugalomban élt. Meghalt 1764. máj. 11. Pozsonyban.
Munkái:
1. Dissertatio inaug. medica de fluxus haemorrhoidalis provocatione. Praes. Mich. Alberti. Halae Magd.. 1719.
2. De usu et abusu nitri, epistola gratulatoria ad St. Andr. Kochlatsch. Halae Magd., 1721.
3. De nativo sale cathartico in fodinis Hungariae recens inuento, dissertatio epistolica. Posonii, 1721. (Lenyomatta Bel Mátyás, Prodrom. Hung. Nov. Lib. III.; dicsérettel említi Brückmann, Cent. I. Epist. itiner. 76.)
4. Dissertatio de thermis Trenschinensibus commentariolus historico-phisico-medicus. Lipsiae, 1726. (Kézirata a m. n. múzemban.)
Bel Mátyást, kinek rokona volt, munkájában segítette és megírta Pozsonymegye természeti leírását, ezen munkája azonban kéziratban maradt.
Weszprémi, Succinta Medicorum Biogr. I. 68. l. (hol epitaphiuma is közölve van.)
Horányi, Memoria II. 101. l.
Catalogus Bibl. Franc. Com. Széchényi I. 477.
Wallaszky, Conspectus 283.
Ballus, Beschreibung der kön. Freistadt Pressburg 1822. 179. l.
Petrik Bibliogr.