evang. ref. lelkész, H. István pestesi lelkész és író fia, H. Ádám és János testvéröcscse, született 1766-ban Losádon; iskoláinak elvégzése után Szászvárosra hívták káplánnak, honnét 1799-ben Kolozsvárt lett pap. Kiváló rögtönzési talentumával tűnt ki, úgy hogy beszédére sohasem készült, azt rögtönözve mondá el és mégis Zeyk és Kővári állítása szerint bámulatra ragadta a hallgatóságot. Még káplán korában bevádolták a királyi kormányszék előtt, hogy rögtönzéseiben atheizmust terjeszt s politikai czélzataiban az uralkodó ház ellen lázít, mire 1799. jún. 27. kelt rendelettel hivatalától felfüggesztették. Azután kegyelmet nyert. Kolozsvárott ismét beárulták, üldözték, keserítették, minek következtében boritalnak adván magát, papi állását elveszté s Szatmárra vonult, hol kevés ideig tartó lelkészkedése után meghalt 35 éves korában.
Kézirati munkája: A jó cselekedet valóságos érdeme. Elő adta egy közönséges prédikáczióban 1800 Xberén. (8rét 58 lap, a m. n. múzeum kézirattárában).
Zeyk János munkái. Kolozsvár, 1845. IV. 14. l.
Kővári László, Erdély nevezetesebb családai 115., 116. l.
Uj M. Athenás 174. l. (Herepei Gergely közlése).