ev. ref. lelkész, 1742. szept. 10-től a harderwijki egyetem hallgatója volt;1751. márcz. 21-től 1755. szept. 29-ig Erdélyben Al-Pestesen volt pap és a Vajda-Hunyad-Zarándi egyházmegye jegyzője. Innét Losádra ment, majd 1766-ban Al-Pestesre, hol még esperességet is viselt. Halála hihetőleg 1780-ban következett be, mert egy 1781. júl. 21. Déván kelt iratban már néhainak mondatik. Jellemzésére nézve mai napig fenn maradt, hogy: nagy orátor, classicus míveltségű és Ároni családfő volt. Gyermekei (Ádám, János és László), kiket egy darabig maga tanított, tőle örökölték a nagy szónoki tehetséget.
Munkái:
1. Igaz és valóságos keresztyén pogánynak isteni kezekkel lerajzolt eleven képe, néhai Nagy Klopotivai Pogány Ádám úr. U. ott, 1775. (Költemény.)
2. Szüzek szüz koronája, melyet a szűz Astréa arany idejére méltó szűz laurusokat érdemlő és pegasusi magosan repülő szárnyakkal a tisztesség és dicsőség haimaira emelkedő virtusokból szűz kezekkel fűzött, és szűz fejére illetett a szűz heros gróf Gyulai Lajos, halotti magyar oratióval. Kolozsvár, 1776.
Csomós (Tsomós) Mihályhoz írt latin elegiája is van (annak Dissertatio de Iure. Claudiopoli, 1757. cz- munkájában.)
Kővári László, Erdély nevezetesebb családai 115.
Uj M. Athenás 172. l. (dédunokájának H. Gergelynek közlése.)
Irodalomtörténeti Közlemények 1891. 434. l.