bölcseleti doktor, az erdélyi múzeum őrsegéde, szül. 1821. jan. 15. Pozsonyban; középiskoláit Czernowitzban végezte, s minthogy atyja, szintén H. Ferencz, ki katonaorvos volt és mint botanikus Bukovina florájának ismertetése körül a tudományban is jó nevet hagyott hátra, saját pályájára szánta s miután Czernowitzban a középiskolát elvégezte, a bécsi Josefinumba küldte, hol 1840-41-ben orvosi tudományokat tanult. Vágya azonban a bányászat és geologia felé hajtotta, s azért Selmeczre ment, hol 1841-44-ben elvégezte a bányászati s erdészeti tanfolyamot. 1845-54-ben Bukovinában szolgált mint bányatiszt és művezető, hol is szabad idejét Bukovina ásványainak vizsgálatával töltötte. 1854-ben Erdélybe jött, hol a szent-keresztbányai s fülei vasműveknél (1859-ig, majd a balabányai kir. és magántársulati rézbányaműnél) mint bányanagy és igazgató működött, s ez idő alatt szülő hazája földét folytonosan tanulmányozta. Ekkor fedezte föl az Olt szorosának változatos másodkori tömegkőzeteit és kövületekben gazdag helyeit. 1858-ban Füléből nagyobb tanulmányutat tett Németországon át Belgiumig, mely alkalommal Tübingában Quenstedt tanártól igen becses paläontologiai- és Krantztól Bonnban szép kőzettani tárgyakat szerzett és hozott magával, melyek később galicziai, bukovinai s keleterdélyi tárgyakban gazdag gyűjteményével együtt az erélyi múzeum birtokába jutottak. Balánbányáról kutató szelleme a ditrói s borszéki hegységekbe, továbbá a Nagy-Hagymás hegységbe vitte őt. Ott 1859-ben a kék sodalithoz hasonló nephelinsyenitet (vagyis ditroitet) fedezte fel, mire az ő bő gyűjtési alapján ismerkedett meg a tudományos világ ezen érdekes kőzetekkel. 1861-ben Cotta Bernát tanárt kalauzolta Erdély hegységeiben. A nagy-hagymási hegységben szintén ezen időben fedezte fel azokat a gazdag másodkori kővülethelyeket, melyeket később a tudomány javára kizsákmányolt. 1869. okt. 1. az erdélyi múzeumhoz ment őrsegédnek, s ettől fogva egészen a tudomány szolgálatába szegődött. A múzeum föld- és őslénytani gyűjteményének nemcsak saját gyűjteményével gazdagítása, hanem szakszerű rendezése, mondhatni, ujjá teremtése az ő érdeme. Összegyűjtvén Erdély eruptív kőzeteit, az 1873. bécsi világkiállításon 1500 gyönyörű példányból álló gyűjteményt mutatott be; csak így lehetett neki Erdély földtani térképét elkészíteni az eruptív kőzetek elterjedesének kimutatása czéljából. Az 1870-75. években az akkor még ifjú m. kir. földtani intézetnek szentelte tevékenysége egy részét, a mennyiben mint ideiglenesen alkalmazott segédgeológ Erdély keleti részének átnézetes fölvételével bízatott meg. 1875-ben a kolozsvári egyetem bölcseletdoktorává avatta s magántanárrá habilitálta az osztrák-magyar birodalom földtani viszonyainak előadására. 1879-ben a közös pénzügyministerium két évre, cs. kir. bányatanácsosi czímmel, Bosznia-Herczegovina számára bányaügyi előadóvá nevezte ki; mely sikeres működéseért kapta a Ferencz-József lovag-rendjelt. Az 1882. febr. 3. mocsi meteorithullás alkalmakor H. érdeme, hogy a legnagyobb 35-70 kgrammos meteorkő az erdélyi múzeumba jutott. 1882-84. Erdély új földtani térképének elkészítésében a törcsvári és ojtozi szorosok közti Kárpátok felvételét ő eszközölte. 1884-ben állította össze az erdélyi múzeum számára az imént említett Kárpátterületnek teljes kőzetgyűjteményét, mely aztán 1885-ben az országos kiállításon is szerepelt. A bécsi cs. kir. birodalmi földtani intézet levelezője, a m. földtani társulat és a cherbourgi Société nationale des Sciences naturelles levelező-, a bukovinai Verein für Landeskultur und Landeskunde és a nagyszebeni természettudományi társulatnak rendes tagja s az erdélyi múzeum-egylet alapító tagja volt. Meghalt 1887. jan. 15. Kolozsvárt. Budapesten a természettudományi társulat febr. 9. közgyűlésén és Kolozsvárt az erdélyi múzeum-egylet közgyűlésén febr. 20. Koch Antal egyetemi tanár tartott fölötte emlékbeszédet.
Czikkei a Hingenau Zeitschrift f. Berg- u. Hüttenwesenjében (1859. Über die Braunkohlenformation in Ostsiebenbürgen, Über die Rotheisensteine von Alsó-Rákos und Vargyas); az Oesterr. Zeitschr. f. Berg- und Hüttenwesenben (1861. Die Urschieferformation der Ost-Karpaten und ihre Erzlagerstätten); a nagy-szebeni Verhandlungen und Mittheilungen für Naturwissenschaftenben (1862. Geologische Skizze von Borszék, 1865. Geologische Ausflüge auf den Butschetsch, 1866. Geologische Streifungen im Altdurchbruche zwischen Felső- und Alsó-Rákos, Geologiscbe Excursion nach Balánbánya und dem Vöröstó, nach Békás, Zsedánypatak u. s. w. 1868. Beiträge zur Paläontologie Siebenbürgens); az Erdélyi Múzeum-egylet Évkönyvéhen (VI. 1872. A kolozsvári javasolt artézi kútról, Basalt-obsidián, 1873. Az eruptív kőzetek beosztásáról Erdélyben), a bécsi Verhandlungen der k. R.-ben (1872. Beobachtungen aus dem östl. Siebenbürgen), az Erdélyi Múzeumban (II., IV., V. 1875. 1877. és 1878. Bányász-földtani észleletek Erdélyben), a Földtani Közlönyben (1877. Geologiai tapasztalatok az erdélyi Érczhegység keleti szélén) a Kolozsvári Orvos-Természettudományi Értesítőben (1885. Paleontologiai adatok az erdélyi Kárpátok ismeretéhez, 1887. Az erdélyi keleti Kárpátok képződményeiről.)
Munkái:
1. Beschreibung der bis jetzt bekannten Mineralspecies der Bukovina. Leipzig, 1859.
2. Északkeleti Erdély földtani viszonyai. Pest. 1871. (M. kir. földtani intézet Évkönyvei I. 3. Németül is u. ott.)
3. A Székelyföld földtani és őslénytani leírása. Bpest, 1878. 36 kőnyomatú táblával, egy földtani térképpel. (M. kir. földtani intézet Évkönyvei V. Németűl is u. ott.)
4. Paleontologiai tanulmányok az erdélyi érczhegység mészkőszirtjeiról. Bpest, 1887. (M. kir. földtani intézet Évkönyvei VIII. 1. Németűl is u. ott.)
Szinnyei Könyvészete.
M. Könyvészet 1878., 1886.
1887: Nekr. P. Napló 18. sz., Fővárosi Lapok 18. sz., Egyetértés 18. sz., Orvos-Természettudományi Értesítő (Koch Antal emlékbeszéde), Földtani Közlöny (Koch A. emlékbeszéde) és gyászjelentés.