orvosdoktor, kir. tanácsos és egyetemi tanár, a m. tudom. akadémia s a Kisfaludy-Társaság rendes tagja. Elődei a XVI. század elején Würtembergből kerültek hazánkba s a család egyik ága Bártfán telepedett le. Szül. 1813. okt. 18. Kassán Abaujmegyében, hol iskoláit kezdette, azután Eperjesen és Pozsonyban folytatta; Eperjesen 1827-ben alapították a magyar nyelvmívelő társaságot Fáy András, H. I., Pulszky Ferencz, Szentiványi Miklós és Vandrák András, Greguss Mihály elnöklete alatt; akkor még Eperjesen Gregusson kívül egy tanár se tudott magyarúl; itt kezdett H. is magyarúl tanúlni. Pesten és Bécsben orvosi tudományokat is hallgatott, mikből később (1837) Paduában orvosdoktori oklevelet nyert; ekkor meglátogatta egész Olaszországot és sokat időzött különösen Velenczében és Rómában. Az orvosi tanulmányok nem elégíték ki; azért ez életpályáról, melyet először választott magának, a régészet és szépművészetek felé fordítá figyelmét, mely szakok iránt már eperjesi tanuló korában különös vonzalmat érzett. E téren, Fejérváry Gábor mű- és régiséggyűjteménye s becses könyvtára mellett, leginkább ifjúsági sőt már gyermekkori barátjával, Pulszky Ferenczczel kezdé magát művelni. Elméleti tanulmányaiban Winckelmann és Lessing művei szolgáltak első kalauzául. Gyakorlati ismereteit aztán Bécs műcsarnokaiban és többszörös utazásai alatt Olasz- és Németországban gyarapítá. A rajzoló művészetekben, a festészet- és szobrászatra nézve különösen legtöbbet tanult Behm hazánkfiától, ki Bécsben a Medailleur-Akadémiának igazgatója, s kinek szintén jeles gyűjteménye volt a régi remek festők műveinek metszeteiből. Az építészetet végre Rómában kezdé tanulni, első sorban az antik építészet remekein. Az ó-német és gót styl iránti különös előszeretetet a kassai és zsámbéki templom ébreszté föl benne; s a kassai székesegyház tanulmányozása vezette őt a felfedezésre, hogy van bizonyos alapelv, mely szerint a középkorban építettek. Ez alapelv vizsgálata, kifejtése s minden létező jelesebb góth épületre alkalmazása azóta évekig foglalkoztatta példátlan szorgalmát. A m. tudom. akadémia 1841. szept. 3. választotta levelező tagjává (1873. máj. 21. rendessé); a Kisfaludy-társaság pedig 1843. máj. 27. választotta tagjai sorába. H. számos művében és hirlapi czikkben figyelmeztette a nemzetet arra, hogy mily kincsei vannak az országnak műemlékeiben s mily vétek azok elpusztítása vagy elhanyagolása. Nálunk nemcsak országos, de municipális intézkedések sem léteztek, természeti vagy művészeti műkincseink, régiségeink megismertetésére. Ezért, történt, hogy 1845-ben is egy reform. egyházban becses régi falképek bemeszeltettek és a zsámbéki jeles egyházromot (melyre szintén H. figyelmeztette a nemzetet) a lakosok házak építésére szolgáló kőbányának tekinték, valamint a budai városi hatóság a budai hegyek közt létező régi Paulinus-kolostor romjait (hol a még létezett romalapokat 1846-ban H. ásatta ki). Az ilynemű vandalismusok ellen hatályos szót emelt H. az 1846-ban Kassán és Eperjesen egybegyült magyar természetvizsgálók és orvosok egyesületének régiségtani osztályában, minek következtében az egyesület folyamodást határozott intézni az országgyűléshez, kérvén azt, hogy intézkedjék a még fennálló régiségek rajza, ismertetése s fentartása iránt. Hasonló figyelmeztetést intézett az egyesület a m. tudom. akadémiához is, melynek ülésein, maga H. is gyakran felszólalt ez ügyben. Az akadémia is intézett fölszólítást a nemzethez a régiségek iránti kegyelet ébresztésére. H. 1847-ben az Erdélyi János által szerkesztett Szépirodalmi Szemle főmunkatársa volt és a Csengery Antal által szerkesztett Pesti Hirlapban is több jeles dolgozata jelent meg. Sokat foglalkozott ez időben a művészet történetével is s tanulmányainak eredményét egy nagy terjedelmű munkában akará a magyar közönség elé adni, mely műve egészen Nagy Sándor idejéig A régi művészet története cz. kéziratban van. Azon élénk politikai mozgalom, mely az 1840. országgyűlést követte, öt is besodorta a politikába s mozgalmaink, irányaink ismertetésére külföldön 1843-ban német folyóiratot indított meg: Vierteljahrschrift aus und für Ungarn cz., melyből hét kötet jelent meg Lipcsében. Iránya rokon volt a magyar ellenzék, a reformpárt törekvéseivel. 1848-ban a nemzeti miniszterium felállítása után, Esterházy Pál herczeg Bécsben székelő külügyi ministeriumában, Pulszky F. barátjának államtitkársága alatt, fogalmazói állást foglalt el Szontágh Pál társaságában és lényeges szolgálatokat tett a szabadság ügyének; különösen ő tartotta fel a német sajtóval az érintkezést. Ezért, miután Windischgrätz herczeg Bécset bevette s Pulszky elmenekült, H. több hivatalnoktársával együtt elfogatott és 1849. aug.-ig fogságban tartatott; ekkor, miután ellene bebizonyítható vád fenn nem forgott, szabadságát viszanyerte s a nyomasztó politikai légkörből 1850-ben külföldre költözött és Angolországban folytatta tanulmányait. E külföldi tartózkodása alatt vetette meg európai hírének alapját, a csúcs-íves építészet alaparányairól új és eredeti nézeteinek közzététele által, melyek a műértő szakkörökben meleg elismerésre találtak. Vizsgálatai közben ugyanis arra a fontos eredményre jutott, hogy a gótstilű műemlékeken, sőt az egyiptomi és a görög classicus és a régiebb korú románstilű épületeken is, ezek egyes részei közt bizonyos meghatározott arányok uralkodnak, melyek egyetlenegy alapméretből és építészeti egységből mathematikailag meghatározott szabályossággal folynak. E felfedezéséről 1856-ban emlékiratot adott be a brit épitészek londoni testületének, mely ott a legnagyobb elismerésre talált. Angolországból Francziaországba ment s 1857. okt. a franczia közoktatási miniszterium elé terjesztette fentebb említett nagyfontosságú fölfedezését. A dolog nagy feltünést keltett és felköltötte a császár (III. Napoleon) érdeklődését is, ki H.-t magához hivatta, megmagyaráztatta általa az új elmélet igazságát és azt annyira méltányolta, hogy a kiadás költségeihez tízezer frankkal járult. E nagy diadal után (1860) visszatért Magyarországba s itt folytatta működését az akadémiában és folyóiratokban. Ő kezdeményezte a székesfehérvári s kalocsai ásatásokat és azok az ő felügyelete alatt folytak, ő írta le s tette közzé az eredményeket, ő ismertette a pécsi püspöki székesegyházat. 1862 nyarán a Corvina maradványainak keresése végett, id. Kubinyi Ferencz és Ipoly Arnold társaságában, nagyobb tudományos utazást tett Konstantinápolyba s Athénbe; ugyanazon év szept. és okt. hónapokban pedig a fehérvári ásatásokat vezette. 1867-ben mint országos biztos a párisi művészeti kiállításon időzött és arról referált az akadémiában és elkészítette a pécsi székesegyház monographiáját a műemlékek díszkiadásába. 1869. s a következő években az akadémiai archaeologiai bizottság kiküldése folytán a hazai műemlékek megismerése czéljából utazásokat tett Torontál és Csanád vármegyében, Lőcsén és vidékén és a Bácskában, mindenütt gazdag eredménynyel. Az 1869-72. országgyűlésen képviselői mandatumot vállalt, melyet 1873-ban a budapesti egyetemen az archaeologia tanszékével cserélt föl. Ekkor a magyarországi műemlékek gondozására 1872. ápr. 11. alakult országos bizottság előadója is lett; a m. tudom. akadémia archaeologiai bizottságának is előadója volt. 1873. a székesfehérvári újabb ásatások eredményeiről tartott előadást és e feladat sikeres végrehajtását, régi királyaink koronázási egyházának és temetkező helyének kiemelését és a fenmaradt, megmenthető emlékek megismertetését tekintvén tudományos fáradozásai legfőbb czéljának, 1883-ban a már negyedik ásatás munkájába kezdett és pedig oly fényes eredménynyel, hogy ezúttal feltakarta szent István bazilikájának harmadik tornyát, constatálta granitoszlopainak számát és méretét és a királyi sírok helyeit, jelesen nagy Lajos sírkápolnáját. Nejének elvesztése, ki az aranylakodalom előtt fél évvel (1888. febr. 14.) meghalt, oly annyira megrendítette az addig még mindég erős férfiú idegeit, hogy azóta nem volt többé egészséges pillanata. Utolsó időben egy áthülés következtében tüdőgyuladást kapott, de csaknem az utolsó pillanatig megtartotta eszméletét. Halála napjának délutánján 1888. decz 5. azt kérdezte: Hány az óra? «Négy» volt a felelet, mire megjegyezte, hogy négy óra mulya ő már nem lesz többé az élők közt és elbucsúzva szeretteitől, esti nyolcz órakor minden halálküzdelem nélkül megszünt élni (Budapesten.) Nagy áldozatokkal gyűjtött műkincseit szülővárosának, a felsőmagyarországi múzeumnak hagyta. Barátja Myskovszky Viktor, ki vele élete későbbi szakában együtt működött, a felsőmagyarországi múzeumegylet kassai nagygyűlésén 1889. máj. 19. mondott felette emlékbeszédet.
Cikkei az Athenaeumban (1840. Általános nézetek az aegyptusi művészetekről. A bécsi műkiállítás 1841-42., polemiák és Hirlapi ellenőr cz. rovat és itészeti czikkek), a Pesti Hirlapban (1841. 59. sz. Nézetek az 1841. pesti műkiállításról, 83. sz. A Libay-féle mellszobor ügyében, 1843-44. országgyűlési jelentések, műbirálatok stb ); a M. tudom. akadémia Értesítőjében (1841. A franczia drámáról és annak káros hatásáról, székfoglaló; 1847. Mármaros-szigeti falképekről, Kassai székesegyház főoltára képeiről. A régiségek rajzoltatása iránt, 1853. Észrevételek a középkori egyházépítészet alkotása szabályainak fölfedezését szembetüntető némely rajzokra vonatkozólag, 1875. Jelentés a székesfejérvári újabb ásatásokról, 1876. A magyar zománczról, 1877. Myskovszky Viktor rajzairól, A lőcsei oltárkép eredetéről, 1882. Jelentés a székesfehérvári ásatásokról), a Regélő Pesti Divatlapban (1842. Drámai jellemek. Miért tetszik a franczia dráma, Az újabb franczia szinköltészet és annak káros befolyása a miénkre, Az 1842. műkiállítás Pesten, Shakespeare Othellója, a nemzeti szinház közönsége és az Athenaeum szini kritikája, 1843. A dráma alapelvei, Figyelmeztetés Shakespeare III. Richardjára, 1844. A hellenek rajzoló művészei Nagy Sándor koráig arczképet nem készítettek, mutatvány); a Világban (1842-44. könyvismertetések), a Pesther Tagesblattban (különféle tartalmú czikkek, nevezetesen Hild építész által Pesten emelt épületek birálata egy czikksorozatban és némely felföldi népmondák feldolgozása sat.); a Tudománytárban (XIII. 1843. Egy pár szó Dürer Albrecht méltánylására, rajzzal); az Életképekben (1844. II. Hölgyvezető a pesti műkiállításban, Alexy szobormintája, 1846. I. Szentségház Kassán, II. A legújabb magyar regényirodalom, 1847. Szentségház a sz. Erzsébet-egyházban Kassán, rajzzal), az Irodalmi Őrben (1846. II. 1. sz. Eötvös József báró Falu jegyzőjének ismertetése), az augsburgi Allg. Zeitungban (1848-ig politikai czikkek, mint magyarországi levelezőjétől); a Kisfaludy-társaság Évlapjaiban (V. 1843. A hellen tragoedia tekintettel a keresztyén drámára, Uj F. X. 1875. Három nemzeti műemlék, XI. Leonardo da Vinci és a Lombard iskola; XX. 1883. A képzőművészetek fejlődése); a Budapesti Szemlében (1840. II. A rajzoló művészetek feladata); a Magyarföld és népeiben (1846. Kassa sz. kir. város, Fejérváry Gábor eperjesi múzeumának ismertetése s erre vonatkozó indítványa); a M. Szépirodalmi Szemlében (1847. Mit tartunk az irány-költészetről; Egyéni és egyményi, hét czikk, Szabó az Odyszea fordítója, Magyarországi szent Erzsébet kassai templomának főoltárképei, öt czikk, A népmese Magyarországon, 14 czikk); a M. Hajdan és Jelenben (1847. A pannonhalmi benedekrendi apátság al- és feltemploma); az Oesterr. Blätter für Literatur u. Kunst cz. lapban (1848-ig és előbb is több czikk, nevezetesen műkiállítások birálata éa a kassai székesegyház szentségházának ismertetése, réztáblával); a Wiener Zeit.-ban (1848. A pragmatica sanctio s egyéb czikkek); az Értesítőben (1852. 17., 19. és 20. sz. A képzőművészetek fejlődése); a Moniteur des Architectesben (1857. Église S. Yved de Braine Type de Notre-Dame de Tréves de l'église cathedrale de Cassovie, ez azon értekezés, melylyel a francziák előtt bebizonyította, hogy a kassai sz. Erzsébet templomát Villard d'Honnecourt tervezte); az Uj M. Muzeumban (1858. Levél a kassai dom építőjéről), a Budapesti Szemlében (XI., XII. 1861. A középkori építészet, VII. 1875. Három nemzeti műemlék, XIX. 1879. könyvism.); az Archaeologiai Közleményekben (1861. I. Mátyás király egykorú arczképei, 1862. Kis-bényei román izlésű templomnak leirása, 1864. A szatmári püspöki megyének középkori építészeti régiségei, Tanulmányok a középkori építészeti chronologia köréből tekintettel a magyar műemlékekre, 1864-65. Archaeologiai kirándulás Abauj és Sáros megyékbe, 1866. A bél-három-kúti, máskép apátfalvi egyháznak arányai, 1870. Archaeologiai kirándulás Csanádra, 1872. A visegrádi korona bolt és a királyi lakosztály elrendezése); a Vasárnapi Ujságban (1861. 37. sz. A magyar akadémia palotája, képpel, 1862. Jelentés a székesfehérvári régiségekről, 1864. 28., 29. sz. Alexy Károly szobrász domborművei a pesti redoutépületen, 1865. Adler Vincze magyar zeneszerző, 1866. A magyarországi legújabb régészeti fölfedezések, 1867. A régi hadi építészet Magyarországon, 1868. Pulszky Ferencz régiséggyűjteményéből); a bécsi Mittheilungen der k. k. Centralcommission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmähler cz. folyóiratban (1862. Die romanische Kirche zu Klein-Bény, 1865. Die nordfranzösische Abtei und Kathedralkirche, Die Alterthümer von Osztropataka im Saroscher Comitate, 1868-71. Die Kathedrale von Fünfkirchen, Die vierthürmigen Kirchen in Ungarn, 1874, Zur Kunst der Gothen); a Kritikai Lapokban (1862-63. Az akadémia palotájának terve, eddigi története, A magyar képzőművészeti társulat), a Magyar Sajtóban (1862. 224., 232., 237., 241., 250., 253., 267. sz. Jelentés a fehérvári ásatások eredményéről, 1863. Levelezés Párisból, 1864. 132. sz. A pécsi székesegyház két katakombája, 1865. 46. sz. Attila lakomája még egyszer); a M. tudom. akadémia Évkönyveiben (1864. Jegyzetek a byzanti építészetről), a Győri Tört. és Rég. Füzetekben (1865. A görög n. e. temploma Ráczkevén); a bécsi Oesterr. Wochenschrift für Wissenschaft, Kunst etc. cz. lapban (1865. Eine archaeologische Reise in der Szatmárer bischöflichen Diözese, hat czikk); a M. Orvosok és Természetvizsgálók Munkálataiban (IX., X. 1864-65. A művészet fejlődésének törvényei); az Oesterr. Revueben (1865-67. Die mittelalterliche Baukunst in Ungarn, Daniel Josef Böhm); az 1867. párisi kiállításról szóló osztrák jelentésben (1867. Bericht über die Werke der Kupferstecher-, Holzschneidekunst u. Lithographie etc. der Pariser Weltausstellung); a Gazette des beaux arts cz. folyóiratban (1867. L'art hongrois a l'exposition universelle); a Heckenaszt-féle Magyarország képekben cz. munkában (1867. A magyar faluk templomai, fametszetekkel); a Magyar Ujságban (1868. 8. sz. Az akadémiában kiállított Fejérváry-Pulszky-féle gyűjtemény ügyében kiküldött bizottság jelentése, 15. és köv. sz. A gyűjteménynek leírása, hat tárcza, 76. sz. Jelentése az akadémiához a Pulszky-féle gyűjtemény ügyében, 1869. aug., szept. Előleges jelentések a régi kalocsai székesegyháznak felásatásáról és felfödözéséről); a Budapesti Közlönyben (1888. 15., 22., 28., 36., 40., 44. Pulszky Ferencz művészeti régiségeinek kiállítása), a Műcsarnokban (1868. Nagy Sándor szobra a Fejérváry-Pulszky régiségi gyűjteményben); a Pester Lloydban (1866-67 több czikk, 1868. A Fejérváry-Pulszky régiség gyűjteményéről több czikk, 1874-75. négy czikk, 1885. máj. Berechtigung des Spitzbogenstyls); az Ungarische Revueben (1869. Die neuesten archäologischen Entdeckungen in Ungarn); a lipcsei Jahrbücher für Kunstwissenschaftban (1869. Ein Künstleralbum des XVI. Jahrhunderts); a kalocsai érseki Schematismusban (1870. De ecclesia metropolitana Colocensi, 1871. Fructus laborum ad detegenda Metropolitanae Ecclesiae Bácsiensis fundamenta anno 1870 suscepta, 1872. Rudera abbatiae Benedictinorum de Báth-Monostor effossa mense Octobri 1871.); a Honban (1868. 15. sz. Pulszky F. művészeti régiségeinek kiállítása), az Archaeologiai Értesítőben (1870. Bács vára területén véghezvitt ásatásokról és fölfedezésekről, más bácsi és erdődi régiségekről, Régészeti utijegyzetek, Bács, 1871. Jelentés a lőcsei, szepesi, eperjesi és kassai régiségekről, melyeket szerző egy ministeriális kiküldetés folytán 1870. okt. vizsgált, 1872-73. Jelentések, 1888. Az ó-egyptomi művészetről, sat.); az Életképekben (1876. 84. sz. A csészetartó szobrok); a Congres international d'anthropologie et d' archéologie préhistoriques, Compte-rendu de la VIII-me session a Budapest 1876. cz. munkában: L'age du fer. Étude sur l'art gothique); Reissenberger, Die evangelische Pfarrkirche in Hermannstadt cz. munkájához (1884) írt egy Nachtragot; Bunyitay Vincze, A váradi püspökség története III. kötete (1885) számára: A nagyváradi kettős székesegyház cz. czikket, a Pulszky Ferencz Albumába (1885) is írt egy czikket. Országgyűlési beszédei az 1869-72. Naplókban jelentek meg
Munkái:
1. De voce. Dissertatio inauguralis medico-psychologica. Pestini, 1837.
2. Brutus und die Tarquinier. Historische Tragödie in 5 Akten. Pestini, 1837.
3. Párhuzam az ó- és újkori művészeti nézetek és nevelések közt, különös tekintettel a művészeti fejlődésre Magyarországban. Pestini, 1841. (Ism. Pulszky F. Athenaeum 1842. II. 15. sz. Észrevételek a szerzőtől Regélő Pesti Divatlap 1842. 64. sz.)
4. Bericht über die erste ungarische Gewerbeausstellung... von Ludwig Kossuth, aus d. Ung. Pestini, 1842.
5. Gesetzvorschlag über Ungarns Freistädte. Nebst einem Anhange. Pest. 1844.
6. Gesetzvorschlag über die Volkserziehung im Königreiche Ungarn. Aus dem Ungarischen übersetzt. Tyrnau. 1844.
7. Kassa városának ó-német stylű templomai. Rajzoló és magyarázó. Pest, 1846. (Nagy félív alakban 12 rajztáblával. Ism. Egyh. Lit. Lap. 1847. I. 1., 2. sz., Nemzeti Ujság 1847. I. 440., 441. sz., 1851-ben a magyar tudományos akadémiától a Marczibányi-féle mellékjutalmat kapta. Kivonatát közölte Montalembert, Histoire de Ste Elisabeth de Hongrie. Paris. 1854. cz. munkájában.)
8. Die Reform in Ungarn, von Josef Freiherr von Eötvös, aus d. Ung. Pest, 1846.
9. Ungarn und seine Völker, herausg. von Emerich Vahot, übersetzt von... Pest, 1846. (Csak az 1. füzete jelent meg.)
10. A hellen tragédia, tekintettel a művészeti fejlődésre Magyarországon. Pest, 1846. (Különnyomat a Kisfaludy-társaság Évlapjaiból.)
11. Die mittelalterliche Baukunst in England. Leipzig, 1847. (Bloxam M. H. angol munkájának 7. kiadása után ford.)
12. Catalogue of the collection of the monuments of art founded by the late Gabriel Fejérváry, of Hungary exhibited at the apartments of the Archaeological Institute of Great Britain and Irland. London. 1853.
13. A cillei székes-egyház-féle építészeti pályázathoz való magyarázat francziául (kézirat gyanánt nyomatott. Ezen építészeti pályázatot szerző két franczia építész társaságában készíté; a hármas társ jutalmúl az első arany érmet nyerte.)
14. Theorie des proportions appliquées dans l'architecture depuis la XII. dynastie des rois égyptiens jusqu' au XVI. siécle. Styl égyptien. Ordre dorique. Avec atlas. Paris, 1860-63. Két rész. (A táblákat a szerző maga rajzolta. Ára 108. franc.)
15. A székesfehérvári ásatások eredménye. Pest, 1864. (9 réztáblával és 78 fametszettel.)
16. Az orvosok és természetvizsgálók vándorgyűlése alkalmával Pozsonyban kiállított régészeti tárgyak catalogue raisonnéje... 1865. (Rómer Flórissal együtt.)
17. Jelentés a bányavárosokba tett régészeti kirándulásról. Pest, 1865-66. (Archaeologiai Közlemények V. 3., VII. 1.)
18. Műrégészeti Kalauz különös tekintettel Magyarországra. II. rész. Középkori építészet. Pest, 1866. (I. részét Rómer írta.)
19. Catalogue des antiquités grecques, romaines, du moyen âge et de la renaissance composant la collection de Mm. de Fejérváry – de Pulsky dont la vente aura lieu hotel Drouot... 18-23. mai 1868. Paris, 1868.
20. Pulszky Ferencz műgyüjteményének jegyzéke. Pest. 1868.
21. Pécsnek középkori régiségei: 1. A pécsi székes-egyház építészete, sz. Benigne hajdani temploma Dijonban, sz. Márk temploma Velenczében. 2. A pécsi székesegyház dombor művei. Pest, 1869. (Monumenta Hungariae Archaeologica I. Németűl 1870.)
22. Die Grabungen des Erzbischofes von Kalocsa Dr. Ludwig Haynald. Geleitet, gezeichnet und erklärt. Bpest. 1873.
23. Die altchristliche Grabkammer in Fünfkirchen. Wien, 1873.
24. Tanulmányok a góthok művészetéről. Bpest, 1874. (Értékezések a tört. tud. köréből III. 6. Ugyanez németűl. Bécs. 1874.)
25. Magyarország ó-keresztény, román és átmenet-stylű műemlékeinek rövid ismertetése. A vallás- és közoktatási m. kir. miniszter meghagyásából. Bpest, 1876. (7 tábla, 1 térkép és 287 fametszettel.)
26. A magyarországi árvízkárosultak javára Budapesten gróf Károlyi Alajos palotájában 1876. májusban rendezett műipari és történelmi emlék-kiállítás tárgyainak lajstroma. Bpest, 1876. (Bubics Zsigmonddal együtt, sajtó alá rendezte Szalay Imre.)
27. Brugsch-Bey, Heinr., Geschichte Aegyptens unter den Pharaonen, nach den Denkmälern. Leipzig, 1877. cz. munkájának ismertetése. (Bpest, év nélkül, magyarul.)
28. Dürer Albert. Bpest, 1878.
29. Lőcsének régiségei. Bpest, 1878. (14 táblával és 88 fametszettel. Monumenta Hung. Archaeologica III. 2.)
30. Magyarország csúcsíves stylű műemlékei II. kötet. Bpest, 1880. (4 táblával és 181 fametszettel. Az I. kötete a 25. sz. alatti munka.)
31. Magyarország góth-stylü műemlékei. Bpest, 1880.
32. Közép-Syria építészete. Bpest, 1881.
33. A nagyszebeni és székesfehérvári régi templom. Bpest, 1883. (Reissenberger Lajossal együtt, két rézm. és egy kőny. tervrajzzal.)
34. Ausstellung der Landes-Denkmäler-Kommission. Bpest, 1885. (Különnyomat a Pester Lloyd 209. és 214. sz.)
35. Die Nibelungen von Hans Melzn (Henszlmann). Leipzig, 1886. (Tragédia öt felvonásban.)
Kézirati munkái: A kassai székesegyház főoltárképei, mesterének fölfedezése, azoknak lerajzolása 1847., Budán a szép juhászné szomszédságában fekvő pálosok hajdani zárdájának felásatása, felmérése és lerajzolása 1847.; Építészeti pályázat. angol magyarázattal egy Konstantinápolyban tervezett anglikán templom számára 1857.; Építészeti pályázat a m. tud. akadémia palotájára, a rajzok magyarázatával, pályázott Frey és Gerster építészek társaságában és a kikötött 300 aranyon kívül a legjobb pályamunkára kitűzött 150 aranyat is elnyerte; A konstantinápolyi és athenei úton készített sok építészeti és szobrászati rajz 1862.; a Theorie des proportions dans l'architecture cz. munka folytatása 1863.; Jelentés a párisi világkiállítás építészeti, szobrászati és festészeti osztályáró11867, két kötet, melyből az építészeti jelentéshez való bevezetés a Mérnök- és Építész-egylet Közlönyében 1868. és a festészetről való jelentéshez a bevezetés a Műcsarnokban jelent meg; Jelentés az ú. n. Histoire du travail osztályáról a párisi kiállításon 1867. egy kötet; Jelentés a visegrádi vár állapotáról és az annak fenntartására szükséges munkálatokról 1870.; Függelék a pécsi székesegyház monographiájához; A sirena symbolikai és művészeti tekintetben; Magyarország czímere arch. és heraldikai tekintetben, melyet mint a képviselőház által az országos czímer meghatározása érdekében kiküldött bizottságnak jegyzője szerkesztett; Heraldikai káté; Die Bildnisspraxis der Hellenen; Egyptom régi művészete.
A magyarországi műemlékek országos bizottsága körében mint előadó számos jelentést olvasott fel a magyarországi emlékekről. ú. m. Visegrádról kettőt, a lébenyi, sőregi, pannonhalmi, pécsi, bácsi, egyházas-básti stb. templomokról és régiségekről, elkészítette az országban a szakférfiak- és régészet-kedvelőkhöz intézendő felszólításokat két folio táblával, melyeken az instructio számára válogatott régi emlékek fametszetei vannak lenyomva, mihez járúl a nyomtatott magyarázat; vezette továbbá e bizottság jegyzőkönyveit. Benkő Kálmán (Magyar Szinvilág 80. l.) Kié a koncz? cz. szinművét is említi.
Szerkesztette a Vierteljahrsschrift aus und für Ungarn cz. folyóiratot, mely 1843. és 1844-ben jelent meg Lipcsében, összesen hét füzetben; az Uj Korszak cz. közművelődési és tanügyi hetilapot 1865. novembertől 1866-ik áprilisig Pesten. (Ebben a m. n. múzeum ügyét tárgyaló czikksorozat sat.) Több évig ő szerkesztette az akadémia Archaeologiai Értesítőjét, 1872-1878-ig (VII-XII. kötetét), 1872-ben Érdy Kálmánnal. 1874-ben Geduly Ferenczczel, 1875-ben Ortvay Tivadarral, 1876-78-ig báró Nyáry Alberttel; az Archaeologiai Közleményeket (XI-XV. kötet), úgy a Régészeti Emlékeket (Monumentákat) is.
Jegyei: H. I. a hirlapi czikkeknél.
Arczképe kőnyomat Marastoni Józseftől 1861 és ugyanattól rézkarcz 1862 Pesten.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai V. 1843. 21. l.
Magyarkák. Lipcse, 1845.
Honderű 1847. II. 5. sz. (Severus.)
Sonntagsblätter, Wien, 1847. 15. sz.
Oesterr. Blätter für Literatur und Kunst 1847. 130. sz.
Ujabbkori Ismeretek Tára IV. 267. l.
Ferenczy és Danielik I. 184. l.
Ostdeutsche Post. Wien, 1858. 27. sz.
Humorist. Wien, 1858. 25. sz.
Frankfurter Konversationsblatt 1858. 24. sz.
Vasárnapi Ujság 1859. 21. sz. arczk., 1888. 50. sz. arczk. (Pulszky F.)
Ország Tükre 1862. 5. sz. arczk.
Századok 1869. 53., 120., 275., 1870. 69., 1871. 367., 642., 1872. 354., 657., 1873. 303., 372. l.
Magyarország és Nagyvilág 1871. 53. sz.
Toldy Ferencz, M. Nemzeti Irodalom Története. Pest, 1865. 334., 362. l.
Egyetemes M. Encyclopaedia IX. 196.
Budapesti Közlöny 1869. 185. sz.
M. Tudom. Akadémia Értesítője 1870. 127., 1872. 188., 1873. 145., 1876. 205., 1877. 110., 1878. 48., 118., 1879. 35., 1880. 30., 83., 106., 1883. 115., 1886. 168., 1888. 201.
M. Tudom. Akadémiai Almanach 1873. 341. l. (Munkálatai), 1890. 359. l. (Nekrolog.)
Szinnyei Repertóriuma. Történelem I., II. Természettud. I.
Torma Károly Repertóriuma. Bpest, 1880.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
M. Salon VI. 1886-87. (Kézirata.)
1888: Nemzet 337. sz., Fővárosi Lapok 137-139. sz., Budapesti Hirlap 338. sz., Egyetértés 338, sz., Pesti Napló 337. sz. és 1889. 141., 142. sz. (Myskovszky Viktor.)
Természettudományi Közlöny 1889. 602. l.
Felsőmagyarországi Múzeum-Egylet Évkönyve 1890. (Myskovszky emlékbeszéde.)
Irodalomtörténeti Közlemények 1894. 331. l.
Pallas Nagy Lexikona IX. 81. l. (Tóth Lőrincz) – és gyászjelentés.