egyház-jogi doktor, Mária királyné udvari papja, Lőcse város régi polgári családjából származott, melynek egyik tagja (H. György) már a Hunyady-ház hivei közt szerepel és 1457-ben azokkal a budai börtön szenvedéseiben osztozik. Külföldi főiskolában végezte tanulmányait és 1513-ban szülővárosa plébánosává választotta; a plébániai egyház némely olajfestményein látható még nevének monogrammja, hirdetve, hogy a művészet emeléseért buzgón érdeklődött. 1517-ben tagja volt azon küldöttségnek, mely II. Lajos királynak Lőcse város hódolatát bemutatta. Néhány évvel később tornai főesperessé neveztetett. A klassikai műveltséghez és az alapos tudományossághoz, melyet a külföldről hozott magával, a természet kiváló tehetségeket és az ékesszólás hatalmát csatolta. Ennek köszönhette, hogy hire a királyi udvarig elhatott és Mária királyné, II. Lajos neje által 1522-ben udvari papjává választatott. Mária királyné 1526 tavaszán gyóntatója s udvari káplánjai részére egyházi kitüntetésekért folyamodik a pápához. H. szivélyes baráti viszonyban állott Rotterdami Erasmussal, ki őt becsülésével és leveleivel megtisztelte. A magyarországi nagy vallási mozgalom közepette H. elszigetelve állott; mert a két felekezet közötti küzdelem sokkal újabb és hevesebb volt ez időben, semhogy a kiegyenlítési kisérletek sikerre vagy akár csak elismerésre számíthattak volna. Ez és a mérhetetlen zavar méltán elkeserítették őt és örömmel ragadta meg az alkalmat, távozni Budáról. 1526 elején Kassa város lelkészévé választotta s husvét után elfoglalta a kassai plébániát. Ez időben püspökséget is ajánlottak neki; azonban nem fogadta el. A szerencsétlen mohácsi csata után, az özvegy királyné ismételt sürgetéseinek engedve, 1528 elején ismét elfoglalta udvarában (Znaimban) a hitszónoki s gyóntatói hivatalt. H. ezalatt összeköttetésben maradt Rotterdami Erasmussal és rábírta ezt, hogy Vidua christiana cz. munkáját Mária királynénak ajánlva bocsássa közre. 1530-ban H. Augsburgba kisérte úrnőjét. Itt sokat érintkezett Melanchtonnal és a protestantismus egyéb vezérférfiaival. Sőt a szőnyegen forgó kérdések tisztázása s békés megoldásához, maga is hozzájárulni kivánt. E végből egy hittudományi dolgozatot adott át Melanchtonnak, ki elég fontosnak tartotta arra, hogy Luthernek megküldje. H. ezen magatartása által magára vonta a gyanút, hogy a protestantismushoz szít. Midőn V. Károly 1530 végén Máriát a Németalföld kormányzójává nevezte ki, fölkérte őt, hogy udvari tisztjeit, kik az eretnek tanokhoz hajolnak, bocsássa el; ilyennek jelölte ki hitszónokát Henckelt is. Ezt elbocsátván a királyné, évi nyugdíjt rendelt neki s a boroszlói székesegyháznál kanonokká neveztette ki. 1531-ben Schweidnitz sziléziai város lelkészszé választotta. Midőn azonban köszvénybaja elhatalmasodott, visszatért Boroszlóba, hol 1539. nov. 5. meghalt. Máriával és ennek titkárával, Oláh Miklóssal, miután Belgiumba távoztak volt, élénk levelezésben állott.
Munkái nem maradtak reánk; nagybecsű leveleiből is csak néhány ismeretes, melyeket Fraknói közöl H.-ről írt munkájában: Kassa városa tanácsához Buda, 1526; Bártfa város polgáraihoz Kassa, 1527; Kassa város közönségéhez, Znaym, 1529 és Oláh Miklóshoz, Sveidnitz, 1532.
Nevét Henkelnek is írják.
Czvittinger, Specimen 167.
Bod, M. Athenas 352. l. (Nevét hibásan Henhelnek írja).
Horányi, Memoria II. 98.
Melczer, Biogr. berühmter Zipser 39.
Fabó, Monumenta II. 47., 48., 345.
Frankl János, Henckel János, Mária királyné udvari papja. Pest, 1872. (Értekezések a tört. tud. köréből II. 4.)
Figyelő XVIII. 68.
Történelmi Tár 1885., 1890. 385.
Irodalomtörténeti Közlemények 1892. 486.