csanád-egyházmegyei áldozópap, aradi főesperes, új-aradi plébános és szent-széki ülnök, szül. 1835. okt. 29. Zádorlakon, Temesmegyében; 1858. ápr. 29. áldozópappá szenteltetett föl; 1857. szept. 15-től 1858. ápr. 29-ig a püspöki megye actuariusa; azután négy hónapig Nákófalván volt káplán; okt. 1-től püspöki igtató, kiadó és könyvtárnok; ismét segédlelkész Temesvárt; 1862. okt. 1-től a történelem és magyar irodalom tanára az ottani főgymnasiumban; időközben több egyházi hivatalt is viselt, nevezetesen 1873. nov. 1-től a püspökmegyei nyomda igazgatója volt. 1874. febr. 16-tól a főgymnasium igazgatója. 1883. júl. 1-től új-aradi plébános lett; 1884-ben nyerte a F'erencz-József I. osztályú lovagrendjét. 1885. aradi főesperes és 1887. szept. 3-tól egyszersmind az aradi középiskolák püspöki felügyelője.
Czikkei a Csanád cz. folyóiratban (1869. A csanádegyházmegyei elaggott papok segély-nyugdíjalapja, 1871-72. A zádorlaki új templom alapkövének letétele és fölszentelése); programmértekezése az aradi főgymnasium Értesítőjében (1879. A történet alapeszméje.)
Munkái:
1. Egyházi beszéd szent-István Magyarország I. apostoli királya ünnepén a csanádi székesegyházban... 1874. aug. 20. Temesvár, 1874.
2. Mária-Radna története. Arad, 1883. (Névtelenül.)
Némethy Lajos, Dics-beszédek. Bpest, 1881. 44. l.
Schematismus Dioecesis Csanadiensis 1892. 150. l.