bölcseleti doktor, a m. tudom. Akadémia lev. tagja s pénztárnoka, családi neve Bierbrauer volt és Király-Helmeczen Zemplénmegyében született, 1788. szept. 27. kereszteltetett meg; nevét később Serfőzőre, majd Helmeczyre változtatta; tanult Sátoralja-Ujhelyben és Pesten, hol 1804. szept. 26. a kegyestanítórendbe lépett; a szokott előképzés után 1806-ban Tatán az első elemi, 1807-9-ig pedig Veszprémben a gymnasium alsó osztályaiban tanított. 1809-ben elhagyta a rendet és Pesten 1810-ben az egyetemen Horvát István rendkívüli előadásait hallgatta a magyar nyelvészetből; 1811-ben bölcseleti doktorrá avatták; azután jogi tudományokat hallgatott. 1817-ben ügyvédi oklevelet nyert és a következő három év alatt. növendékével Siskovics Józseffel tudományosan készült egy nagy európai körútra, mely azonban az 1820. nápolyi zavaroknál fogva meghiusult. Ekkor szerzett nyelvismereteinek később nagy hasznát vette. Pesten Melczer László hétszemélynök mellett titkári állást nyert, melylyel egyszersmind az ügyvédi gyakorlatot is összekapcsolta. Kazinczy Ferenczczel 1815. ápr. 19. ismerkedett meg, ki aztán a Trattnernél megindított jeles magyar írók (Dayka, Kazinczy, Báróczy) kiadásánál az ő segedelmével élt. Berzsenyi Dániel verseinek 2. kiadását (Pest, 1816.) «Kalauz Értekezés»-sel vezette be, mely negyvenöt lapra terjed ugyan, de hatása egy egész nagy munkáéval ért fel. 1836. nov. 12. a Kisfaludy-társaság alapítótagja lett. Sokat fordított az olasz, franczia, angol és spanyol nyelvből, ezen fordításaiból azonban csak igen kevés jelent meg; dolgozatai a magyar nyelvnek akkor még kevéssé mívelt korszakában leginkább lexicographiai tekintetből voltak fontosak. Számos új szavat és fordulatot köszönhetünk neki, melyek csakhamar a többi írók nyelvébe is átmentek. E tekintetben merészsége sok megtámadásnak és igazságtalan kifakadásnak volt kitéve. Ezen időből maradt fenn az ismeretes mondás: Helmeczy, ki a szókat elmetszi. A század első negyedében fennállott irodalmi köröknek, a Kulcsárénak és Bártfayénak kedvelt és befolyásos tagja, a kor nagy íróinak benső barátja, s az ósdiaknak, a Kazinczy iskolája ellenzőinek hatalmas pörölye volt. 1830. nov. 17. kineveztetett a m. tud. akadémia pénztárnokának. Kisfaludy Károly még 1830 elején egy Jelenkor cz. politikai lap kiadhatásáért folyamodott, melynek ő lett volna a szerkesztője, de ebben nov. 21. történt halála megakadályozta. H. megujítván a kérelmet, az engedélyt 1831. márcz. 11. megnyerte s a lap 1832. jan. 1. megindult kis 4rét féliven hetentént kétszer. Midőn Széchenyi István gróf, ki a lapot organumául választotta, nyilt levélben figyelmeztette őt lapjának célszerűtlen alakjára; H. a régi szokástól eltérve, lapját 1836. jan. 2-tól ivrét alakban adta ki; a Jelenkor iparkodott ugyan külformára s tartalomra nézve a kor követeléseihez simulni, azonban pártonkívüli függetlenséget hajhászva, mindvégig csekély hatású alárendeltségben maradt; 1848. ápr. 18-tól fogva Társalkodó cz. melléklapjával együtt Királyi Pál vette át a szerkesztést, mire azon év június 29. megszünt. H. azután csendes visszavonultságban élt és 1852. decz. 1. meghalt Pesten. H. özvegye 1675 kötet könyvgyűjteményét a m. tudom. akadémiának ajándékozta.
Költeményei az Aurorában (1822-24., 1828. eredetiek és Tasso, Schiller, Matthisson után ford.); Czikke a Tudom. Gyűjteményben (1828. III. Vízalatti hajózás és háború időrend szerint és hazánkhoz illesztőleg.)
Munkái:
1. Széphalom urához, midőn Mark, Emil, Ferencz nevű első fimagzata születnék. Hely n., 1811. (Költemény.)
2. Nemzetes Czibulka Anna asszonysághoz, a pesti német szinjátszó társaság első énekesnéjéhez; midőn a magyar közönséget nemzeti nyelvünkön éneklésével gyönyörködtetné. A Duna melletti régi játékszinben márcz. 25. 1812. Hely n. (Költ., két kiadásban.)
3. Az Isten legtisztább szeretet, az én imádságom és elmélkedésem. Eckartshausen után... Pest, 1813. (2. kiadás. Pest, 1821.)
4. Felsőbüki Nagy Klára kisasszony s boldogasszonyfai Igmándy Antal menyekzőjök alkalmára febr. 26. 1816. Pest, 1816. (Költ.)
5. Méltgs Szögyény Zsigmond úr beszéde, melyet a szokásként végzett törvénytétel határidejekor az 1724-ben megállapított kir. kuriának százados emlékezetére 1824. decz. 20. mondott. Próbafordításban. Pest.
6. Bártfay Jozefinának kedveskedésül. Így vagy úgy... Lampe Károly után. Hely és év n. (Költemény.)
Levele Patakihoz, Pest, 1814. nov. 6. (Tört. Lapok I. 1874. 3. sz.), Wesselényi Miklóshoz 1814 és 1830. (a gróf Wesselényi-család görcsönyi levéltárában), Horvát Istvánhoz, Pest, 1824. nov. 17. (a m. n. múzeumban), Fábián Gáborhoz, Pest, 1838. decz. 30. (Irodalomtört. Közlem. 1893. 362. l.)
Költeményeit Toldy Ferencz gyűjtötte össze; ezek azonban kéziratban maradtak.
Álneve: Palingenius.
Tudom. Gyűjtemény 1827. XI. 119.
Rajzolatak 1837. 55. sz.
Társalkodó 1835. 1., 103., 104. sz.
Oesterr. National-Encyclopädie II. 547.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai I. k. IX., X. l.
Magyarkák. Lipcse, 1845.
Ujabbkori Ismeretek Tára IV. 242.
M. Hirlap 1852. 937. sz.
M. Akadémiai Értesítő I. 1852. 387. l. 1853. 1. sz. (Toldy F. gyászbeszéde).
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 183.
Pesti Napló 1855. I. 75. sz.
Egyetemes M. Encyclopaedia IX. 186. l.
M. t. Akadémia Almanachja 1863. 274.
Toldy Ferencz Nemzeti Irod. Története és Összes Munkái V.
Lauko, Multról a Jelennek 36.
Figyelő V-IX., XIIL, XXI., XXI.
Kath. Szemle 1890. 527-716. l. (Takáts Sándor).
Petrik Bibliogr.
Irodalomtörténeti Közlemények 1893. 184., 270., 1894. 435. l.
Pallas Nagy Lexikona IX. 29. l. (Tóth Lőrincz) és gyászjelentés.