Hellenbach János Gottfried báró,
orvosdoktor, cs. kir. tanácsos és bányagróf, előbbinek fia, szül. 1659-ben Selmeczbányán; H. Wittenbergában tanult, hol 1685-ben orvosdoktori oklevelet nyert. Hazajövén, szerencsés gyógyításai az udvarhoz is utat nyitottak neki; I. Leopoldnak egy baját sikeresen orvosolván, attól cs. kir. tanácsosi czimet és 1686-ban báróságot nyert. 1694-ben Nyitramegyében Toót-Sookon, Dióson, Atrakon, Vásárdon és Gellénfalván a Sooky és Dombay családok javaiba igtattatott bé. A Rákóczy-szabadságharczban ennek pártjához csatlakozott és a bányász-kamara grófja lett; e miatt elvesztette jószágait. Kemény kézzel vezette az akkori nehéz időkben a bányák közigazgatását. 1707-ben a kongó (réz-) pénz miatt, melyet nem akartak fizetésül elfogadni, a bányamunkások fellázadtak; H. katonasággal ment ellenök, közéjök lövetett, 40 ember elesett, a többit pedig munkájuk folytatására kényszerítette. Ő vezette a hadsereg és diplomatia fizetésére vonatkozó számadásokat, sőt a hadsereg élelmezésének vezetése is jó részben az ő keze közt volt, úgy hogy H. volt Rákóczi tulajdonképeni pénzügyi s kereskedelmi minisztere. A trencséni vereség (1708) után a bányászokat nem lehetett többé megvédeni a császáriak ellen. H. ekkor összerontotta vízemelő gépeit, miáltal a tárók jórészben ismét hasznavehetetlenné váltak, s így maradtak 1711-ig; a mikor III. Károly visszahivta a Rákóczival Lengyelországba menekült H -ot, szintén kinevezvén bányagróffá. A protestáns ügyek vezetésében is nevezetes része volt. 1704-ben az ő védelme alatt tartatott a cseri konvent, 1707. a rózsahegyi zsinaton a dunamelléki consistorium világi elnöke, 1721-ben a hires pesti vallásügyi bizottságban mint az evangelikusok delegatusa vett részt. Meghalt 1728-ban.
Dissertatiója, mely külföldön Vittenbergában jelent meg, előttem ismeretlen.
Weszprémi, Succincta Medicorom Biogr. I. 63-65. l.
Horányi, Memoria II. 90. l.
Wallaszky, Conspectus Reipublicae Litterariae in Hungaria. Budae, 1808. 207.
Bartholomaeides, Memoriae Ungarorum 188.
Oesterr. National-Encyclopädie II. 545. l.
Nagy Iván, Magyarország Családai V. 86. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár II. 631. l.
Fabó, Monumenta I. 39., 97., 116., II. 99., 110., 119., 300. l.
Pallas Nagy Lexikona IX. 26. l.