bölcseleti doktor, országgyűlési képviselő, a Petőfi-társaság tagja, szül. 1830. márcz. 15. Szamosujvárt; már tizennégy éves korában önerejére volt hagyatva; iskoláit Nagy-Károlyban és Pápán végezte; bölcseleti tanulmányait a pesti s bécsi egyetemen kezdte meg és a paduain végezte be. 1848-ban részt vett az ifjúság márczius 15. tüntetésáben; szolgált a bácskai magyar hadseregben és a szenttamási sánczok alól elszólítva Kossuth irodájában alkalmaztatott, kivel azután együtt volt Debreczenben. Hivatalos teendői mellett ez időben hirlapirással is foglalkozott; egy hazafias czikkét Csányi mint proclamatiót függesztette ki Aradon; e miatt a szabadságharcz után a kolozsvári katonai törvényszék elé állíttatott és 1850-ben Pestre internáltatott; 1852-ben Bécsbe, 1854-ben pedig Paduába költözött, hol tanulmányait befejezvén, 1855-ben bölcseleti doktorrá avatták és kinevezték Mantuában az irodalom, majd a bölcselet tanárának. Itt az 1859. háború idején összeköttetésbe lépett az emigratióval. Ez kitudódott és neki tiz óra alatt el kellett hagynia a várost. Milanóba ment, hol nyomdát ás politikai lapot alapított; az Alleanza cz. lapja, melybe Kossuth és Klapka is irtak; nyolcz évig nagy buzgósággal szolgálta a magyar, a velenczei, római s lengyel emigratió érdekeit. Ez idő óta összeköttetése Kossuthtal egyre szorosabbá vált. A kiegyezés után 1869-ben Milanóban Magyar Magyar cz. folyóiratot alapított (Rochefort hires Lanternejének alakjában és mintájára; ebben élesen megtámadta a kiegyezést, ennek szerzőit és védőit. 1870-ig 18 füzete jelent meg és nagy mennyiségben csempésztetett az országba; egy teljes példánya a Kossuth könyvtárával került a m. n. múzeumba). 1869-ben eladta nyomdáját s üzleti összeköttetések végett Angolországba utazott. Visszatérte után a szent-lőrinczi kerület Kossuth Lajos ajánlatára (Kossuth Ferencz helyett) képviselőnek választotta. Ez időtől fogva nagy buzgósággal szolgálta a szélsőbal ügyét. Simonyi Ernővel együtt leginkább ő vezette a párt ügyeit. Tekintélyét különösen a Kossuthtal szaladatlan levelezés által fentartott összeköttetésének köszöni. 1878-ban Debreczen második kerületében, 1881-ben a szent-gotthardi kerületben választatott meg, de 1884-ben az utóbbi kerületben kisebbségben maradt és csak később jutott be a házba a székely-udvarhelyi kerület mandátumával. Az 1887. választásoknál úgy a szent-gotthardi, mint a szegvári kerületben választották meg; ő az utóbbi kerület mandátumát tartotta meg. 1892-ben ismét ezen kerület választotta meg képviselőjének. A pénzügyi bizottság tagja. A Ganz-gyár részvénytársaság felügyelő bizottságának is tagja. Midőn Kossuthnak anyagi gondokkal kellett küzdenie, ő bírta reá Iratainak kiadására s ez Iratokat ő rendezte sajtó alá. Jelenleg is e munka folytatásával van elfoglalva. Családi neve 1848 előtt Helfer volt.
Czikkei, elbeszélései s költeményei az Életképekben (1848. tábori tudósítások Ó-Verbászról), a Hölgyfutárban (1850-51., 1854-56. Bécsi séták és Olaszhoni séták, Ristori Adél, 1859. Ristori énekéről), a Divatcsarnokban (1853. beszély és Naplómból), a Délibábban (1853. Naplómból), a Vasárnapi Ujságban (1854. elb. 1860. Magyar mező Olaszországban), a Néplapban (1857. Mailand), a Nővilágban (1859. beszély), a Nép Zászlójában (1887. Hogy van Kossuth Lajos), a M. Salonban (II. 1884-85. Apró jegyzetek Kossuth Lajosról), a Fővárosi Lapokban (1894. Egy kis visszaemlékezés.) Az 50-es évek végén Olaszországban igen buzgón ismertette irodalmunkat, nem telt el hónap, hogy valami magyar munka olasz fordítása ne jelent volna meg tőle, így 1858-59-ben egy milanói lapban L'Ungheria litteraria et artistica cz. ismertette hazánkat haladási szellemben, egy veronai lap 1859-ben hozta Jókaitól A láthatatlan seb cz. novelláját, lefordította Jókai Decameronjának legsikerültebb novelláit és Petőfi több költeményét. Miután a Petőfi-társaság tagjának választotta 1894. jan. 28. nagygyűlésén: Költészet a politikában és a politikai költészet cz. értekezésével foglalta el székét.
Munkái:
1. Világtörténet zsebben. Pest. 1854. (Ism. Pesti Napló 169. sz.)
2. Barone Giuseppe Eötvös, Il notajo del villaggio. Tradotto dal prof. Valbusa, confrontato coll originale ungherese e provveduto di prefacione, dal prof. Dr. Ignazio Helfy. Verona, 1855.
3. Fiori del campo litterario Ungherese. Milano, 1859. (Anthologia.)
4. Mindenféle és semmi. Pest, 1860. (Elbeszélések. 2. kiadás. Pest, 1861.)
5. Mauricio Jókai, La piogia invisibile. Traditione de... Milano, 1865. (Cicconi Teobald, Gelosia cz. dramatizálta s az olasz színpadokon többször hatással előadták.)
Szerkesztette a Magyar Ujság cz. politikai napilapot 1871. jan. 1-től 1872. decz. 31-ig és a Függetlenség mint a Népzászlója cz. hetilapot 1895. jan. 2-tól 1876. márczius 25-ig mint kiadótulajdonos Budapesten.
Arany Trombita 1873. arczk.
Üstökös 1875. 48. sz.
Kertbeny, A magyar irodalom a világirodalomban. Bpest, 1876. 41., 42. l.
Budapester Illustrirte Zeitung 1881. 62. sz. arczk.
V'asárnapi Ujság 1878. 52. sz. arczk., 1888. 48. sz. arczk.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Ország-Világ 1891. 51. sz. arczk.
Sturm Albert, Országgyűlési Almanach 1892-97. Bpest, 1892. 231. l.