kir. törvényszéki elnök, szül. 1822-ben Jászkiséren, hol atyja előkelő birtokos volt; tanulmányait a kisujszállási gymnasium négy alsó osztályában, Eperjesen, Pozsonyban és Pesten végezte, hol 19 éves korában ügyvédi oklevelet nyert. Ekkor beutazta Németországot, hogy az ottani egyetemeken a jogfejlődéseket és az életben a törvénykezést megfigyelje. Hosszú utazásából visszatérve, 1847-ben a Jászkún-kerületek aljegyzője lett; 1848-ban e kerületek főjegyzője volt; rendkívüli tevékenységet fejtett ki a honvédelem javára. 1850-ben Jankovics György a jászkúnok főkapitánya kinevezte a kerületek alkapitányává; 1854-60-ig nagy-kún kapitány volt. 1861 végén ujra a kerületek alkapitánya lőn és 1867-ig keresztül vitte a tagosításukat s újra rendezte a községek adminisztratióját, kivált a Jászságban. 1867-72-ig nem viselt hivatalt. 1872-ben jászberényi kir. törvényszéki elnök lett; ezen állást 1885-ig, a törvényszék feloszlatásáig viselte, a midőn ő felsége által a vaskorona-renddel kitüntetve nyugalomba vonult. Meghalt 1891. szept. 1. Jákóhalmán.
Vezérczikkeket írt a pesti lapokba 1867-72-ben. 1872-ben alapította a Jászkun Figyelőt, melyet közleményeivel közérdekűvé tett.
Lehel Kürtje 1891. 36. sz. (Becsey Gyula) és gyászjelentés.