evang. ref. lelkész és a magyar tudományos akadémia levelező tagja, H. György ügyvéd és Fodor Zsuzsánna fia, született 1781. augusztus 26. Uj-Tordán; 1790. szept. 1. óta a nagy-enyedi főiskolában tanult, hol különösen Herepei Ádám, Benke Mihály és Benkő Ferencz tanárainak köszönte a tudományokba bevezettetését. Húszéves korában elvesztvén atyját, nevelőséget kellett vállalnia Ugron István (utóbb tordai főispán) mellett, kinek rokona báró Szentkereszty András tábornok atyailag gondoskodott róla s fejlődésére elhatározólag hatott. 1805-ben az enyedi főiskolában a költészeti osztály tanítója lett. 1806-ban nagy-enyedi második pappá választatott és 1807-ben a göttingai egyetemre küldték, hol tanáraival közelebbi ismeretségbe lépett és azokkal, nevezetesen Garassal, Mayer Tóbiással, az öreg Heynével hazajötte után is levelezett. 1809. jan. 1. kezdte el papi hivatalát, de már 1810. máj. végével Kolozsvárott lett pap és 1813-ban az egyházi főtanács Herepei János helyébe a theologia tanítását bízta reá; 1814. Herepei Ádám halála után Enyeden a római irodalom, széptan, világtörténelem, statisztika s politika tanára lett; rendkívüli órákban a franczia nyelvet is tanította s e mellett az alsóbb osztályok nevelése is reá bizatott. Mikor Ferencz király nejével Karolina Augustával Erdélyt meglátogatta, H. a tanuló ifjúság nevében a királyt latin ódával, a királynét magyar és német rímes versekkel köszöntötte. 1827-ben egyszersmind igazgató-tanárrá neveztetett ki. Az ő hosszas fáradozásainak köszönheti Enyed, hogy nyomdával bír, melynek felállítása 1837-ben rectorsága alatt történt. Ennek első nyomtatványa az ő eszközléséből és felügyelete alatt Eutropius és Cornelius kiadásai voltak az alsó osztályok számára. 1829. nov. 3. Kolozsvárra ment vissza hittani székébe. A következő telet betegeskedéssel töltötte s 1830. június végével a tordasi lelkészi állomást foglalta el. 1832. márcz. 9. a m. tud. akadémia levelező tagjának választotta. 1836. okt. Szászvárosba hívták meg első lelkésznek, hol 1844. ápr. 29. bekövetkezett haláláig működött. Időközben (1837.) a szebeni országgyűlésen hitszónoki tisztet is viselt. A görög, latin nyelv és irodalmon kívül jól ismerte a német és franczia irodalmat és azon nyelveken beszélt is.
Czikke a Pesti Hirlapban (1842. 190. sz. Körösi Csoma Sándor sírja felett); egyházi beszéde I. Ferencz utolsó szomorú megtiszteltetésén 1835. (Egyházi beszédek gyűjteménye. Kolozsvár. 1837.)
Munkái:
1. Igaz bánat köny-csepjei, melyeket a nagy hazafi néhai M. Gy. Monostori gróf Kemény Farkas sírhalmára hullatott. (Halottakkal való társalkodás. Kolozsvár, 1805. cz. végén.)
2. Minden tudomány az ifjú embernek erkölcsi culturájához tartozik. Kolozsvár, 1813. (Herepei János emlékezete. Többek beszédével együtt.)
3. A közhasznu professor és historicus. Egy halotti beszédben b. e. prof. Herepei Ádámnak emlékezetére a nagyenyedi ref. templomban elmondotta. Kolozsvár, 1814.
4. Mi a templom? Egy keresztyén elmélkedés, melyet azon alkalmatossággal, midőn gróf Korda Anna úr asszony. ő nagys. gr. Toldalagi László özvegye... a sülelmedi ref. eklézsiát a maga költségén hamvaiból újra helyreállította, papságot fundált, templomot épitett, és azon templomot az urnak szentelte, elmondott. Kolozsvár, 1814.
5. Egy bölcs asszony képe, egy halotti tanításban, Kolozsvár; 1814. (Gróf Toldi Sára emlékezete cz., Szilágyi Ferencz beszédével.)
6. Micsoda szempontból kell nézni a valóságos derék embernek halálát? Egy halotti beszéd... id. gr. Teleki József... koporsója felett. Kolozsvár, 1817.
7. A fő kormányon ülő férfiunak érdemei s jutalma... (Bánffi György kormányzó felett mondott beszéd. Kolozsvár, 1822. Szilágyi Ferencz beszédével együtt.)
8. Oda a fels. austr. császárnénak, magyar királynénak és az erdélyi n. fejedelemség fejedelem asszonyának Karolina Augusztának szentséges megérkezésére. Hely és év n.
9. Ode auf die glückliche und sehnlichst erwartete Ankunft Ihro k. u. k. Majestät... Caroline Auguste. Im Namen der R. Hohen Schule zu Nagy-Enyed. Hely és év n.
10. A hivatal nélkül való élet boldogsága. Egy halotti beszéd, melyet gr. Bethlen Dániel halotti tisztessége alkalmatosságával elmondott. Kolozsvár, 1822. (Tompa János beszédével együtt.)
11. Az igaz orvosi tudomány, és az orvos egy halotti beszédben, melyet... Pataki Sámuel... utolsó tisztességtétele ünnepén elmondott. Kolozsvár, 1824. (Többek beszédével együtt.)
12. Az asszonyi nem méltósága. Egy halotti beszéd, melyet gr. B. Bethlen Rosália úr asszonynak... koporsója mellett elmondott és A szent imrei temető, egy elegia. Nagy-Enyed, 1832. (Többek beszédével együtt.)
13. Egy közönséges nevelőnek hazájától való vég bucsuvétele. (Halotti beszéd id. Szilágyi Ferencz prof. urnak végtisztelete megadásakor máj. 24. 1829.) Kolozsvár, 1833. (Csiszár Sámuel beszédével együtt.)
14. A meny asszony menyegzői ékességében felöltöztetve a halál teátromán. Egy koporsó felett mondott beszéd, mélt. Sándor Joséfa kisasszonynak reménytelen halálával Rápolton. Nagy-Enyed. 1834.
15. A fejedelem és a nemzet, egy keresztény tanitás, melyet mondott I. Ferdinand ausztriai cs. és apostoli király és erdélyi fejedelem ő felsége születése napján ápr. 19. 1837. Nagy-Szebenben a helv. templomban. Nagy-Szeben, 1837.
16. Hegedüs Sámuel poétai próbái. Kolozsvár, 1837. Két kötet.
Toldy szerint mintegy húsz halotti beszéde jelent meg.
Kéziratban: Mathematicai tudományok elvei. I. osztály: Arithmetica és algebra hat könyvben, melyhez járul a közönséges logarithmusok táblája 10,000-ig; Erdély történetei a legrégibb időktől fogva.
Hazai s Külföldi Tudósítások 1836. 34. sz.
1844: Pesti Hirlap 252. sz., Mult és Jelen 37. sz., Nemzeti Társalkodó 40, 41. sz.
M. Tud. Társ. Évkönyve VII. 1842-44. 158. l.
Magyar tud. társasági Névkönyv 1841. II. 55., 1845. 86. l. (Toldy F.)
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 182.
Ujabbkori Ismeretek Tára IV. 218.
Toldy Ferencz, M. Nemzeti Irodalom Története és Összes Munkái V.
Névkönyv az erdélyi ref. anyaszentegyház számára 1868. (Basa Mihály).
Uj Magyar Athenás 169.
Vasárnapi Ujság 1889. 22. sz. arczk.
Kazinczy Ferencz Levelezése III. 535.
Petrik Bibliogr.
Protestáns Közlöny 1893. 14. sz. (H. mint aesthetikus), 1894. (Sámuel Aladár).