Hegedűs István (magyar-zsákodi),
bölcseleti doktor, egyetemi rendes tanár és a Kisfaludy-társaság tagja, H. Sándor ügyvéd, ki M.-Zsákodról származott, és kövendi Várady Anna fia, szül. 1848. szept. 7. Kolozsvárt; atyja a szabadságharcz idején, mint mások is akkor, pénzzé tette vagyonát és a haza oltárára áldozó s maga a hazavédők seregében mint hadbiró működött. A szabadságharcz leveretése után nem vette föl többé ügyvédi tollát, hanem egy mezőségi faluban félrevonultan igyekezett magát és családját föntartani. H. gymnasiumi tanulmányait a kolozsvári ev. ref. kollegiumban végezte 1868-ban. Ekkor édes atyja meghalt és az anya gondjai alatt nevekedett ő és bátyja Sándor. Hű tanácsadót, őszinte jó barátot és igazi gyámot kaptak a megpróbáltatás e szomorú éveiben a kolozsvári ev. ref. kollegium híres történelmi tanárában, Sámi Lászlóban. H. a budapesti ev. ref. theologiai akadémia növendéke lett. Innen előbb a berlini, később pedig a lipcsei egyetemre ment és időközben beutazta Németország nevezetesebb városait is; 1872-ben újból szülővárosába került, hol a kollegiumban a classica-philologia segédtanára, 1873-ban rendes tanára, 1881-ben pedig a kollegium igazgatója lett. 1886-ban habilitáltatta magát a kolozsvári egyetemen az aesthetikából, 1887-ben pedig ugyanott a classica-philologia rendes tanárának neveztetett ki. 1890. decz. 29. ő felsége kinevezte a budapesti egyetemhez szintén a classica philologia rendes tanárának, hol előadásait 1891. szept. meg is kezdette. 1893. febr. 1. tagjának választotta a Kisfaludy-társaság, melyet az 1894. Jósika-ünnepélyen Kolozsvárt ünnepi ódával képviselt. Titkára volt a kolozsvári iparfejlesztő egyletnek és a múzeumegylet bölcsészet-, nyelv- és történettudományi szakosztályának, a melynek Értesítőjét is szerkesztette, a kolozsvári egylet algondnoka sat. Foglalkozott összehasonlító mythologiával és ezért megtanulta a szanszkrit nyelvet, legújabban pedig az új görögöt.
Czikkei, költeményei s műfordításai a Szépirodalmi Közlönyben (1870. Gondolattöredékek a drámáról), a Prot. Tudományos Szemlében (A katholicismus jelene és jövője. A keresztyénség átalakulásairól, II. 1870. Schleiermacher, Spinoza nyilatkozata a Krisztusról), a Vasárnapi Ujságban (1871-73. költ. Hugo V., Shelley és Longfellow után, 1881., 1884. Emlékezés Majláth Henriettere. 1891., 1893. költ.), a Figyelőben (1871. Ujabb kor iránya és az irodalom), a Fővárosi Lapokban (1871. A «West-östlicher Diván», 1872. Berlini levelek, Lipcsei tárczák, Müncheni tárczák, 1874. A dal hatalma, Pindar után, 1884. Arany «Katalin»-ja és ennek forrása, 1886. Az erdélyi múzeum-egyletről és költ., 1891. Megemlékezés Ábel Jenőről, 1891. költ., 1893. Élet és irodalom), a M. Polgárban (1872. 118-128. sz. Saissy előadásai, 1880. 78. sz. Goethe Iphigeniája a magyar szinpadon, 102. sz. Arany János «Aristophanes»-éről, 1884. 239. sz. Emlékbeszéd Sámi László felett), az Erdélyi Prot. Közlönyben (1874. Pestalozzi előtt és után, 1886. Bélteki Ferencz sat., 1890. Az élet eszmény nélkül, 1893. Pásztor-kút), az Athenaeumban (1874. Sappho, Aphroditéhez), a Honban (1874. 52., 53., 55. sz. A görög idealismus a művészetben), a kolozsvári ev. ref. főtanoda Értesítőjében (1876. Apáczai Csere János beszéde az istolák igen nagy szükségéről és azon okokról, melyek miatt azok a magyaroknál elpusztult állapotban vannak 1656. ford., 1881. Igazgatói megnyitó- és záróbeszéd, 1883. Török István hivatalba igtatásakor mondott beszéd), a Keletben (1878. 81., 82. sz. Schiller «Wallenstein»-ja), az Erdélyi Muzeumban (V. 1879. Epikuros tana az örök megsemmisülésről), a Kisfaludy-társaság Évlapjaiban (Uj F. XV. 1879-80. Euripides és Göthe Iphigeniája. XXVIII. 1895. Janus Pannonius, székfoglaló 1894. jan. 31.), az Ellenzékben (1880. 13. sz. Egy kolozsvári műteremben, látogatás Melka Vinczénél, 1881. könyvismertetés, 1883. 237. sz. Antiszemiták, 1889. 33-ik szám könyvismertetés), a Havi Szemlében (VII. 1880. költemény), a Család és Iskolában (1881. Br. Eötvös József emlékezete sat.), a Nemzetben (1883. 326-328. sz. Plautus «Trinummus»-a és Lessing «Schatz»-a, 1889. 355. sz. Goethe és Byron Prometheusa, 1892. 108. sz. Kérdések kérdése, 1894. 124. sz. Jósika Miklós autograf-albuma, 155. sz. Jósika Miklós emlékezete), az Elet és Irodalomban (1884. költemények Bayard név alatt és vegyes czikkek), az Erdélyi Muzeum-egylet Kiadványaiban (I. 1884. Arany «Fülemile» pöre, Pindaros IV. pythiai odája, Bánk-bán jelleméről, II. 1885. A tragicum lényege és a görög tragicusok, III. 1886. Polemia a tragicum kérdése felett, Aiskhylos Persák cz. tragédiája, V. 1888. Egy lap az összehasonlító irodalomtörténetből, A testvérgyűlölség tragikuma Aiskhylosnál, Euripidesnél és Schillernél), a Tanáregylet Közlönyében (XVIII. 1884-85. A helyi tanterv, X1X. 1886. Még egyszer a latin nyelv kérdéséhez, XIX. 1886-87. Még egy szó kartársaimhoz), a Budapesti Szemlében (1884. költ. Tennyson után ford., 1891. Egy adoma vándorútja, pár szó Arany Fülemiléjéről, 1892. Tennyson költ., Janus Pannonius elegiája anyja haláláról. latinból, 1893. Tennyson költ.), a Keresztény Magvetőben (1885. Delpit és Tompa két költeménye), a M. Salonban (VII. 1887. költ.). az Erdélyi Hiradóban (1888. Coppée Fr. költem., ford., 68-70. A görög hazaszeretet, 119. sz. Mátyás király, 1889. 35. sz. könyvism.), az Egyet. Philol. Közlönyben (1889. Bevezetés Aiskhylos Orestiájához, 1892. Persius, 1893. Thukydides műve keletkezésének idejéről, 1893. Seneca mint drámaíró, 1894. könyvism.), a Kelet Virágaiban (1890. Quinet Prometheusa), az Erdélyi Muzeumban (VII. 1890. Shelley és Ackermann, IX. 1892. Aiskhylos lelánczolt Prometheusából, Horatius Ars poeticája), az Irodalomtörténeti Közleményekben (1891. Nagyfalvi Gergely ismeretlen carmene, 1893. Görög historiás ének Mihály vajdáról, felolv. a m. tud. akadémiában), a Budapesti Hirlapban (1892, 265. sz. Janus Pannonius), az Egyetértésben (1892. 73. sz. A görög nyelv és az egységes középiskola), a Prot. Egyh. és Iskolai Lapban (1892. A kolozsvári theologiai fakultás, költ. sat.), a Hajnal cz. belmissiói folyóiratban (1894. A Miatyánk képben), az Athenaeumban (1894. Lucretius Carus, felolvastatott a magyar tudományos akadémiában). Ezenkívül a kolozsvári Petőfi-Muzeumban Petőfi tizenegy költeményét közölte latin műfordításban. Irt még sok vezérczikket, apróbb tárczát, premierekről színi birálatokat és könyvismertetéseket.
Munkái:
1. Emlékbeszéd hidvégi gróf Mikó Imre felett. Elmondotta 1876. nov. 18. a kolozsvári ev. ref. főtanoda nagytermében. Kolozsvár. 1876.
2. A hellen eszmék és a keresztyénség. Kolozsvár, 1878. (Erdélyi Muzeumegylet Évkönyvei II. 7.)
3. Költemények. Bpest, 1881. (Ism. Hon 80. sz., Főv. Lapok 70. sz.)
4. Hermann és Dorothea. Goethe után ford. Bpest, 1881. (Olcsó Könyvtár 116.)
5. A költő leánya. Drámai költemény. Kolozsvár, 1881. (Előadták a kolozsvári szinházban. Ism. Prot. Egyh. és Isk. Lap.)
6. Wallenstein halála, szomorújáték 5 felv. Schiller Fr. után ford. Bpest, 1883. (Olcsó K. 164.)
7. Két Iphigenia. Kézirat gyanánt. Kolozsvár, 1884. (Doktori értekezés.)
8. A pápák siremlékei. A pápaság történetének határkövei. Gregorovius Ferd. után németből ford. Bpest, 1886. (Olcsó K. 204.)
9. Emlékbeszéd Báró Bánffy Albert ev. ref. kollegiumi főgondnok felett tartá Kolozsvártt 1886. jún. 28. Igazgatói zárbeszéde kapcsán. Kolozsvár, 1886.
10. A halhatatlanság kérdése a klassikus irodalomban. Kolozsvár, 1887. (Különny. a Prot. Közlönyből. Dávid Ferencz-egylet kiadványai VIII. Felolvasások 7.)
11. Medea, szomj. 5 felv. Grillparzer Ferencz után ford. Bpest, 1888. (Olcsó K. 242.)
12. A kolozsvári nemzeti szinház pályadíja. Kolozsvár, 1889.
13. Gróf Széchenyi István, mint a társadalom reformátora. A kolozsvári kereskedők és keresk. ifjak társulatában ápr. 8. Széchenyi ünnepélyre írta és felolvasta. Kolozsvár, 1890.
14. Shelley és Ackermann Prometheusa. Kolozsvár, 1890. (Különny. az erd. muzeum-egylet kiadványaiból VII. 5.)
15. Összefüggő részek Thukydides műveiből. Bpest, 1891. (Ism. Egy. Philol. Közlöny és H. válasza).
Szerkesztette a Család és Iskola cz. lapot 1880. szept. 1-től 1881. okt. 15-ig Kolozsvárt.
Éjféli párbaj cz. drámai művét előadták a kolozsvári szinházban.
Ország-Világ 1891. 4. sz.
Vasárnap 1891. (a vidéki lapok okt. melléklete, Csernátoni Gyula) arczk.
M. Könyvészet 1891.
Erdélyi írók és művészek Almanachja. Kolozsvár, 1892. arczk.
M. Irók és Művészek. Bpest, 1894. arczk.