XVI. századbeli (minden valószinüség szerint magyar) versszerző. Kassa város 1561. jegyzőkönyve szerint gúnyverset írt, melylyel a város magyar nemzetiségű lakosait felháborította. Vallási s politikai okok játszottak közre. A magyarság 1536 óta, mikor Kassa árulással János király kezére került, 1552-ig, míg a város Ferdinándra visszaszállt, uralkodó elem volt s fájt neki, hogy az utóbb említett évvel leszorúlt az első helyről; talán nem is elég ok nélkül gyanúsították a németeket azzal; hogy János Zsigmondhoz szítottak; másrészt a kálvinizmus nálunk karöltve lép fel a magyarsággal. Itt Kálvin vallását talán benczédi Székely István (1530), de minden bizonynyal Székely Gergely (1550) hirdette. Huszár Gál is (1560) hajolhatott e nézetekhez; versszerzőnket azzal gyanúsították, hogy «éneket mondta volna. hogy szerez az eretnek Gál paprul.» A magyarságot megbotránkoztató gúnyvers 1561-ben a nagyhéten látott napvilágot és a dolog vizsgálat alá került. Különösen Nyitrai Benedek nevű polgár követelte a megtorlást, kit a vers megnevezve gyanúsít árulással. Lantosunk eltagadta a szerzőséget; «Bátor fejemmel érjem meg, ha én szerzettem,» mondá. A szerzőség azonban kisült reá s az ítélet úgy szólt, hogy vagy visszavonja a rágalmat, vagy nyelvét kivágják, mire Lantos Sebestyén megkérlelte Nyitrai uramat.
Századok 1882. 29. l. (Szilády Áron).
Figyelő, 1885. 330. l.
Egyetemes Philol. Közlöny 1887. 739. l.