a bécsi csász. zoologiai intézet első őre, a m. tud. akadémia külföldi levelező tagja, szül. 1790. jan. 23. Mannheimban, honnét családja a francziák elől Svájczba s innen Regensburgba s Bécsbe bujdosott. 1799-ben szülei visszaküldték Mannheimba, hol három évig köziskolai neveltetésben részesült. 1801 végén visszajött Bécsbe az atyai házba, melyből a szülék 1807-ben ismét kivándoroltak a francziák elől, fiokat is magokkal Pestre vivén. H. még ez évben az ekkoron alakult Keszthelyi Georgicon növendékévé lett és itt három évig gazdának képezte ki magát. 1818-ig atyjától öröklött, gumpoldskircheni jószágán Baden mellett a mezei gazdaságnak élt. E közben botanikával is foglalkozott, madarakat kezdett gyűjteni s megtanulta az állatkitömés mesterségét. Madárgyűjteménye érintkezésbe hozta a cs. kir. természettudományi cabinettel, minek következtében Bécsben telepedett le. 1819-ben utazást tett Németországban, Svájczban és Olaszországban; huzamosabb ideig tartózkodott Nápolyban és Palermoban, honnan nagy gyűjteményt hozott magával vissza természeti tárgyakból, kivált tengeri halakból. Ezen gyűjtemény nagyobb része a bécsi udvari természeti cabinet tulajdonává lett, hol H. praeparatori állomást nyert. Most figyelmét kivált a szárazföldi s édesvízi conchyliákra fordította, majd a ragadozó madarakra s énekesekre, melyeknek alapos tanulmányozása által kor- és nembeli megkülönböztetésök nehézségeit igyekezett elhárítani. Ekkor (1824) ismerkedett meg Petényi Salamonnal, és a rokon lelkek buzdítólag, tökéletesbítőleg hatottak egymásra. H. ezentúl kivált az ichthyologiának élt s első sorban anyaggyűjtéssel foglalkozott az ausztriai birodalom ichthyologiai faunájához. Hazánk egy részét beutazván, mint jeles haltudós Magyarország halainak megismertetésére (Hanák szerint 1849-ig) legtöbbet tett. 1839-ben Pest, Varasd és Balaton vidékén buvárkodott; 1844-ben Bellye, Eszék és Mohács volt tartózkodási helye, hol leginkább a Dunában fogott halakat vizsgálta. Ekkor már a bécsi ichthyologiai gyűjtemény igazgatója s Európa legnevezetesebb ichthyologusainak egyike volt. A m. tudom. akadémia 1847. decz. 23. választá őt mint hazánk természetrajzi jelen vizsgálóját és ismertetőjét tagjául. Ezentúli dolgozatai majdnem kivétel nélkül a bécsi cs. akadémiának, a cs. k. geologiai intézetnek, a bécsi zoologiai s botanikai egyesületnek értesítőiben és emlékirataiban láttak világot. Meghalt 1857. márcz. 1. Bécsben.
Czikkei, melyek hazánk természetrajzára vonatkoznak: az Annalen des Wiener Museums der Naturgeschichteben (I. k. 1835. Monographische Darstellung der Gattung Acipenser, ebben a tok nemnek teljes magánrajzát adja hat kőny. tábla rajzzal, Über einige neue, oder nicht gehörig unterschiedene Cyprinen, három táblIával, melyeken néhány új, vagy kevésbbé ismert pontyfaj látható, II. k. Ichthyologische Beiträge zu den Familien der Cottoiden, Scorpaenoiden, Gobioiden und Cyprinoiden, két rézm. táblával, ezen van a Petényi S. által 1837-ben a Poprádban fogott két új halfaj is); a m. orvosok és természetvizsgálók Sopronban 1847-ben tartott VIII. nagygyűlésén felolvasta Systematische Uebersicht der Süsswasser-Fische Ungarns, mit Anmerkungen und kurzer Charakteristik der neuen Arten (ezen értekezést Chyzer Kornél átdolgozva: Magyarország édesvizi halainak rendszeres átnézete cz. kiadta a m. orvosok és term. Munkálataiban, 1863.), a Jahrb. der k. k. geol. R. Wien (II. 1851. Recente Fische aus dem Dillner Erbstollen bei Schemnitz).
Legnevezetesebb munkája: Die Süsswasserfische der österreichischen Monarchie. Wien, 1858. (Kner társaságában írta).
M. orvosok és term. Munkálatai III. 1843. 56., V. 1845. 34., VIII. 1863. 160., 187., 188., 193., IX. 1864. 25. (Kubinyi Ágoston).
Hanák János, Az állattan története és irodalma Magyarországon. Pest, 1849. 154. l.
Verhandl. u. Mitth. für Naturw. Hermannstadt, 1857. 119. l.
M. t. Akadémiai Almanach 1863. 284. l.
Wurzbach, Biogr. Lexikon VIII. 184.