Hazslinszky Frigyes (hazslini),
ág. ev. főiskolai igazgató-tanár és a m. tud. akadémia rendes tagja, szül. 1818. jan. 6. Kézsmárkon Szepesmegyében; a főgymnasiumot, bölcseletet és hittudományt szülővárosában végezte; Debreczenben tanulta a rhetorikát, Sárospatakon (1838-39) a jogot, 1843-ban Bécsben a műegyetem hallgatója volt (geologia, paleontologia, chemia, physica). 1839-től 1841-ig Kézsmárkon helyettes tanár volt, 1846 óta Eperjesen az ág. ev. ker. főiskolában (collegium) mint a mathem. és természettud. tanára, majd mint igazgató-tanár állandóan működik. Hivatalán kívül teljes erejével a botanicának élt. Az országnak különböző vidékeit, de főkép a felvidék floráját kutatta és kiváltképen a kryptogamok ismeretében jeleskedik; utolsó éveit főkép a mikologiának szentelte. Neki számos hazai növény ismeretét köszönjük, a hazai kryptogamok ismeretének pedig nagyrészben (Kalchbrenneren, Schulzeren stb. kívül) ő a megteremtője. A m. tudom. akadémia 1863. jan. 13. levelező s 1872. máj. 24. rendes tagjává választotta. Több külföldi társaság is tagjává fogadta; a természettudományi s földtani társulatok pedig tiszteletbeli taggá választották. 1890. nov. 16. ő felsége régi nemességét megerősítve neki és törvényes utódainak a hazslini előnevet adományozta.
Czikkei a M. Orvosok és Természetvizsgálók Munkálataiban (VII. 1847. Sáros vármegyében 1846. év aug. közepéig talált növények névsora Bischoff rendszere szerint, XIII. 1869. Nehány adat a Bükkhegység kryptogámjai megismertetéséhez, XV. 1872. A füvészet fajai), a bécsi Verhandlungen der k. k. zool.-botan. Gesellschaft cz. évkönyvben (1851-53., 1855., 1859-60., 1864., 1870., 1873., 1875-76. Beiträge zur Kenntniss der Karpathenflora Polypetalen, Gamopetalen, Apetalen, Monocotyledonen, Gymnospermen u. Protophyten, Moose, Flechten, Lebermoose, Brandpilze u. Coniomyceten, II. 1852. Der Berg Drevenyik in der Zips, XXV., XXVI. 1876-76. Beiträge zur Kenntniss der ungarischen Pilzflora); az Abhandl. d. k. k. zool. bot. Gesell Wien (1851. II. 1852. Bericht über Canex pediformis bei Sz. Olaszi, 1870. Die Spaerien der Nase, 1874. Die Spaerien des Lyciums), a Jahrbuch d. k. k. geol. R. in Wien (II. 1852. Das Thal der Schwinka bei Radács im Sároser Comitate), az Oesterr. bot. Zeitschriftben (1864. Ueber Pleospora und Puccinia des Spargels, 1880. Eine antijordanische Species, 1881. Hymenomycetologisches, 1882. Die ungarische Peltidium u. Geoglossum-Arten), a Botan. Zeitungban (1868. Die alpine Flora der Alpe Pietroz bei Borsa), az Ungar. Revueben (1868. Uebersichtliche Flora der unter der ungarischen Krone vereinigten Länder), a Verhandlungen der k. k. geol. R. (1869. Fossilien aus den Fischschiefern bei Hanusfalva), a Kelet Népében (1856. A Szinye völgye, H. után Hunfalvy János); a pozsonyi Verhandlungen für Naturkundeban (II. 1857. Die Laubmoose der Eperjeser Flora. III. 1858. Ergebnisse einer grösseren im nordöstlichen Ungarn 1857. gemachten Excursion, IV., V. 1859-61. Die Kryoblasten der Eperjeser Flora, Beitrag zur Kenntniss des Karpathen-Sandsteines, IV. Excursion in der Hohen Tatra, V. Mineralogisch-technische Notizen aus Ober-Ungarn, VIII. 1864-65. Éjszaki Magyarhon s különösen a magas Tátra májmohai); a Mathem. és term. tud. Közleményekben (II. 1863. Eperjes viránya zuzmói, Imbricaria ryssalea Ach. Magyarhon homoksíkjain, III. 1865. Eperjes viránya Stilbosporái, IV. 1865-66. A Tokaj-Hegyalja jelen és harmadkori viránya, A borsai Pietros havasi viránya, Éjszaki Magyarhon lombmohai, Magyarország és társországainak moszatviránya, VI. 1868. Beszterczebánya vidékeinek moszatviránya, 1879. Uj adatok Magyarhon kryptogam virányához), a M. tud. akad. Értesítőben (III. oszt. 1864. A zuzmók új rendszere), a Földtani Közlönyben (1873. Berichtigung der Notiz Kalchbrennens über Zoophycus gig.), a Mittheilungen d. k. k. zool. bot. Gesellschaft in Wien (XIII. 1873. Einige neue oder wenig bekante Arten der Pilzflora des südöstlichen Ungarns); az eperjesi ág. ev. főgymn. Értesítőjében (1877. Magyarhon myxogasterei), a Grevilleaban (1877. Polyactis infestans nov. spec., III. Hungarian geasters, Of Geaster orientalis, VI. Belonia herculana nov. spec.); az Abhandlungen des bot. Vereins für die Provinz Brandenburg (1882. Bemerkungen zu den deutschen und ungarischen Geasterarten.)
Munkái:
1. Beiträge zur Kenntniss der fossilen Fische Oesterreichs. Mit 15 Tafeln. Wien, év. n.
2. Die Süsswasserfische der öst. Monarchie. Leipzig, 1858.
3. Éjszaki Magyarhon viránya. Füvészeti kézikönyv. Kassa, 1864.
4. Magyarország és társországai moszatviránya. Pest, 1867. (Math. és természettud. Közlemények V. 5.)
5. Beszterczebánya vidékeinek moszatviránya Markus Sándor hagyatékából összeállítva. Pest, 1867. (Mathem. és term. Közlem. VI. 2.)
6. Adatok Magyarhon zuzmovirányához. Pest, 1869. (Mathem. és term. Közlem. VII. 2.)
7. Jelkulcs a magyarhoni edényes-növények nemei meghatározására. Pest, 1870.
8. Magyarhon edényes növényeinek füvészeti kézi könyve. Pest, 1872.
9. Emlékezés Neilreich Ágostról. Pest, 1872. (Értek. a term. tud. kör. III. 2.)
10. A gombák jelleme. Pest. 1873. (Ért. a term. tud. kör. III. 9.)
11. Jelentés az 1872-ben tett füvészeti társas kirándulásról. A helyszínén gyűjtött vagy vizsgált phanerogam növények jegyzéke. Uj adatok Magyarország phanerogam virányához. A bánát-erdélyi határvidék gomba viránya. Bpest, 1873. (Mathem. és természettud. Közlem. X. 1-4. füzet.)
12. Magyarhon hasgombái (Gasteromycetes.) Bpest, 1875. (Mathem. és term. tud. Közlem. XIII. 1.)
13. Egy felhypogaeus. Bpest, 1876. (Értek. a term. tud. kör. VI. 8.)
14. A szőlő öbölje. Bpest, 1876. (Értek. a term. kör. VII. 7.)
15. Magyarhon üszöggombái és ragyái. Bpest, 1877. (Math. és term. Közlem. XIV. 6.)
16. Magyarhon Mysogasterei. Eperjes, 1877.
17. Uj adatok Magyarhon gombavirányához. Eperjes, 1878. (Math. és term. Közlem. XV. 1.)
18. Uj adatok Magyarhon kryptogam virányához az 1878. évből. Eperjes, 1879. (Ért. a term. tud. kör. IX. 5.)
19. Rendhagyó köggombák. Eperjes, 1881. (Ért. a term. tud. kör. XI. 19.)
20. A magyar birodalom zuzmóflórája. Eperjes, 1884.
21. A magyar birodalom mohflórája. Eperjes, 1885.
22. Magyarhon és társországainak szabályos Discomycetjei. Eperjes, 1885.
23. Előmunkálatok Magyarhon gombavirányához. Eperjes, 1885. (Mathem. és term. Közlem. XIX. 4.)
24. A magyarhoni lemezgombák (Agoricini) elterjedése. Eperjes, 1890. (Mathem. és term. Közlemények XXIV. 3.)
25. Magyarhon és társországainak spraerái. Bpest, 1892.
26. Magyarhon és társországai Hymenomycétje. Bpest, 1895. (Sajtó alatt.)
H. nevét megörökítették az ősnövénytanban: a Sapindus Hzs. Ett., Ficus Hzs. Ett., Cedrella Hzs. Ung.; az ősállattanban: a Ranina Hzs. Reuss; a lichenologiában: Hzs-a gibberulosa Körber, a Spaeromphale Hzs-i Körber; a mikologiában: Peziza Hzs.-i Cooke, a Cryptospora Hzs.-i Rehm.; hazánk flórájában a Tilia Hzs.-ana Borb., Agaricus Hzs.-i Schulzer sat.
M. orvosok és természetvizsgálók Munkálatai III. 1843. 88., VII. 166., IX. 180., XII. 168., XIII. 222., 227., XV. 30., 70., 114.
Kanitz, August, Versuch einer Geschichte der ungarischen Botanik. Halle, 1865. 223.
Österreiechische botanische Zeitschrift 1872.
Akadémiai Értesítő 1872. 160., 1884. 107., 222., 1885. 25.
Szinnyei Könyvészete és Repertoriuma.
Term. és Math. 544.
Payer, Hugo, Bibliotheca Carpatica 76.
M. tud. Akadémiai Almanach 1884. 254.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Kiszlingstein Könyvészete.
M. Könyvészet 1890., 1892.
Flott, C. de, Bibliotheca Botanica. I., IV.
Budapesti Közlöny 1890. 276. sz.
Pallas Nagy Lexikona VIII. 792. (Borbás).