uradalmi titkár, szül. 1773. decz. 19. Pásztón Hevesmegyében, hol atyja H. János gazdaságot folytatott; H. István a pozsonyi jogakadémián végezte tanulmányait, cenzurát tett és Nógrádmegyénél írnok lett. Maga szorgalmából ekkor már több nyelvet beszélt, különösen a latint; Cicero és a római classicusok voltak kedvelt olvasmányai. Szenvedélyes botanikus volt, szép gyűjteményt is szerzett és ezen szenvedélyét fiára is átszármaztatta. Gróf Forgách József cs. kir. kamarás ajánlatára, elvállalta két fiának nevelését és 1802 körül Szécsénybe költözött. 1812-ben a nevelést bevégezvén Váczra telepedett le; de az öreg gróf visszahívta Szécsénybe s 1814-ben titkárául alkalmazta. Itt kiváló készültséggel vezette meteorologiai észleleteit és előszeretettel búvárkodott a természetben. Nógrádmegye a 40-es években tiszteletbeli táblabirájának választotta. Meghalt 1854. decz. 12. Szécsényben.
Hátrahagyott nagyszámú kéziratai között legérdekesebbek családi feljegyzései.
Vasárnapi Ujság 1880. 5. sz.
Magyar Sion Őrei II. 3-7. l. (Dr. Ompolyi Ernő).