a m. kir. kereskedelmi miniszterium nyug. államtitkára, szül. 1822. máj. 5. Felső-Micsinyén Zólyommegyében; tanult Egerben és Pesten, hol ügyvédi oklevelet nyert. 1844-ben lépett a hivatalos pályára, midőn Pest városa megválasztotta tiszteletbeli aljegyzőnek; 1845-től mint titkár Vay Miklós báró, a helytartótanács alelnöke mellett működött. 1848-ban Széchenyi miniszteriumában osztálytanácsos lett. A szabdságharczban mint önkéntes harczolt a ráczok és Simonics ellen; ezért a hadi törvényszék elé állíttatott, de fölmentették. 1851-ben Békés- és Csanádmegyék titkára, majd Püspök-Ladányban szolgabiró s később Szabolcs- és Biharmegyék első megyei biztosa s Borsodmegyében megyefőnök volt. Ezen időben azzal szerzett magának érdemeket, hogy az ev. ref. egyházi gyűlést, minden tilalom és üldözés ellenére, lehetővé tette. Innét a helytartótanácshoz osztatott be, hol 1862-ben valóságos osztálytanácsos, az alkotmányos aerában pedig a belügyminiszteriumban osztálytanácsos lett; később ugyanazon minőségben a honvédelmi miniszteriumba helyeztetett át. Ezen időben merült föl az az eszme, hogy a hadsereg élelmezése és fölszerelése tőkepénzesek consortiumának adassék ki; H. mint a miniszterium kiküldötte, Bécsben ezen tervet meghiusította. Később a kereskedelmi miniszteriumban lett államtitkár s mint ilyen 1875. ápr. 4. nyugdíjaztatott. A Budapest városi erdészeti s kültelki bizottmánynak elnöke s az egyetemen a közigaztási jog magántanára volt. Az ő indítványára történtek az aquincumi ásatások és az e czélra kiküldött bizottságnak elnöke s a kivitel erélyes terjesztője s végrehajtója volt. Ezenkívül a Mátyás-templom építési bizottság elnöke s a képzőművészeti társulat alapító s igazgatósági tagjaként is szerepelt. A budai hegyek szépítése s különösen az útvonalak megállapítása körül nagy érdemeket szerzett. Meghalt 1894. nov. 2. Budapesten.
Sokat foglalkozott a magyar őstörténettel, különösen az avarok és szlávok korára vonatkozólag. Czikkei a Vadász- és Versenylapban (1858. Vidravadászat, Vidravadászat a Sárréten, 1861. 1-7. sz. Vadászrajzok, 1863. Vadászrajz a budai hegyekből, 1868. Vadászrajz a pilisi hegyekből, Vadászrajzok a mohácsi Margita szigetből), az Erd. és Gazd. Lapokban (1867. A fanyest), az Archaeologiai Értesítőben (Uj F. II. 1882-83. Az ó-budai hajdan a bold. szüz Máriáról nevezett Fehéregyház és Árpád sírja, Jelentés a krisztinavárosi római sírról, V. 1885. Az ó-budai hajdani Fehéregyháza holfekvéséről, VI. 1886. Az ó-budai hajdani Fehéregyház keresésére irányzott legújabb ásatások eredménye, János festő sírköve, VII. 1887. A budai vár falai és bástyáinak leásatása, VIII. 1888. A fővárosi régészeti ásatások és Salamon Ferencz, IX. 1889. Ujabb leletek és helyrajzi adatok Aquincumból), a Budapesti Szemlében (LVII. LVIII. 1889. Palacky Ferencz és a magyarok.)
Munkái:
1. A képzőművészet Magyarországon. Pest. 1868.
2. A szent korona országainak állam-szervezete és közigazgatása. Bécs. 1869. (Statistikai Előadások VII.)
3. Quelques mots sur la statistique militaire. Memoire redigé en vue du IXème congres international de statistique. Bpest, 1874.
4. Budapest régiségei. A főváros területén talált műemlékek és történelmi nevezetességű helyek leírása. A fővárosi közgyűlés 1889. évi 506. sz. határozata alapján szakférfiak közreműködésével. Bpest, 1891-93. (III. kötet. Budapest multja és a királyi várlak Ó-Budán. IV. k. Visszapillantás az 1889-92. évek eredményeire, A főváros budai részének topographiája.)
Szerkesztette a Pulszky Ferencz Albumát (Bpest, 1885. Többek közreműködésével.)
Budapesti Közlöny 1875. 82. sz.
Petrik Könyvészete.
M. Könyvészet 1893.
Vasárnapi Ujság 1894. 45. sz. (Nekr.)
Pester Lloyd 1894. 254. sz. Abendblatt.