orvosdoktor, a budapesti egyetemen az elméleti hasonszenvészet rendkívüli tanára, a budapesti Ferenczvárosi hasonszenvi kórház igazgató főorvosa, a magyar hasonszenvi orvosegylet alapító tagja s alelnöke, a homeopathischer Centralverein Deutschlands cz. orvosegylet tagja s 1876-77. évre designált elnöke, több bel- és külföldi társulatok rendes, illetve tiszteletbeli tagja. Meghalt 1876. jún. 22. Budapesten 65. évében.
Czikkei a Hasonszenvi Közlönyben (1865. Fel nem ismert hasonszenvi gyógyítások, 1866. Mi indított engem a hasonszenvészetre, A hús- és növényeledel élettani vizsgálata a hasonlító boncztan szempontjából sat., 1867. Aphasia, jobbulási feltételeinek egyike, A choleraokok sat., 1868. Egyetemi reform a hasonszenvészet szempontjából, A hydatid betegségének két rosszabbulási feltétele, 1869. Vajjon Conheim tr.-nak az edényfalakon tett észleletei gyakorlatilag értékesíthetők-e, 1870. A pestvárosi hasonszenvi kórház ügye, Mesterséges betegségek, A ferenczvárosi Elisabethinum hasonszenvi kórház alapításának okmányai, 1871. A sz.-rókusi boncznokság értéke és jelentősége sat., 1872. A fejlődéstani módszer alkalmazása a kórtanban, Adatok a gyógyszer betegségek keletkezéséhez sat., 1873. Az orvostudori szigorlatok ügyében, 1874. H. tanár előadásaiból sat.)
Gyászjelentés.