1848-49. szabadsághős, szül. 1799. Bécsben; 13 évig szolgált az ausztriai hadseregben, honnét mint hadnagy kilépett. 1848-ban Die Constitution cz. radikális lapot szerkesztette másokkal együtt Bécsben. Az októberi bécsi forradalom alkalmával a népet politikai czikkeivel ellenállásra buzdította; Messenhauser okt. 14. a táborkar őrnagyává nevezte ki. A központi kormány meghagyásából fölállította a corps d'elite-t, melynek élén okt. 25. a Sófia-hidon és több helyen, úgy a másnapi utczai harczokban és 28. a Prater-csillag kettős torlasza védelmében részt vett; 31. kiáltványában visszalépését jelenté s álöltözetben az osztrák ostromló seregen keresztűl Párisba menekült, hol 1849. februárig tartózkodott. Ekkor Fiumén át Magyarországba jött és Pesten A Habsburg ház utolsó órája cz. röpiratot adta ki. Bem hadseregébe lépett, ott őrnagy volt és több hadi szolgálatot tett; előbb Bem hadsegéde, azután Szászváros parancsnoka volt. Magyarországba küldetvén Ujpécsett kórházat alapított, a freidorfi tábor élelmezését vezette s ezért alezredessé s verseczi katonai parancsnokká neveztetett ki; ezen állomáson egy egész zászlóalj alakulását rendezte s a Bem hadtestének élelmezéséről gondoskodott; a délvidéki bányavárosok katonai elfoglalását eszközlé; salétromkutatást teljesített a szebeni lőpormalom számára. A szabadságharcz után elfogatott és Aradon szenvedett fogsága után, az ottani cs. k. rendkívüli hadi törvényszék által 1850. febr. 31. kötél általi halálra ítéltetett és kivégeztetett.
Közlöny 1849. 145. sz.
M. Hirlap 1850. 96. sz. (Haditörv. ítélet).
Wurzbach. Biogr. Lexikon VIII. 64. l. (Nevét Haugnak írja).