ág. ev. superintendens, H. Mátyás szűcsmester és Ulich Klára fia, szül. 1794. szept. 19. Veszprémben; 11 éves korában a soproni lyceum növendékei közé vétetett föl, hol nyolcz évet töltött s mindig az elsők közt foglalt helyet. Azután Habermayer Mátyás házához ment nevelőnek Pozsonyba. 1816. máj. 10. a jenai egyetemre iratkozott be, hol az anyakönyvbe maga írta «curriculum vitae»-jét; Gabler, Danz, Voigt, Oken, Luden és Münchow voltak tanárai. Hazájába visszatérvén ismét elfoglalta nevelői állását; de rövid idő mulva Ghika Konstantin Emanuel rumén földbirtokos meghívta nevelőnek György fia mellé; e minőségben három évet töltött Bécsben és Sopronban, hol növendéke a lyceumot látogatta. Elhagyva a nevelői állást, a pozsonyiak hívták meg a grammatica tanárának; de alig működött ott félévig, 1821-ben a szalonaki (Vasm.) egyház hívta meg lelkészének. 1829. febr. Győrbe távozott lelkésznek. Hire s tekintélye hivataloskodása alatt folyton nőtt, úgyhogy a dunántúli ág. ev. egyházkerület előbb főjegyzőjévé, 1846-ban pedig superintendensévé választotta s okt. 6. felavattatott hivatalába. Az 1848. szabadságharcz alatt egyházkerülete lelkészeihez és tanítóihoz intézett pásztori levélben (közölve H. M. emléke, Sopron, 1881. 53-60. l.) a nemzet szent ügyét hívei figyelmébe s buzgalmába ajánlá. E körlevél képezte azon vád alapját, melyet a szabadságharcz leveretése után a cs. kir. hadi törvényszék H. ellen emelt. A haditörvényszék előtt nyiltan tett vallást meggyőződéséről; ezért hat évi várfogságra ítélték. Két hónapot Pozsonyban a laktanyában töltött, hol leánya Matild megosztotta vele fogságát; másfél évig a kufsteini várban szenvedett. Ekkor kegyelmet nyert, azon meghagyással, hogy Sopronba vonuljon. Itt élt mint száműzött. Végre felsőbb engedély folytán 1856. máj. 11. Geresden foglalhatott el lelkészi állást. A dunántúli ág. ev. egyházkerület 1860. máj. 31-re Kőszegre hívta össze az egyházmegyék képviselőit; ezek első teendője volt törvényes superintendensét az egyházi elnöki székbe visszahelyezni, melyen H. aug. 21. meg is jelent; aug. 22-24-én tartotta az egyházkerület rendes évi közgyűlését Győrben; e gyűlésen nyilvánult a «restitutio in integrum» feletti öröm. Tíz évi távollét után vonult be H. a városba s 1861. ápr. havában elfoglalta superintendensi hivatalát. De a folytonos munka és szenvedés megtörték erejét és 1865-ben lemondott lelkészi hivataláról, melyet 1866 őszén utódjának Karsay Sándornak átadott, mire a magánéletbe vonult vissza. Élete hátralevő napjait Sopronban, egyetlen fia dr. H. Rezső házában töltötte. Meghalt 1880. szept. 12. A halotti szertartás alkalmával Karsay Sándor superintendens tartott magyar beszédet, a temetőben pedig Freitag Viktor szónokolt németül. Az egyházkerületi gyámolda végakarata szerint 10,500 frtnyi alapítványnak jutott birtokába.
A Prot. Egyh. és Isk. Lapban huzamosb ideig polemiát folytatott Szenczy Ferencz pesti theologiai tanár, utóbb szombathelyi püspök ellen az evangéliumi szabadságról, mely mellett H. lelke egész erejével szállt síkra; itt jelent meg 1846. nov. 29. Győrben kelt első körlevele (1847. 12. sz.); egyházi beszédei a Török Pál által szerkesztett Egyházi beszédek II. kötetében (Pest, 1845.), a superintendenssé történt megválasztatása és felavattatása alkalmával Pápán tartott Beszédek (Győr, 1846.) gyűjteményében: A superintendensi hivatal elfogadása iránt tett nyilatkozata s az ünnepélyt berekesztő szavai; a Török Pál és Székács József Protestans lelkészi tárában (I. Pest, 1854. Okos ember hogyan hosszabbítja meg életét, virágúrnapi beszéd.)
Munkái:
1. Részvételre buzditás egy magyar egyházi és oskolai Journalra az az folyóirásra ily czím alatt: Keresztény Egyházi Tár. Győr, 1832.
2. Halotti beszéd, melyet Első Ferencz apost. magyar király... gyász ünnepén a n. győri evang. a. v. gyülekezet szent-egyházában 1835. bőjtmás hava 25. napján... tartott. Győr.
3. A protestáns keresztyének lelki szabadsága. Kiadta magyar, német és szláv nyelven gróf Zay Károly. Pozsony, 1843.
4. Egyházi szent beszéd, melyet megboldogult gróf Széchenyi István úrnak tiszteletére a nagy-geresdi evangélmiak szentegyházában megült gyászünnepen tartott. Sopron, 1860.
Mikor Napoleon megbukása után a szövetségesek benyomultak Francziaországba, a veszprémi ifjúság a megsebesült önkéntesek (volontérek) javára egy szindarabnak előadására vállalkozott; a közreműködésre felszólították őt is, de atyja nem engedte meg, hogy theologus fia a szinpadra lépjen; de hogy a nemes vállalat iránt H. mégis részvétet tanusítson, egy szindarabot maga készített. Előadásán Horváth prépost is megjelent. Kiadta Luther Kátéját is magyarul.
Arczképe: kőnyomat névaláírásával a Haubner Máté emléke (Sopron, 1881.) cz. munkában.
Thewrewk József, Magyarok Születésnapjai 93. l.
Geschichte der evang. Kirche in Ungarn und Siebenbürgen. Berlin, 1854. 612. l.
Haan, Jena Hungarica 142.
Győri Közlöny 1860. 68. sz.
Vasárnapi Ujság 1861. 7. sz. arczk.
Protestáns Naptár 1862. arczk.
Pesti Napló 1880. 241. sz.
Sopron 1880. 74. sz.
Prot. Egyh. és Iskolai Lap 1881. 13-15. sz. (Poszvék Sándor).
Haubner Máté dunántúli superintendens emléke. Sopron, 1881. arczk.
Mokos, Magyarországi tanulók a jenai egyetemen 97. l.
Petrik Bibliogr. és gyászjelentés.