orvosdoktor és debreczeni tanár, H. Gergely könyvkötő és Mester Judit nemes szülők fia, szül. 1718. nov. 21. Rimaszombatban Gömörmegyében; itt tanult 15 éves koráig, mikor rhetorrá lett és Losonczra ment, hol Kármán András alatt folytatta tanulmányait másfél évig; 1736. febr. 24. Kecskeméten egy évig tanult; 1737-ben Rév-Komáromban tanító volt szintén egy évig. 1738. ápr. 24. a debreczeni főiskolába iratkozott be, hol hely nem lévén, Losonczra visszament és ott tanult 1741. ápr. 6-ig, egyszersmind Gyürki István fiának, Pálnak tanítója volt. Ezután mástél évig lakott a debreczeni collegiumban mint a kisebb diákok főnöke. 1744-ben ugyanott a logicusok és oratoria osztály tanítója lett három évre; közben 1745. áprilig theologiae praesességet is viselt. 1745. okt. 16. középiskolai tanulmányait bevégezte s hazament Rimaszombatba s Losonczra rokonaihoz. Ezután a debreczeni várostanács pártfogásával és segélyével külföldi egyetemekre ment; 1746. máj. 13-tól Bázelben tanult és ottan 1748. ápr. 6. orvosdoktorrá s még előbb (1747. máj. 12.) ugyancsak Bázelben lelkészszé avatták föl. Svájczból Hollandiába utazott. Itt az a váratlan kitüntetés érte, hogy a leydeni akadémiába theologiai tanárnak ajánlották, de ő ez ajánlatot nem fogadta el. Hazájába visszatérvén, 1749. jan. 17. foglalta el Debreczenben a mértan és bölcselet tanári székét, midőn beköszöntő beszédet tartott: A mennyiségtan hasznáról a hittudományban. Azon év júl. 30. nőül vette Csatári István debreczeni senátor leányát, Máriát. Tanári hivatala mellett még több különböző téren kitünő szolgálatokat tett a közjónak. Ifjabb tanár korában néhány évig gyakran prédikált, az Úrvacsorája osztásában pedig rendesen részt vett Debreczen templomaiban. Csakhamar mint kitünő orvost ismerte és tisztelte őt nemcsak Debreczen, hanem a hazának és a távol földnek más vidéke is. Kitünő nemesi családok, mágnások, főkatonatisztek vették igénybe az ő orvosi tanácsát és segélyét; egynémelyik rendkívül sikeres és meglepő gyógyítása mai napig él a hagyomány ajkain. Mint orvos a debreczeni gyógyszertáraknak főfelügyelője is volt, mely hivatalát, szükség esetében, tudományos kisérletek tételére is felhasználta. Ezek mellett különös előszeretettel tanulmányozta a csillagászatot. Ő volt az, ki 1757-ben Debreczen városának földrajzi fekvését csillagászati szabályok szerint meghatározta; az 1769. aug. feltünt üstökös csillag pályafutását és az 1770. jan. 18-iki nagyszerű északi fényt a tudomány szempontjából szigorú szakértő figyelemmel kisérte s észleleteinek eredményét a külföld legjelesebb tudományos folyóirataiban (Museum Helveticum sat.) közrebocsátotta; ez által és más több rendbeli tudományos érdemei által a tudós külföld figyelmét nem csekély mértékben magára, Debreczenre s annak főiskolájára vonta, annyira, hogy ekkor angol, franczia, olasz, svájczi, hollandi, német, sőt szentpétervári tudósok is ismerték H. és a debreczeni főiskolának nevét. Midőn a magyar protestánsoknak az iskoláik léte és szabadsága ügyében vívott sok évi küzdelem után 1781-ben II. József császár megigérte s elrendelte iskolaügyben való kihallgatásukat: ez ügyben Domokos Lajossal a debreczeni nagy műveltségű s hires biróval együtt, a ref. hitfelekezetet H. képviselte. Ez érdemeinek némi elismeréseül vehető, mint szinte az is, hogy Bihar vármegye őt 1783. jan. 23. táblabirái közé vette fel. A papok és tanárok kezdetben még egy erős phalanxot alkottak; ott állott közöttük H. is, még pedig az első sorban. Ő már korábban nemcsak vádakat emelt a protestáns főurak ellen, nemcsak tisztességes ellátást sürgetett minden pap számára, hanem e felett még gazdag javadalmazást is követelt az egyházi tudósok javára s a tudomány és közoktatás érdekében, tehát egyik első bajnoka volt ama küzdelemnek, a melynek első korszaka végén Sinay Miklós alakja áll. Ily körülmények közt történt, hogy 1781-ben, a világiak túlnyomó befolyása következtében a debreczeni főiskola számára oly tanrendszert adott ki a kerület, a melyről H. erősen hitte, hogy az, a többek között, az ő teljes és végső közmegalázását czélozza. Ez végkép elkeserítette; néhány évig még folytatta ugyan hivatalát, 1786. febr. 11. azonban arról lemondott és a tanári lakból a maga házába költözött, hol azon év nov. 16. meghalt.
Azon ördöngös mondáknak, a melyek H. nevéhez kapcsolvák és neki a magyar Faust nevet szerezték, valódi történeti alapjok igen kevés lehet. Révész Imre állítása szerint az egész mondacsoportozatot a szellemdús és élczes Kazinczy Sámuel hajdúkerületi főorvos költötte, debreczeni deák korában; az sem lehetetlen, hogy a mondák legalább nagy részben a deák sereg örök ifjú s tréfás kedélyéből és kifogyhatatlan leleményes képzelméből veszik eredetöket. H. ugyanis nálunk első volt, ki a physikát kisérletekkel adta elő; kitünő kisérleteivel pedig annyira hatott a különben is eleven képzelődésű s kedélyes fiatalságra, hogy ezek készek voltak szeretett tanárukat mint mystikus alakot az utókor előtt is örökké emlékezetessé tenni. A Debrecenen városi czeglédi kapunál levő temetőben emelt sírkövére vésett epitaphiumát közli Weszprémi (Succincta Medicorum Biogr. IV. 495. l.); ezen sírkő most a debreczeni főiskola könyvtárának ajtajához közel van elhelyezve.
Munkái:
1. Animadversiones theologico-criticae. Praes. Jac. Christ. Beckio. Basiliae, 1747.
2. Dissertatio inaug. physico-medica de aestimatione morborum ex facie. Basiliae, 1748. ápr. 9.
3. Oratio de philosophiae utilitate in theologia. De jure summorum imperantium in religionem et conscientiam civium commentationi, adversus L. A. Muratorium. Basiliae, 1757.
4. Introductio ad principia philosophiae. Cui accedit observatio elevationis poli Debrecinensis, in usus auditorum. Debrecini, 1757. (Ism. Acta Erud. Lipsiae, 1774.)
5. A fiúi és leányi oskolákban tanuló gyermekek számára iratott rövid könyörgések, a gyengébb preceptorokhoz és szülékhez való oktatással és intéssel. Ismét könyörgések azok számára, kik az úri szent vacsorával akarnak élni, vagy élnek: és ezeknek micsoda legyen az ő tisztek. Hely és év n. (Az oktatás és intés végén: Irtam Debreczenben Sz. András hava 12. 1758. Dr. és Prof. Hatvani).
6. Az uri szent vacsorára megtanító könyvecske. a mely irattatott a gyengébbek kedveért... Basileában, 1760.
7. Thermae Varadienses, examini physico et medico subjectae item de illorum usu salutari, simul cum observationibus medicis, nec non de sale medio in iis contento. Cuius occasione dissertatio inseritur, de natura salium nominatim vero de salibus qui circa Debrecinum collegiuntur nitro nostri temporis et veterum, seu nitro idest alcalino fossili vet saponario Debrecinensi. Viennae. 1777.
8. Tabula Hungariae delineata iuxta Observationes C. D. Steph. Hatvani... Obtulit Steph. Hatvani in Coll. Ref. Debreczin Ph. et Math. Auditor. (1782.)
9. Modesta disquisitio. Num in philosophia, eadem doctrinae capita tractari, et sic eadem philosophia, quoad omnes ejus partes, in scholis, gymnasiis, et academiis rom. catholicis, augustanis, ac reformatis, salva religione doceri possit? Viennae, 1785.
Bölcseleti s theologiai czikkei is jelentek meg külföldi folyóiratokban. Kéziratai vejének, Milesz Józsefnek (ki utóda volt a tanszéken) birtokába kerültek; ezek között volt önéletrajza vagy emlékjegyzetei, melyekből részleteket közölt Milesz Béla a Vasárnapi Ujságban (1872. 19., 20. sz.) és a Debreczeni Hiradóban (1894. 11. sz.) A H. családi iratait utóbb Milesz Miklós tartotta meg, ki mint ev. ref. lelkész Baranyamegye egyik falujában halt el nőtlenül: távollétében az iratok többi testvéreinél elkallódtak. A Milesz családból is csak Milesz Béla, H. dédunokája, tiszafüredi tanító él még.
Arczképe, eredeti olajfestés, mely 36 éves korában ábrázolja őt, a debreczeni főiskola könyvtárában van és erről vétettek a későbbkori fametszetű arczképei is.
Bod, M. Athenas 102.
Weszprémi, Succincta Med. Biogr. Cent. Alt. P. Prior 87., P. Post. 5-7., IV. 159., 494., 495. l.
Horányi, Memoria II. 76.
De Luca, Das gelehrte Oesterreich 172.
Ungar. Nachrichten 1787. 25. sz.
Philosophiai Pályamunkák I. Pest, 1835. 59. l. (Balogh Pál).
Jókai Mór, A Magyar Nép adomákban. Pest, 1857. 28.
Hazánk és a Külföld 1866. 31. sz. arczk.
Kisfaludy-Társaság Évlapjai VI. 1871. (Jókai M.)
Szűcs István, Debreczen város történelme. Debreczen, 1871. 951. l.
Vasárnapí Ujság 1871. 6. sz. arczk. (Révész Imre), 1872. 13-15. sz. (H.-Monda, Szilágyi István), 19., 20. sz. (H. Emlékjegyzeteiből, közli Milesz Béla: önéletrajza 1749-ből; külföldi uti jegyzsetei s Naszályi Jánosnak, H. emlékezetére írt verses bucsúztatója)
Ifj. Szinnyei József, Irodalmunk Története 1711-1772. Bpest, 1876. 63., 162., 164., 172., 192. l.
A hires Hatvani tanár élete, viszontagságai, csodálatos tettei, rettenetes vége és pokolba menetele. Bpest, 1874. 8 képpel.
Szinnyei Könyvészete.
M. Orvosok és Term. Munkálatai XXII. 1882. (Kiss Károly).
Erdélyi István, A hires Hatvani István debreczeni professor tudákos cselekedetei. 2. kiadás. Debreczen, 1885.
Ungarische Revue 1886. (Heinrich Gusztáv, Der ungarische Faust, kimutatja, hogy a róla szóló hagyomány részletei legnagyobbrészt a Faustmondából származnak).
Erdélyi Múzeum 1893. (Imre Lajos, A magyar Faust. V. ö. Heinrich G. birálatát Egyet. Philolog. Közlöny XVIII. 1894. 182. l.).
Petrik Bibliogr.
Kazinczy Ferencz Levelezése I.