ügyvéd, a boldogtalan emlékezetű csapatvezér; 1849. máj. 6. mint őrnagy és zarándi hadparancsnok Abrudbányát (a békealkudozások ideje alatt) fegyveres erővel megszállja, Buteanu prefectet és Dobra procuratort elfogatja s a városbeli oláhokat lefegyverzi; máj. 9. Jancu őt Abrudbánya előtt megtámadja, a városból kiűzi, mi közben a fogoly Dobrát a lakosok megölik; erre a várost az oláhok kirabolják és felgyújtják; máj. 19. az oláhoktól szorongatott H. Dévára vonúl vissza. Ekkor történt az oláhok borzasztó kegyetlenkedése a magyarok ellen. A szabadságharcz után egy ideig Éjszak-Amerikában élt, de 1850-ben azon megbizással küldték haza, hogy szítsa az elégületlenséget és a kedvező alkalomra készítse elő a felkelést. Különféle nevek alatt lappangott az országban; Kerekes Mihály néven tartózkodott Tornában, Körtvélyesen, Görgőn, majd Szilicze környékén, míg végre Nógrádban az osztrákok kezébe került. Hogy kínokkal teljes vallatása alatt senkit el ne áruljon, annyira kiéheztette magát, hogy az ebből keletkezett betegségben 1856. márcz. 15. meghalt Budán.
Munkája: Szózat az oláhfaj védelmében Pest, 1848.
Szerkesztette a Forradalom cz. politikai hirlapot Magos Ernővel együtt Budapesten, melyből azonban 1848. decz. 29. egyetlen mutatványszám jelent meg.
Közlöny 1849. 108. sz.
Csetz, Bem's Feldzug 306.
Kemény Gábor, Nagy-Enyednek és vidékének veszedelme 1848-49-ben. Pest, 1863. 228-242. l.
Igazmondó 1871. 51. sz. (Kovács Zsigmond).
Petrik Bibliogr.