nyitrai püspök, morvaországi származású volt és 1647-ben vétetett föl a bécsi Pázmány-intézetbe, hol a bölcseletet és theologiát tanulta. 1654. ápr. szomolányi (Pozsonym.) plébános lett, hol az egyházi anyakönyveket kezdte írni és a plébánia-templomban 1656-ban új oltárt készíttetett. 1660. máj. Csejtére (Nyitram.) neveztetett ki plébánosnak, hol 1661-től szintén írni kezdte az anyakönyveket és megírta a csejtei plébánia történetét; 1662. ápr. 14. pozsonyi s 1664. esztergomi kanonokká léptették elő. 1666. vágújhelyi prépost lett; itt is 1669-től írta az anyakönyveket, a préposti palotát pedig emeletesre építtette; 500 ág. evangelikust térített át a kath. hitvallásra 1672. bosoni s tribuniczi vál. püspök, 1690-ben nyitrai püspök lett s ugyanazon évben Beczkón a szent Ferenczrendieknek kolostort építtetett, hol arczképe őriztetik. A nyitrai püspökségről 1691-ben lemondott és visszatért Vágújhelyre, hol 1695. okt. 19. meghalt.
Nagy dicsőségre emeltetett kis szolga. Nagy-Szombat, 1695. (Halotti beszéd).
Jedlicska, Kiskárpáti Emlékek I. 212., II. 479., 571. l.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár I. 593. l.
Némethy, Ludovicus, Series Parochorum Strigon. 613. l.