bölcseleti s jogi doktor, cs. kir. udvari tanácsos, egyetemi tanár, szül. 1825-ben Gráczban Stájerországban; ott végezte gymnasiumi tanulmányait; a bölcseleti s jogi tudományokat Bécsben hallgatta, hol mindkét kar doktori oklevelét elnyerte. 1848-ban a tanulmányi bizottság tagja, utóbb a miniszterelnöki sajtóosztály és az Oesterr. Deutsche Post munkatársa, az ausztriai pénzügyi ügyészség gyakornoka volt. Jeles jogtudományi értekezései alapján 1850-ben a nagyszebeni jogakadémiához a polgári s büntetőjog tanárává neveztetett ki. 1852-ben az ausztriai polgári jog rendes tanára lett a pesti egyetemen, hol 1855-től a német magán-jogot is tanította. 1860-ban a jogi kar prodecanja volt. 1861-ben az említett tudományok rendes tanárává helyeztetett át az innsbrucki egyetemhez; itt a dékáni s 1864-ben a rectori méltóságot viselte; mint rector az egyetemnek és később az innsbrucki kereskedelmi kamarának képviselője volt a tiroli országgyűlésen, melyen a szabadelvű párt kitünőbb tagjai közé tartozott. 1864-ben a cs. közoktatási tanács, 1867-ben a vitás közjogi ügyek eldöntésére szervezett birodalmi törvényszék (Reichsgericht) tagjává lett. 1870-ben ő felsége a bécsi egyetemhez az ausztriai polgári jog rendes tanárárának nevezte ki. Meghalt 1875. ápr. 6. Bécsben. Magyarországon tartózkodása alatt a magyar nyelvet annyira sajátjává tette, hogy az 1860. bekövetkezett átalakulás után illetékes helyről tanszéke megtartására szólíttatott fel, mire azonban a politikai viszonyoknál fogva hajlandó nem volt.
A sajtótörvényhozásról, szerzői (írói) jogról, polgári házassági törvényhozásról írt munkái, számos értekezése a polgári s büntetőjog köréből a külföldi folyóiratokban jelentek meg.
Hazánkban megjelent munkája: Die Press-Ordnung vom 27. Mai 1852, nebst jenen Bestimmungen des neuen allgemeinen Strafgesetzes; welche auf Druckschriften Anwendung finden, und den sonstigen noch in Kraft bestehenden darauf bezüglichen Verordnungen, insbesondere dem a. h. Patent zum Schutze des geistigen Eigenthums vom 19. Oct. 1846, Pest, 1852.
Reform 1875. 99. sz.
Budapesti Közlöny 1875. 82. sz.
Petrik Bibliogr.