ev. ref. lelkész, H. István és Timár Zsuzsánna szegény sorsú polgári szülők fia, szül. 1833. nov. 4. Nagy-Dorogon Tolnamegyében; az algymnasiumot, Magyari Kossa Sámuel pártfogása mellett, Gyönkön, a felsőbbet önerejére támaszkodva, sok sanyarúság közt Kecskeméten 1854-ben végezte; innét azon év őszén Szana Pál ügyvéd és t.-füredi földbirtokos fia Tamás mellé nevelőnek hivatott meg és a családdal együtt Debreczenbe költözött, hol a theologiát is bevégezte s három évig, az akkori szokás szerint, mint iskolaigazgató (akademikus rektor) Török-Szent-Miklóson működött. 1861 tavaszán letette az első papi vizsgát és mint segédlelkész Túrkeviben, majd Debreczenben Révész Bálint mellett szolgált, honnét 1865-ben Mike-Pércsre (Hajdúm.) választatott meg rendes lelkésznek és ugyanazon év őszén a 2-ik papi vizsgát letevén, föl is szenteltetett és rendes lelkészi hivatalában megerősíttetett. 1867 tavaszán a nagykún-túrkevei ev. ref. gyülekezet (legelőször élvén szabad választási jogával) választotta meg lelkészének, hol jelenleg is működik.
Czikkeket írt a debreczeni s budapesti protestáns lapokba.
Munkái:
1. Gyászima Kenéz Mihály végtisztességtételén Turkeviben. Pest, 1864.
2. Székfoglaló egyházi beszéd Turkeviben. Debreczen, 1867.
3. A tiszántúli ref. egyházkerület és az úgynevezett magyarországi protestáns egylet. Debreczen, 1872.
Vegyes tartalmú egyházi beszédek. Debreczen, 1882.
Petrik Könyvészete és önéletrajzi adatok.