ev. ref. lelkész, szül. 1630-ban Baranyamegyében; Debreczenben tanult, hol 1651. márcz. 6. áll neve a jegyzőkönyvben; 1656-ban az utrechti egyetem hallgatója volt, 1663-ban Groningenben is tanult (ha csak két H. István nem élt ugyanekkor). Visszatérvén hazájába, a rimaszombati (Gömörm.) egyház hívta meg lelkészének. Midőn 1674-ben a protestánsok üldöztetése megkezdődött, H. az idéző iratot febr. 18. kapta, mely szerint márcz. 5-re a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé kellett állania; e határidőre meg is jelent és a megidézettek ügyében bátran szót emelt a törvényszék előtt, hivatkozván a békekötésekre s a protestánsok szabad vallásgyakorlatát biztosító törvényekre, melyeket úgy a régibb királyok, mint I. Leopold is esküvel szentesítettek. Azonban ápr. 4. fejének és minden javainak elvesztésére ítéltetett és miután a térítvények aláírását ő is megtagadta, tömlöczre vetették és Pozsonyban hét hétig kínozták; majd onnan máj. 30. Leopoldvárba vitték, vasra verve, hol tíz hónapig különböző munkával sanyargatták s a katonák karddal félholtra verték. 1675. márcz. elvitték a hazából, hogy gályarabúl eladják Nápolyban. A nehéz bilincsek és az utazás viszontagságai miatt annyira megromlottak lábai, hogy Theate városánál tovább nem mehetett; ott tartották tehát kilencz hónapig börtönben. Midőn ereje megjött, decz. 18. elvitték Nápolyba, hol két hónapig a gályákon nyomorgó társaival együtt szenvedett; Weltz György nápolyi lakos közbenjárására azonban a gályákhoz való lánczoltatása elengedtetett neki; ő és Czeglédi Péter nem viseltek bilincseket lábaikon. Ruyter Adorján Mihály hollandi tengernagy 1676. febr. 11. életben maradt társaival együtt megszabadította fogságából.
Azután elment Zürichbe s itt másfél évig időzött Heidegger János házánál; itt írta meg üldöztetésük történetét; Lavater János felszólítására (1676. júl. 12.) élete némely utóbbi eseményeit is leírta; írt egyszersmind emléksorokat a Glarus kantonban fekvő hiltensei ref. egyház lelkészének Kaegius Jánosnak 1677. okt. 11.; Heidegger tanár H. és Sélyei arczképeit vászonra lefestette. H. alá ezt írva: Vir pl. Rev. D. Stephanus Harsányi, Ecclesiae Rimaszombathensis in Hungaria quondam Pastor, nunc Tiguri pro nomine Christi Exul. Aet. 48. Ao. Chr. 1677. Hazatért 1677 őszén és 1678. máj. levelet írt Rimaszombatból Heidegger Jánoshoz Zürichbe.
Munkája: Disputatio theologica, qua disquiritur, quaenam sunt opera legis, quae fidei opponuntur. Groningen, 1663. (Zoványi Jenő a Pallas Nagy Lexikonában VIII. 714. l. neki tulajdonítja ezen munkát).
Kéziratban hagyta hátra: Narratio brevis de oppressione libertatis eccl. Hung. (melyet Kocsi Csergő Bálintnak tulajdonítanak. L. Magyar Irók II. 307. Bod Péter szerint azonban neki is része lehetett a munkában. Ezt Lampe (Historia Ecclesiae Reformatae in Hungaria et Transylvania. Trajecti ad Rh., 1728. Lib. III. Sect. V.) szintén fölhasználta. 10
Arczképe: Sélyeiével együtt, melyeket Heidegger festett, 1858-ban a zürichi egyetem könyvtárában voltak; ezeket Antalfy János akkor az eredetiről lemásolta és erről Barabás Miklós kőre rajzolta, mely kettős arczkép Reiffenstein és Röschnél Bécsben megjelent.
Bod, M. Athenas 352.
Weszprémi, Succincta Medicorum Biogr. IV. 138.
Katona, Historia Critica XXXVI. 730.
Hölgyfutár 1858. 16. sz.
Rácz Károly, A pozsonyi vértörvényszék áldozatai 1674-ben. Sárospatak, 1874. 75. l. (összetéveszti a következővel).
Bod, Historia Eccl. II. 275.