földbirtokos, H. Károly fa, szül. 1812-ben Bács vármegyében; a jogi pályára készűlt; de később a magyar testőrség tagja lett, azután pedig József nádor magán titkára. A 30-as években beutazta Éjszak-Amerikát és írta azon munkáját, mely ma már nem felel meg ugyan nyelvünk fejlettségének és egy utazási munka igényeinek, de akkor hires volt és gyújtó hatást tett; szabad szellem lengte át minden sorát. H. eladván magyarországi birtokát, még 1843 előtt végkép Amerikába költözött egész családjával, sőt atyját is oda vitte. Amerikában eleinte földmíveléssel foglalkozott és egy gyarmatot alapított; azután sok mindenféle vállalatba kezdett, több-kevesebb szerencsével, de sohasem maradt állandóan egy foglalkozás mellett. Végre Kaliforniában igen sokat tett a bortermelés körűl, úgy hogy egy kaliforniai lap a szőlőtermelés atyjának nevezte; e téren több rendbeli röpirata is nagy hatást idézett elő. Foglalkozott szeszgyártásal, czukorültetvényekkel, hajózással és más ipari üzletekkel is. Polgártársai mindig és mindenütt tisztelték, becsülték, évekig volt Kalifornia egyik választókerületének képviselője s a gyűlésben minden bizottságnak tagja. 1868-ban Nicaraguaba ment lakni, hol fürész-malmokat állított; nem sokára oda költözése után neje sárgalázban halt el; ő maga 1869. júl. 22. lóra ült, hogy a fürészmalmokat megnézze, el is ment a munkásokhoz és beszélt velök; midőn a munkásoktól a víz partján felfelé lovagolt, többé vissza nem tért. Másnap, midőn keresték, megtalálták lovát egy fához kötve a folyó mellett. Onnan nem messze volt leterítve felső kabátja, úgy látszott, ezen hevert egy darabig. Innen nyomai egy fához vezettek, melynek egy nagy ága átnyult a folyón, ez ág a közepén el volt törve s a vízbe esve. Nyomait a fától visszafelé nem lehetett fölfedezni. Azon borzasztó s teljes valószinűséggel biró gyanításra jöttek tehát, hogy át akart menni a tulsó partra, de az ág eltörvén, vízbe esett és egy alligator elkapta. Mert e vidéken roppant nagy alligatorok lakják a folyókat. Az Alta California cz. lap egyebek közt így ír róla: «H. a gazdagulásnak mindig új meg új elemeit tudta feltalálni s az iparnak és szorgalomnak mindig tudott új tért szerezni, s bármely tartományban élt, az anyagi jólétet mindenütt előmozdította. Jó és nemes érzésekkel teljes ember volt. Vendégszerető s bőkezű, talán igen is nagy mértékben. Mindig kész volt a szükségben levőkön segíteni, s egyetlen ambicziója az volt, hogy polgártársainak hasznára lehessen. A kik őt bensőleg ismerték, csak szeretni és becsülni tudták.» H.-nak négy fia s egy leánya maradt; 80 éven felül lévő atyja vele egy időtájban egy hajón halt meg, midőn épen fiához utazóban volt.
Munkája: Utazás Éjszak-amerikában. Pest, 1844. Két kötet. (Két aczélm. képpel. Ism. Életképek, Pesti Hirlap 1845. 422., 423. sz.)
Nagy Iván, Magyarország Családai V. 53. l.
Igazmondó 1869. 43. sz.
Vasárnapi Ujság 1869. 42. sz.
Pesti Hirlap 1883. 1. sz. (Törs K.)
Petrik Bibliogr.