Hantken Miksa (prudniki), lovag,
m. kir. miniszteri osztálytanácsos, budapesti egyetemi tanár, az őslénytani intézet igazgatója s a m. tudom. akadémia rendes tagja; szül. 1821. szept. 26. Jablunkán Osztrák-Sziléziában, hol atyja bányaigazgató volt; miután gymnasiumi tanulmányait Teschenben elvégezte, a bécsi egyetemen (1840-42) a philosophiát hallgatta; 1843-ban Selmeczre ment, hol 1846-ban a bányászakadémiát végezte (miközben 1844-45-ben Albrecht főherczeg vasgyárában gyakornok volt). Ezután mint kész bányász 1858-ig különböző bányászati vállalatnál mint bányatiszt szolgált; (miközben 1849-50-ben Bécsben is tartózkodott és ott az elemző vegytant hallgatta az egyetemen. 1852-ben a doroghi barnaszénbányánál volt alkalmazva. Később néhány évig Szerbia kormányának szolgálatában állott). 1858-ban megnősült és végkép Budapestre költözött és mint egy német folyóirat (Zeitschrift für praktische Geologie 1893) nekrologja vallja róla, teljesen magyar emberré vált. 1861-től 1867-ig a pesti kereskedelmi akadémiánál mint tanár működött. 1866-ban a m. nemzeti múzeum ásvány-földtani osztályának őre lett és annak maradt 1869 őszeig. Ugyanezen évben őt bízta meg a földmívelésügyi miniszter a földtani intézet szervezésével, a melynek márcz. 14. tartott közgyűlésén első titkárának választották meg, mely tisztséget 1870. nov. 9-ig viselte, miniszteri osztálytanácsosi ranggal. A m. tudom. akadémia 1864. jan. 20. levelező s 1874. máj. 28. rendes taggá választotta. 1876. a palaeontologia magántanára lett a budapesti egyetemen; 1882. pedig érdemeinek jutalmazására létesítették ugyanott a palaeontologiai tanszéket. 1888. a bolognai egyetem tiszteletbeli doktorává megválasztotta. Szabad idejét geologiai kutatásokra fordította. 1893 tavaszán Zágráb környékére tett kirándulást, ez alkalommal erősen áthűlt; husvét másodnapján szélütés érte s ettől fogva nem hagyta el szobáját. Meghalt 1893. jún. 26. Budapesten. A m. földtani, az állat- és növényhonosító társulat, valamint a Kárpát-egyesület alapító, a m. földrajzi társulat választmányi, a kir. m. természettudományi, a nagy-szebeni természettudományi, a bécsi cs. kir. állat- és növénytani társulat rendes, a bécsi cs. kir. földtani intézet és a R. accademia Valparuese de Poggio levelező tagja. Egyike volt legjelesebb és leghírnevesebb tudósainknak és különösen a szénkutatások terén európai hírnévnek örvendett. A magyarországi harmadkori képződmények tanulmányozása körűl nagy érdemeket szerzett. Munkáiban sok új állatfajt vezetett be az irodalomba. Különös előszeretettel a foraminiferákkal foglalkozott és ezek közűl kiválólag a nummulitokkal, úgy hogy ezen a téren korának első specialistája volt. Madarász Edével a nummulitoknak egy új, az eddigieknél sokkal jobb kikészítési módját találta fel; ezen új módszerrel kikészített nummulitoknak gyűjteményei több kiállításon kitüntető érmet és elismerő oklevelet kaptak.
Czikkei a bécsi k. k. geol. Reichsanstalt Jahrbuchjában és Verhandlungjaiban (IV. 1853. Die Reihenfolge der Schichten im Dorogher Stollen bei Gran, X. 1859. Die Umgegend von Tinnye bei Ofen, XVI. 1866. Die Tertiärgebilde der Gegend westlich von Ofen, Die Ajkaer Kohlenbildung im Weszprimer Comitate, Foraminiferen in einem Mergel der Erganeen, XVII. 1867. Sarmatische Schichten in der Gegend von Ofen, Die oligocene brackische Bildung von Sárisap bei Gran, Braunkohlenablagerungen im nordöstlichen Theil des Bakonyer Waldes u. im Oedenburger Comitate, 1868. Die Umgebung von Lábatlan, 1869. Geologische Karte von Dorogh und Tokod, 1810. Geologische Untersuchungen im Bakonyer Wald, u. ez a Geolog. soc. Quart. Journalban angolúl), az Abhandlungen d. Versammlung der Berg- und Hüttenmänner in Wien cz. munkában (1858. Der Bergbau im Fürstenthum Serbien), a Mathem. és Term. Közleményekben (I. 1861. Geologiai tanulmányok Buda és Tata között, III. 1865. Az uj-szőny-pesti Duna s az uj-szőny-fehérvár-budai vasút befogta területnek földtani leírása, IV. 1866. A buda-esztergomi vidék szerves testek képezte kőzetei), a M. Akad. Értesítőjében (III. 1862-63. A Tata. és Buda közti harmadkori képletekben előforduló foraminiferák eloszlása és jelzése, 1869. A magyar birodalom meteorologiai és magnetikai viszonyainak megvizsgálására és tudományos kipuhatolására való intézet szervezeti javaslata, VIII. 1874. A nummulitok rétegzeti jelentősége a délnyugoti középmagyarországi hegység ó-harmadkori képződményeiben, Uj adatok a déli Bakony geol. és palaeontologiai ismeretéhez), az Erdélyi Múzeum-Egylet Évkönyveiben (II. 1861-63. Kőszéntelepkeresések Erdély különböző pontjain, ugyanez németűl a bécsi Verhandlungenekben), a M. orvosok és természetvizsgálók Munkálataiban (IX. 1864. A Buda és Tata közt talált foraminiferákról, XI. 1866. A kiscelli tályog geologiai kora), a M. Földtani társulat Munkálataiban (III. 1868. Az ipolysági tályog microscopi faunája, A diós-jenői homokkő és a puszta-lőkösi tályog, A tajték új lelhelye Bosniában, Az ajkai kőszénképlet geologiai viszonyai, A pomázi Meselia hegy földtani viszonyai, mindezen czikkek németűl is a bécsi Verhandlungenekben; IV. Jelentése a magyarhoni barnaszéntelepek átkutatásának eredményéről, Lábatlan vidékének földtani viszonyai, A brennbergi barnaszén képlet. A kisczelli tályog foraminiferái, V. 1870. A kis-czelli tályog elterjedése Nógrádmegyében, A hársoshegyi ammonitok a Bakonyban), az Ung. Revue-ben (1869. Geologie Ungarns in allgemeinen Umrissen), a Földtani Közlönyben (1871. A budai Albrecht-úton föltárt márgarétegek faunája, Esztergommegye szénterületének bányászati viszonyai, 1872. Jelentés a magyarhoni földt. társ.-nak Igló városában tartott vidéki gyűléséről, Az ürömi és zúgligeti márga, 1874. a zirci eocen rétegek, Az alveolinák szerepe a délnyugati középmagyarországi hegység eocen képződményeiben, 1880. A budavidéki ó-harmadkori képződmények, 1886. Amerikai nummulitok, 1887. Tinnye a vásárhelyi-i egy új csiganem és új faj a congeria rétegből), a Honismertető a bécsi 1873. évi világtárlaton cz. munkában (1873. Magyarország földtani viszonyainak vázlata, Magyarország bányászata), a M. Földtani Intézet Évkönyveiben (I. 1871. Előszó, Az esztergomi barnaszénterület földtani viszonyai, VI. 1882. Az 1880. évi zágrábi földrengés), a Term. Közlönyben (1871. Az esztergomi korál-rétegek és a kis-czelli tályog földtani koráról. 1884., 1886-87.), a Földrajzi Közleményekben (1879. Az idei földrengésekről az Alduna vidékén), a Mathem. és term. Értesítőben (II. 1884. A buda-kovácsi-i hegység és az esztergomi vidék területén az utolsó években tett kutatásának eredményéről, németül is u. ott).
Munkái:
1. Az esztergomi burányrétegek és a kis-czelli tályog földtani kora. Pest, 1871. (Értek. a term. tud. kör. II. 13.)
2. Az esztergomi barnaszén-terület földtani viszonyai. Pest, 1871. (Különny. a m. kir. földtani intézet Évkönyvei. I. k. Ugyanez németül. Pest, 1872.)
3. A budai márga. Pest, 1873. (A m. földtani intézet Évkönyvei II. 2. Ugyanez németül a Mittheilungenben. Pest, 1873.)
4. Jegyzéke az 1873. bécsi világtárlaton kiállított nummulitoknak. Pest, 1873. (Madarász Zsigmond Edével együtt. Magyar, német és franczia szöveggel és czímmel.)
5. A magyar kir. földtani intézet kiállítása a bécsi 1873. világtárlaton. Pest, 1873. (Magyar és német szöveg).
6. A magyarországi kőszén együttes kiállítása a bécsi 1873. köztárlaton. Bpest, 1873. (Németül is Pest, 1873.)
7. A beocsini márga földtani kora. Pest, 1873. (Értekezések a term. tud. kör. IV. 6. sz.)
8. Uj adatok a déli Bakony föld- és őslénytani ismeretéhez. Pest, 1874. (Különny. a m. kir. földtani intézet Évkönyveiből. Ugyanez németül. Pest, 1874.)
9. A nummulitok rétegzeti (strategraphiai) jelentősége a délnyugoti középmagyarországi hegység ó-harmadkori képződményeiben. Pest, 1874. (Ért. a term. tud. kör. V. 6.)
10. A clavulina Szabói rétegek faunája. I. rész. Foraminiferák. Pest, 1875. (Különny. a m. kir. földtani intézet Évkönyvei IV. k. Ugyanez németül. Pest, 1875.)
11. Adalékok a Kárpátok földtani ismeretéhez. Pest, 1877. (Értek. a term. tud. köréből VIII. 6.; németül a bécsi Verhandlungenben.)
12. A magyar korona országainak széntelepei és szénbányászata. Pest, 1878. (4 térképpel és 68 rajzzal. Ism. Budapesti Szemle XXI. 1879.)
13. Hebert és Munier Chalmas közleményei a magyarországi ó-harmadkori képződményekről. Pest, 1879. (Értek. a term. tud. kör. IX. 12., németül a Liter. Berichte aus Ungarnban).
14. A Clavulina Szabói rétegek az Euganeák és a tengeri Alpok területén és a krétakoru «Scaglia» az Euganeákban. Pest, 1883. (Értek. a term. tud. kör. XIII. 1., németül a Math. u. Naturw. Berichte aus Ungarnban).
15. Uj adatok a buda-nagy-kovácsi-i hegység és az esztergomi vidék föld- és őslénytani ismeretéhez. Pest, 1884. (Értek. a term. tud. kör. XIV. 6.)
16. Vélemény a gróf Sztáray Antal birtokát képező várpalotai szénbányáról. Pest, 1888. (Németül is).
M. tud. Akadémiai Értesítő 1874. 76. l.
Szinnyei Könyvészete.
M. Salon XV. 1891. arczk.
Vasárnapi Ujság 1893. 27. sz.
Földtani Közlöny 1894. (Koch Antal) és gyászjelentés.