kegyes tanító-rendi áldozópap, szül. 1637-ben Kelizen Morvaországban; vallásos szülei a tudományokhoz hajlamot és a papi állapot iránti vonzalmat fölébresztették benne, úgy hogy a gymnasium befejezése után a piarista rendbe lépett. A kanonicalis időt a novitiatusban kiállván, a próbatanárkodáson áthatolt. 1666-ban Frankovich (Horváth) Pállal Bajmóczra jött (ekkor még csak a kisebb rendeket vette föl) és a bölcselet tanulmányozása után Rómába küldetett a theologia elsajátítására. Visszatérvén, mint áldozópap és tanár, alkalmazást nyert a Khuen Francziska, Pálffy Pál gróf nádor özvegye által alapított privigyei intézetben. Visszavágyott Rómába, azt hitte, hogy csak pár évet tölt Magyarországon és egész életén át itt maradt. 1675-ben a breznói rendház főnöke lett. 1698-ban Mösch Lukács Nyitrára küldte, hogy a nemeslelkűek segélyét a privigyeiek számára kikérje; itt az ifjúság tanítására szólították föl, mire visszament Privigyére, hol életének hátralévő éveit töltötte; ott halt meg 1710. jún. 1.
A privigyei könyvtárban őrzik kézirati munkáit: Protocollum litterarium virorum illustrium status ecclesiastici et politici, (levélgyűjtemény, mely XI. Incze, VIII. Sándor és XIII. Incze pápákkal, Lipót császárral, Mihály és III. János lengyel királyokkal, bibornokokkal, püspökökkel sat. rendének érdekében váltott levelezéseit foglalja magában); Theologia positiva seu positivae elucidationes sacrae scripturae.
Horányi, Scriptores Piarum Scholarum II. 72. l.
Csősz Imre, A kegyes-tanító-rendiek Nyitrán. Nyitra 1879. 87. l.