kegyes-tanítórendi áldozópap és tanár, a m. tud. akadémia levelező tagja, H. János csizmadia-mester és Lengyel Erzsébet fia, szül. 1812. jún. 25. Kis-Kérben Abaújmegyében; szülei 18820-ban Boldogkő-Ujfaluba költözvén, az ottani falusi iskolában tanult és atyja szenvedélyes szőlőmívelő s gyümölcstenyésztő lévén, őt is korán a környéken található szőlő s gyümölcsfák megismerésére szoktatta; társaival örömest járt az erdőre madarászni s gombázni; ily módon, mintegy játszva ismerni tanulta a madarakat s megkülönböztetni a gombákat. Atyja által Tályára vitetvén, ott magánoktatás mellett a két első nyelvészeti osztályt bevégezte s 1828-ban Sátoralja-Ujhelyben vizsgát tett. A hátralévő osztályok tanulására Kis-Szebenbe küldetett. 1832. szept. 25. lépett a kegyesrendiek közé s miután az első ujoncz évet Privigyén kiállotta, Breznó-Bányára ment a nyelvészeti osztályok tanítására. Itt ismerkedett meg Linné növényrendszerével; itt látta először Waldstein és Kitaibel jeles munkáját; de hivatala mellett a német és tót nyelv tanulásával annyira el volt foglalva, hogy a természetrajzra igen kevés időt fordíthatott. Ismeretei növekedtek, midőn 1835-36-ban Váczon a bölcseleti tanulmányokat hallgatta; 1837. Nyitrán theologus volt, hol Láng Adolf helybeli gyógyszerész és jeles természettudós útmutatása szerint rendszeresen kezdé a búvárkodást és két év alatt az állat- és növényországból jókora gyűjteményt szerzett. Ő volt alapítója Sümeghi Pállal a zobori magyar egyesületnek, mely a későbbi Dugonics-társaságnak kezdete lett. A hittani tanulmányok utolsó évét Szent-Györgyön (Pozsonym.) töltötte. 1840. júl. 26. miséspappá szenteltetett föl és a máramaros-szigeti gymnasiumba rendeltetett tanárnak, hol tágasabb tér nyílt vizsgálódásának, melyet ő a szükséges eszközökkel és könyvekkel ellátva, folytatott. 1841 végén a kir. magyar természettudományi társulat rendes tagjának választatott s több természetbúvárral jött ismeretségbe, mi szaktudományára nagy hatással volt. 1844 végén M.-Szigetről Váczra költözött és azonnal a természetrajz kidolgozásához fogott; de látván előljárói, hogy ily nagy vállalatot csak a fővárosban létesíthetni, már 1845-ben Pestre helyezték át, rá bízván a grammatikai osztályok tanítását. 1848-ban a közoktatási ministerium által az egyetemi könyvtárhoz segédőrnek neveztetett ki. Midőn a kegyes tanítórend alkotmányának átalakításán működött, betegsége akadályozta őt az átalakító gyűlésben részt vehetni. Alig lábadt föl betegségéből, midőn a pusztító horvát ellenséget hazánk fővárosához közeledni hallá, azonnal fegyvert fogott és a pesti önkéntes csapattal mint közvitéz Ausztria határáig nyomúlt. Visszatérvén a táborból, nov. 2. a budai főgymnasiumban a természettudományok tanszékére helyeztetett át és megtartotta segédőri czímét és fizetését. Megbukván e szakrendszer, H. Pestre tette át lakását és folytatta könyvtárnoki tisztét. A mint az osztrák seregek (1849. jan.) a fővárosba beköltöztek, a bosszú egész dühével rontottak a budapesti tanárokra: irományaik megmotoztattak, ketten fogságra hurczoltattak; H. hivatalától megfosztatott, az ifjúság oktatásától egészen eltiltatott és hogy a reformokra többé alkalma ne legyen, a fővárosból száműzetett. Egy ideig mint orvos dr. Bácsi név alatt, a fővárosban tartózkodott, utóbb a Rákos partjára Pólya Józsefhez költözött. A mint vitéz seregeink a fővárosba vonultak, az ellenség határozata azonnal megsemmisíttetett és H. az egyetem könyvtárába visszahelyeztetett. Az orosz interventio után, júl. 4. a magyar sereggel kénytelen volt Pestet elhagyni; egy ideig Perczel táborában élelmezési tisztűl alkalmaztatott, hadnagyi ranggal; majd a végküzdelem idején, sok bujdosás után Lugosra, onnan Hanga János névvel Kricsova oláh faluban Orbók Ernő közbirtokos házához menekült, kinek két fia mellett aug. elején nevelői tisztet vállalt. Itt halt meg 1849. szept. 2. kolerában. Jószívű, nyájas és vidám ember volt, szerette a népdalokat, melyeket szépen dalolt. A m. tudom. akadémia 1846. decz. 18. választotta levelező tagjai sorába. (Lugossy József 1850. aug. 19. tartott fölötte emlékbeszédet). 1847-ben a stettini rovartani egylet, 1848. márcz. 15. a regensburgi füvésztársaság tisztelte meg oklevelével.
Néhány hirlapi czikke jelent csak meg, így a Hasznos Mulatságokban (1839. 35-37. sz. b. Praun Zsigmond rövid életrajza németből ford.), az Athenaeumban (1843. Peregriny Elek, Természettörténetének bírálata), a Társalkodóban (1846. A m. orvosok és természetvizsgálók Kassa-Eperjesen tartott VII. nagy-gyűlésének leírása, 1848. 6. sz. Az állattani műszók és állatnevek magyarításáról, ugyanez a Természetbarátban is 9. sz.), a m. tud. akadémia Értesítőjében (1847. Gyászbeszéd Csécsi János felett, székfoglaló, 1848. Az állattani műnyelv ügyében). H. 1848-ban az elsők között volt, kik az egyházi reformot sürgették, e tárgyra vonatkozó czikkei előbb a lapokban, utóbb összegyűjtve is megjelentek; a Közlönyben (1848. 187. sz.) a szaktanítás mellett emelt szót).
Munkái:
1. A természetrajz elemei. Az ifjúság számára. Pest, 1845. (2. jav. és bőv. kiadás 1846. 114 fametszettel. Ism. Budapesti Hiradó 182., 184. sz., 3. jav. és bőv. k. 1851., 4. k. 1852., 5. jav. és bőv. k. 1854., 6. jav. és bőv. k. 1858., 7. jav. és bőv. kiadás 1861., 9. kiadás 1868., 10. kiadás 1870., 11. kiadás 1872. Pest.)
2. Természetrajz vagyis: az állat, növény- és ásványországnak természethű rajzokkal ellátott rendszeres leírása magán, és nyilvános oktatásra. Pest, 1846-48. (Külön czíme: Természetrajz... Első kötet (7 füzet) Emlősök és madarak. Ujabb czímkiadása: Az emlősök és madarak képes természetrajza, vagyis azoknak természethű képekkel ellátott rendszeres leírása. Pest, 1853.)
3. Rövid természetisme, vagyis bevezetés a természettudományokba. Pest, 1848.
4. Szózat az egyházi reform ügyében, írta Szerencspataki János. Pest, 1848.
5. Az állattan története és irodalma Magyarországban. Kiadta Pólya József. Pest, 1849. arczk.
Kéziratban: Rövid természetisme, vagyis bevezetés a természettudományokba, Máramaros vármegye természetrajzi tekintetben, Állat-, növény- és ásványgyűjteményének rendszeres névsora, Magyar állatnevek és állattani műszók gyűjteménye.
Arczképe: kőnyomat, rajzolta Barabás 1849-ben, nyomt. Walzel A. F. Pesten névaláírásával (az 5. sz. munka mellett).
Orvosok és term. Munkálatai III. 1843. 64., V. 1845. 34., VII. 1847. 17., 199., VIII. 1863. 187. l.
M. tud. társ. Névkönyve 1848. 75.
Hanák János, Az állattan története. (Előszó Pólya Józseftől) és 193., 204. l.
M. Akadémiai Értesítő 1850. 74., 86. l. (Emlékbeszéd, Lugossy J.)
Ferenczy és Danielik, M. Irók I. 180. l.
Ujabbkori Ismeretek Tára IV. 171.
M. Tud. Akadémiai Almanach 1863. 264.
Toldy, M. Nemzeti Irodalom Története.
Szinnyei Könyvészete.