szatmári püspök és 1848-ban Magyarország herczegprimása, szül. 1781. jan. 5. Gyöngyösön Hevesmegyében. Már alsó iskoláiban, melyeket szülőhelyén végzett 1798-ig, kitünő szorgalmat tanúsítván, az egyházi pályára határozták őt mind saját akarata, mind szülei kivánata. Theologiai tanulmányait az egri papnevelőben kezdette el, hol tanulmányi előljárónak neveztetett ki; ugyanott a Foglár-féle tan- és nevelő-intézet igazgatója lett. Alig volt 13 évig pap, midőn egri kanonoknak és seminariumi rektornak neveztetett ki. 1828-ban szatmári püspökké szentelték. Szegény fiatal egyházmegyéjének ő volt második megalapítója. Szatmár városa is sokat köszön neki. Az utczai koldulást megszüntette, a szegényeknek ápolóintézetet, irgalmasrendű kórházat, tanítóképzőt épített. A székesegyházat, püspöki lakot kibővítette s díszessé tette; hatalmas apáczakolostort emelt, convictust, kalváriát létesített. V. Ferdinand a titkos tanácsosi ranggal és a szent jobbi javadalmas apátsággal emelte tekintélyét. 1848. márcz. 15. után (írja emlékirataiban) következő vasárnapján, mint nemzeti ünnepen, H., a legidősebb püspök mondotta az ünnepélyes Te Deumot Pesten, melyen mind a két tábla jelen volt. Ezt elvégezvén, a gyűlés befejezését sem várva be, visszautazott püspöki székhelyére. A júl. első napjaira hirdetett országgyűlés megnyitására újra Pestre kellett jönnie. Ekkor értesült arról, hogy jún. 25. az ország primásának kinevezték, a mi nagy nyugtalanságot okozott neki. Az Innsbruckba menesztett országos küldöttségnek ő is tagja volt, hova aug. 6. érkeztek meg és másnap a király magánkihallgatáson fogadta. Gróf Lamberg tábornok megöletésekor szept. 28. Pesten volt; a néptömeg és a szomorú esemény annyira elrémítette, hogy nem mert szállására (a szerviták kolostorába) menni, hanem a szent Ferencziek zárdájában vonta meg magát. A hűségesküt szept. utolsó napjaiban Majláth György országbirónál tette le. Minthogy a kinevezési okmány kiadása két helyen történt (Budán és Bécsben), mind a két helyen kellett fizetnie. Még aug. hóban István (gyöngyösi polgárral) testvérével szerződést kötött, hogy ha ezen zavart állapotban szegénységbe jut, a nála letett 15,000 váltó forint fejében, tisztességes ellátásáról gondoskodjék. Ezután mint fogoly, keserűséggel és nyugtalansággal eltelve töltötte napjait Pesten. Windischgrätz hg. bevonulásakor, hivatalosan tudtára adatott a herczeg óhajtása, hogy a klerus az egyházi javak terhére egy millió forint fizetését vállalja magára; ezen ügyben conferentiára hívta össze a Budapesten jelen volt püspököket és kanonokokat, kik ez ügyet az egybehivandó nemzeti zsinatra akarták halasztani; azonban ujabb sürgetésre, hogy levélben fejtse ki az elhalasztásra szolgáló okokat, elkészítették a levelet, de már ez nem volt átadható, miután Windischgrätz visszahivatott. A magyarok közeledtére nehány pár fehér ruhával és két reverendával Biró László kanonok társaságában ápr. 22. a hadi kincstár pénztárát vivő katonák védelme alatt elhagyta Budát és 28. Sopronba érkezett. Miután pedig ott sem volt biztos, máj. 1. Bécsbe utazott. Ferencz József császárnál, máj. 20. Prágában Ferdinánd császárnál (a mint ő írja) és 22. Olmüczben Ferencz Károly főherczegnél kihallgatáson volt. Ez alatt Bécsben két szövetkezet is keletkezett, oly törekvéssel, hogy megsemmisítvén a Ferdinánd császár által tett és a magyar miniszterium alatt történt kineveztetéseket, a primási méltóság újra töltessék be; egyik Lonovicsot, a másik Scitovszkyt hozta javaslatba. Minderről csak később értesült. Schwarzenberg bibornok unszolására júl. 14. lemondásra kényszerítették. «Így meghozták ellene a letételi ítéletet és kit érdemei nélkül emeltek föl, érdemetlenül is taszítottak le». (Emlékiratai után). Ezután ismét elfoglalta szatmári püspöki székhelyét; végnapjait a jótékonyságnak és nevelési reformoknak szentelte. Meghalt 1857. decz. 30. Szatmárt.
Pásztorleveleket adott ki, melyek theologiai tudományáról tesznek tanúságot.
Munkája: Ham János szatmári püspök Szentbeszédei. Szatmár, 1895. (Sajtó alatt: Meszlényi Gyula szatmári püspök adja ki).
Emlékiratokat hagyott hátra latin nyelven, melyeket Keszler alább idézett munkájában részben közölt, ennek kivonatát pedig Gyürky Ödön fordításában hozta a M. Állam (1893. 209-211. sz.)
Ujabbkori Ismeretek Tára IV. 165. l.
Vasárnapi Ujság 1858. 36. sz. arczk.
Koncz Ákos, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren. Eger, 1892. 103. l.
Keszler, Franciscus, Memoria Servi Dei Joannis Hám episcopi olim Szathmariensis. Szatmár, 1893.
Irsik Ferencz, Hám János élete. Szatmár, 189.