jogi doktor, kir. curiai tanácselnök, szül. 1829. okt. 27. Német-Kereszturon Sopronmegyében ; jogi tanulmányait 1850-54-ben a bécsi egyetemen végezte, hol a jogi doktori oklevelet is megszerezte. 1854. máj. 1-től a biróságnál volt alkalmazva s különösen 1861-67-ig a soproni megyetörvényszéknél mint telekkönyvi igazgató és előadó. 1867. okt. a sopronmegyei nagybaromi kerület országgyűlési képviselőnek választotta meg és két űlésszakon át 1872. máj. 1-ig működött. Horváth Boldizsár akkori igazságügyminiszter javaslatára osztálytanácsosnak kineveztetvén, 1869. jan. 1-től 1872. jún. 1-ig az igazságügyi miniszterium codificationalis osztályában is működött; ezen állásában szervezte 1869-ben a központi telekhivatalt és vezette annak igazgatását; ezenkívül résztvett az igazságügyi reformmunkákban; ő dolgozta át az 1855. telekkönyvrendelvényt az erdélyi részek számára, belefoglalván a módosító rendeleteket és utasításokat; tőle származtak az úrbéri törvényjavaslatok, az elsőbiróságok szervezéséről, a kir. ügyészségről szóló munkálatok, az ügyvédi rendtartás és közjegyzői törvényjavaslatok; mint előadó ő készítette el az elsőbiróságok szervezésére vonatkozó összes előmunkálatokat, úgy hogy 1872. jan. 1. az elsőbiróságok életbeléptetése lehetségessé vált. Ezen időszakban az országgyűlésen is e reformmunkában működött. 1870-ben miniszteri tanácsossá neveztetett ki. A biróságok szervezése után 1872. jún. 1. a kir. curiához mint rendes biro osztatott be s ezen állásában 1894 februárig működött, midőn tanácselnökké neveztetett ki. Mint curiai biró is több codificationalis enqueteben vett részt és az igazságügy-miniszter megbízásából ő készítette a magyar magánjog dologi részére, úgy a telekkönyvre vonatkozó javaslatokat. A budapesti ügyvédi vizsgáló bizottságnak is elnöke.
Czikkeket írt a 60-as években a Törvényszéki Csarnokba (különösen a telekkönyvi kérdésekről), a Jogtudományi Közlönybe (1871. Az európai hiteltelekkönyvek és hiteltelekkönyvi rendszerek vázlata, 1881. A telekkönyvi bejegyzés alaki feltételeiről), a Jogba, az Ügyvédek Lapjába, a Pesti Naplóba s Reformba; országgyűlési beszédei: 1869-ben a birói hatalomról szóló törvényjavaslathoz hoszszabb beszédben szólt, A vasutak és csatornák bekeblezése, Házadó, Közadó, Szőlőváltság, Uzsoratörvény, Kisajátítási törvény sat. ügyében a Naplóban.
Munkái:
1. A telekkönyvi rendszer alapelvei. Sopron, 1865.
2. A nyilvános és szóbeli polgári peres eljárás elvei. Sopron, 1866.
3. Tervezet törvénykezésünk rendezéséhez. Pest, 1868.
4. Jogászgyűlési vélemény a szóbeliség és közvetlenség behozatala tárgyában. Budapest, 1870.
5. Törvényjavaslat a telekkönyvi rendtartás és ügyvitel tárgyában. Budapest, 1876. (Kiadta az igazságügyminiszterium).
6. Dologi jog. Budapest, 1882. (Az általános magánjogi törvénykönyv tervezete és indokolás. A m. kir. igazságügyi miniszter megbízásából).
Heidelberger családi nevét 1862-ben változtatta Halmosi-ra.
Petrik Könyvészete.
Horváth Ignácz Könyvészete 1882.
Századunk Névváltoztatásai. Bpest, 1895. 97. l. és önéletrajzi adatok.