a nemzeti szinház tagja, Starill Vincze békésmegyei számvivő és Dank Francziska fia, szül. 1850. ápr. 5. Mező-Berényben (Békésm.); tanult 1859-től Szarvason; 1861-ben, midőn atyját Budára helyezték át, a fővárosban járt az iskolába. Atyja 1863. ápr. elhalt és ő Aradra ment; 1864-ben Wasmer Adolf csanádmegyei házánál nevelő volt. 1865. márcz. szinészszé lett a Szilágyi Béla szintársulatánál Aradon. 1873. jan. 27. vendégszerepelt a nemzeti szinháznál és azonnal szerződtették. A nemzeti szinház egyik legtehetségesebb és legkedveltebb tagja volt. A franczia vígjáték kedélyes ifjait, szívtelen uracsait és cynikus rouéit kitünően ábrázolta; majd a Molière alakjait, Szigligeti Liliomfiát, Beaumarchais Figaróját, vagy a Csiky Stomfay családjában a félénk Barnabást jelesen személyesítette. Mester volt a realistikus, borzalmas ábrázolásban is; példa rá a Pálinka hőse: Coupeau. Azonban három évig küzdött a testét emésztő sorvadással. Utolsó nagy szerepe Feuillet Párisi regény cz. szindarabjában a báró volt. Olaszországba ment, de hiába, gyógyulást többé nem talált. Meghalt 1881. jún. 1. Budapesten.
Munkái:
1. Caverletné, szinmű 4 felv. Augier Emil után ford. Bpest, 1876. (Nemzeti Szinház Könyvtára 109. Előszőr adatott a nemzeti szinházban 1877. jan. 19.)
2. Két apa, szinmű 4 felv., ifj. Dumas Sándor után ford. Bpest, 1878. (Nemzeti Szinház Könyvtára 117.)
Kéziratban: A fal tövében, vígj. 1 felv. Najac Emil után (először a n. szinházban 1878. szept. 2.)
M. Könyvészet 1876., 1878.
Fővárosi Lapok 1883. 128. sz.
1883: Szinházi Közlöny 24. sz., Magyarország és a Nagyvilág 23. sz. arczk., Vasárnapi Ujság 23. sz. arczk., Nemzet 150., 151. sz., Egyetértés 150. sz., M. Polgár 127. sz., Budapesti Hirlap 157. sz., Pesti Napló 162. sz. és 1884. 151. sz.
Alföldi Képes Ujság 1887. 6. sz.
M. Salon VIII. 1888. (Bercsényi Béla).
Magyarság 1889. 39. sz. és gyászjelentés.