Haller László (hallerkői gróf),
Máramarosmegye főispánja, szül. 1717-ben; már 24 éves korában kormányhivatalt viselt és fontos ügyeket sikeresen végzett, miért Máramarosmegye főispánjává neveztetett ki. Meghalt 1751. márcz. 1., midőn épen a hétszemélyes tábla ülnökeül neveztetett.
A magyar nyelvért épen úgy buzgólkodott, mint dédapja H. János, a Hármas Istoria írója, a kinek példáján lelkesült. Ovidius Metamorphoseseinek nagy részét lefordítá, de az elveszett.
Munkája: Telemakus bujdosásának történetei. Melyet franczia nyelven írt Fenelóni Saligniák Ferencz. Magyarra fordított... Most pedig magyar hazánk fő, közép és alacsony rendeinek örömére, kedves és bölcs mulatságára, dicséretes költségével kinyomtattatott... Szalai Barkóczi Ferencz egri püspök. Kassa, 1755. (Későbbi kiadásai: 1758., 1770. és 1775. Kassa.)
Arczképe rézmetszet Nagy Sámueltől (Erdélyi Múzeum VI. 1817.)
Erdélyi Múzeum VI. 1817. 177. l. arczk.
Toldy, M. Költészet története és Irod. Története.
Turul 1886. 69., 71. l.
Fővárosi Lapok 1887. 179. sz.
Beőthy Zsolt, M. Nemz. Irodalomtört. Ism. és Széppróza I.