Haller János (hallerkői báró),
Tordamegye főispánja, H. István küküllői főispán és országos tábornok és Kendi Judit fia, H. Gábor naplóírónak testvéröcscse, szül. 1616 körül; adatok hiányában tanulmányairól mit sem tudunk, de mint műveltségéből következtethetjük, valószínű, hogy ő is, mint bátyja külföldi egyetemeken tanult. Korán lépett a közpályára s folyton emelkedett a hivatalok rangfokozatán. Nejével Kornis Katalinnal boldog házasságban élt. Tagja volt az 1657. nov. három első napjaiban Fejérvárt tartott országgyűlésnek, melyen Rákóczy György lemondott a fejedelemségről. 1658-ban Erdélynek két fejedelme, Rákóczy és Barcsay szerepelt; H. Barcsaynak Bécsbe küldött követe volt. Gyanítható, hogy Mikola Zsigmond tatár rabsága alatt (1657-61) ő volt előbb helyettes, azután végképen kinevezett főispán Tordamegyében. 1668-han mint főispán ő volt egyik fejedelmi biztos, midőn a Várad környékéből Tordára betelepített lakosokat az adományozott telkekbe beiktatták. Kemény Jánosnak is hive volt, azután Apaffi alatt is főispán és consiliárius. 1677-ben Béldi Pállal tartott. 1679. máj. nótáztatott és nov. 7. elfogták. A fogarasi fogságban, melyből 1683-ban szabadult ki, írta a Hármas Istoriát és a Békességes türésnek Paizsa czímű munkáját. 1684. márczius 8-án az ország őt az adó felügyelőjévé tette. 1685. okt. 24 Apaffi negyed magával Bécsbe küldötte az I. Leopolddal kötendő egyesség ügyében. Itt tartózkodott 1686 jul. 5., midőn I. Leopold könnyelmű fiát, H. Józsefet elzáratta. Telekinek 1690. aug. 21. történt eleste után, Tordamegyének volt ismét főispánja. 1691-ben az új kormányszék tagja, mint consiliarius és kincstartó. 1695-ben tisztségeiről lemondott. Meghalt 1697. febr. 28. Szentpálon 71 éves korában.
Munkái:
1. Pays, a békeséges türésnek Payssa. Isten kegyelméből minden rendbeli embereknek vigasztalásokra, kik e Világnak álhatatlansága miatt háboruságok-szenvedésire jutottak. Mellyet... Deákból Magyarrá fordított az Korenus Jakab munkájából. És a maga költségén ki-bocsátott Fogaras Várában-Való Rabságában. Nyomtattatott a Csiki-Kalastromban, MDCLXXII.
2. Hármas Istoria. Kinek Első Része, Nagy Sándornak egynéhány nevezetes dolgait illeti. Második, Jeles Példa-beszédekből áll. Harmadik, A nagy Troja veszedelmének legigazabb Istoriája, Mellyet Fogaras várában Rabságban Magyar nyelvre fordított 1682. esztendőben, és maga költségével ki-nyomtattatott... Kolosvárott 1695. (Ujabb kiadásai: Pozsony, 1751., 1767.; Debreczen, 1765., 1865., Pest, 1795. és Budán, 1757. Nagy Sándor historiája külön.)
3. H. J. följegyzései 1686-1687-ről. (Történelmi Tár 1878. 679-690. l.)
Czvittinger, Specimen 166.
Bod, M. Athenas 101.
Horányi, Memoria II. 71.
Benkő, Transsilvania II. 357.
Siebenb. Quart. VII. 1801. 17. l.
Tudom. Gyűjt. 1828. V. (H. buzgósága a magyar nyelv felemelkedése és kiterjesztése iránt. Jankovich M-tól).
Pesti Napló 1854. 263. sz. (Greguss Á.)
Budapesti Szemle IV. 1858. 235.
Nagy Iván, Magyarország Családai V. 28., 33.
Budapesti Szemte IV. 1858. 235.
Toldy Ferencz, M. Költészet története és Irod. tört.
Történelmi Tár 1881.
Váczy János, Haller János és Hármas Istoriája. Bpest, 1883.
Beőthy Zsolt, Szépprózai elbeszélés I. Bpest, 18 6. 120-134. l.
Gróf Lázár Miklós, Erdély főispánjai, Bpest, 1889. 124.
Szabó Károly, Régi M. Könyvtár 522.,. 589.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Turul IV. 1886. 66. l. (Szádeczky L.)
Irodalomtörténeti Közlemények I. 151., II. 73. l.