ügyvéd, H. István ev. ref. lelkész és Balassy Erzsébet fia, szül. 1803. márcz. 23. Balkányban Szabolcsmegyében nemes szülőktől; jogi tanulmányait Debreczenben végezte (hol 1818-ban lépett a felsőbb osztályokba); azután pár évig Deésy György szolgabiró mellett foglalkozott; 1831. nov. 25. Koós Judittal kelt egybe s Nagyváradon telepedett le, hol gyakorló ügyvéd lett; Berettyó-Szent-Márton mellett birtokot szerzett, melyet nevéről Halásztanyának hívnak. A szabadságharcz után mezei gazdaságának élt. Később a gazdálkodást is megunván, Nagyváradra vonult vissza, hol a közügyeknek és az irodalomnak élt. Biharmegye megválasztotta táblabírájának; a nagyváradi függetlenségi s 48-as kör elnöke s az ottani ev. ref. hitközség főgondnoka volt. Meghalt 1886. ápr. 27. Nagyváradon. Koporsója felett Révész Bálint püspök mondott emlékbeszédet.
Czikkeí a Napkeletben (1857. Nagyvárad leírása), a Vasárnapi Ujságban (1856. Népszerű életkérdések: a magyar birtokosok elszegényülése, 1862. Szózat a honi dalárdák érdekében), a Nagyváradban (1870-76), a Biharban (1871-83), a nagyváradi Szabadságban (1875-80) és a Debreczenben (1881), melyek többnyire vezérczikkek, összesen 397.
Munkája: Erkölcstan példákban. Összegyűjté Schnell János Péter Lajos. Családi és iskolai használatra németből fordítá és Kalauz az «Erkölcstan példákban» cz. könyv használatánál. Pest, 1873. (A verseket a munkához magyarítá fia H. Kálmán, jelenleg mérnök a biharmegyei Mezőkeresztesen, a ki 1881-ben a Biharban tett közzé költeményeket, öcscsének H. Bélának gyászemlékére 1881. jún. 16. írt költeménye pedig a Biharmegyei Lapokban jelent meg.)
Petrik Könyvészete.
Uj M. Athenás 166. l.
Gyászjelentés és fiának H. Dezsőnek szíves közlése.