a magyar földhitelintézet tisztviselője, H. József ügyvéd, író s Koós Judit fia, szül. 1835. okt. 2. Nagy-Váradon (Biharm.), hol a gymnasium két alsóbb osztályát az ev. reformátusoknál, a többi osztályt pedig ugyanott a prémontreieknél végezte 1854-ben; azon év okt. 13. atyja kivánságára orvostanhallgatónak iratkozott be a pesti egyetemre; 1857-ben Bécsbe ment az ottani hírneves tanárok hallgatására s 1858. júl. 9. a védhimlőoltás gyakorlására feljogosító bizonyítványt nyert; orvosi oklevelet azonban nem szerzett. Gyenge idegzete s az orvosi pálya iránt való ellenszenve mindinkább előtérbe lépett (egy hullabonczolásnál, kezét megvágva, életveszélyben is forgott), és midőn 1859-ben az 5. évet is elvégezte, végkép megvált ezen pályától. Ekkor a Győri Közlönyhöz nyert meghívást és ott rövid ideig mint segédszerkesztő működött. Még azon év aug. 28. Péczelre költözött Szemere Pálhoz, kinél két hónapig működött; annak Tondithyramb és dalverseny cz. nagy munkáját rendezte s írta le két példányban (ezek közűl az eredeti példányt H. a nemzeti múzeumnak ajándékozta; ebből adta ki azt Szvorényi, Szemere Pál összes munkáiban). 1861-ben Pestmegye levéltárához segédnek neveztetett ki s a gödöllői szolgabirói hivatal irattárának rendezésével bizatott meg; hét hónapi működés után, a provisorium alatt szept. végen állásáról leköszönt. Nagybátyjánál Halász Károlynál vonta meg magát és az irodalomnak élt. Kiválóan hatottak reá Fekete G. és Kádas Rudolf tanárainak, nemkülönben Lugossy Józsefnek és Fésűs Andrásnak buzdításai. Csengery Antal útján megismerkedett az akkori irodalom kiválóbb férfiaival is. Iródiákja lett Szemere Pálnak, Eötvös József bárónak és Deák Ferencznek. Az 1862. év nyarán Szuborits Manó gordonkás társaságában Reményi Edét kísérte felső-magyarországi körútjában, hol mint szavaló is többször föllépett. 1865. máj. 15. Csengery Antal ajánlására meghívást kapott a magyar földhitelintézethez, hol előbb mint díjnok és 1866. ápr. 30. mint rendes tisztviselő alkalmaztatott az iktatóban, mely osztálynak jelenleg a főnöke; 1867 óta pedig egyszersmind a pesti gyermekkórháznak titkára. Jegyzője volt a gróf Károlyi Edéné elnöklete alatt álló pesti első bölcsődeegyletnek, gyermekmenhelynek és az országos vöröskereszt-egylet választmányának több évig, utóbbinak ötig pénztárnoka is. A fővárosi jótékony és közhasznú egyletek körében is, különösen a központi Fröbel-nőegylet megmagyarosításán, nejével együtt buzgón fáradozott. 1866. máj. 23. lépett házasságra Kalmár Ilkával, ki szintén szerepel irodalmunkban.
Első költeményei a Ney Ferencz által szerkesztett Családi Lapokban (1854. II. 11. sz. Bucsú-sugarak cz. és 1855-56.) jelentek meg, írt még költeményeket és beszélyeket a Napkeletbe (1857-60), Boross Mihály Kalauzába (1857-58. tört. beszély), a Vasárnapi Ujságba (1856. 1882.), a Gyulai Árvízkönyvbe (1856), a Vahot Imre Magyar írók Pályakönyvébe (Pest, 1856. költ. és Hedvig cz. életrajz), a Milller Gyula Nagy-Naptárába (1857-re), a Hölgyfutárba (1859-64.) a Családi Körbe (1860-62.), a Győri Közlönybe (1859-60., 1864.), a Játékszíni Emlékkönyvbe (Szombathely, 1860.), a M. Ifjúság Évkönyvébe (Pest, 1860) a M. Szinházi Lapba (1860. Ziltz Arnold, 1861.), a Debreczeni Közlönybe (1861.), a Garaboncziás Diákba (1861.); a Divatcsarnokba (1861. 1863.), a Csokonai Albumba (1861), a Szépirodalmi Figyelőbe (1861-62.), a Széchenyi Emlékkönyvbe (1861), a Koszorúba (1863. Szemere Pál munkái ügyében), a Lisznyay Albumba (1863), a Nayad cz. albumba (1863), a Felvidékbe (1863-65); írt még a Flóra Virágcsokrába, a Gombostűbe, Király János Budapesti Bazárjába, Szana Tamás Koszorújába, az Új Nemzedékbe (könyvism.), az Ország-Világba, a Méhecskébe, Dolinai Hasznos Mulattatójába (1881. 1890 óta) s a Lányok Lapjába, a Jászkúnságba, a Nagyváradba, az esztergomi lapokba, végre a M. Salonba (1888. 1890-92.), a M. Géniuszba s az Otthonba. Egyik költeménye németül is megjelent Ziltz A. fordításában a Zeitbilderben (Pest, 1862. 24. sz.)
Munkái:
1. Tölgyek és virágok. Kőltői beszélyfüzér. Pest. 1857.
2. Halász Dezső költeményei. Bécs, 1859.
3. Erdei lak mint hármas dalverseny és Petőfi Sándor Szemere Pál «Tan-dithyramb és dalverseny» cz. munkájából közli. Pest, 1860.
4. Tavaszvirágok. Braun Izabella virágos kertjéből. A magyar irodalomba átültette. Képekkel. Pest, 1872.
5. Halász Dezső újabb költeményei 1859-1882. Bpest, 1882. (Ism. Nemzet 111. sz., Főv. Lapok 290. sz., Vasárn. Ujság 52. sz.. Koszorú 1883. 1. sz.)
Szerkeszti a pesti szegény gyermekkórház Évkönyvét 1868 óta: szerkesztette a Pesti első bölcsőde-egylet Emlékiratát 1873-ban és évi Jelentését 1877-79-ben; és a budapesti első gyermekmenhely-egylet évi Értesítését 1876-tól 1879-ig.
Levelei Mindszenty Gedeonhoz 1858-59. és 1861-ben a Figyelőben (XX. 1886. 97-109. l.)
Kéziratban: Tanköltemény a költészetről, pályamű (pályázott a Kisfaludy-társaságnál 1870-ben és dicséretben részesült; a m. n. múzeum kézirattárában).
Danielik, Magyar Irók II.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
M. Könyvészet 1882.
M. Salon 1892. XVII. arczk.
Hasznos Mulattató 1894. 19. sz. arczk. és önéletrajzi adatok.