nyug. min. tanácsos, H. János rendőrbiztos és csik-szent-királyi Koronka Borbála (előbb Sáskáné, a magyar úttörő szinésznők egyik jelese) fia, szül. 1819. decz. 15. Kolozsvárt, hol az unitáriusok főiskolájában tanult; az ifjúság szellemi mozgalmaiban élénk részt vett, mindennapi érintkezése volt az ez iskolából később kiváló hirnévre jutott jelesekkel: Szentiványi Mihálylyal, Kriza Jánossal és Gálffy Sándorral, kik ez időben alapították az akkori iskolák körében ritka, s jeles irodalmi társaságot, melynek működésében későbben mint jegyző és elnök buzgóan részt vett. Kriza János vezetése alatt szerkesztette az 1839-ben kiadott Remény cz. szépirodalmi zsebkönyvet, melyben több költeménye s néhány fordítása jelent meg Schiller és Hugo Viktor költeményeiből. 1848-ban, mint okleveles ügyvéd kezdette életpályáját. E politikai mozgalmak első heteiben beválasztatván a városi képviselő testületbe, tevékeny részt vett mint jegyző s később tanácsos Kolozsvár közügyeiben; a szabadságharcz korában egyszersmind a nemzetőrségnél mint főhadnagy és az Erdélyre nézve felállított országos felebbviteli törvényszéknél előadói minőségben szolgálta a hazát. A mozgalmak lezajlása után Kolozsvár közszolgálatában maradt 1861-ig. Az alkotmányos újjáalkotáskor az újból felállított kir. kormányszékhez titkárrá neveztetett ki. E munkakörben, különösen az erdélyi földtehermentesítés ügyében kifejtett tevékenységeért a felség kir. tanácsosi czímmel tüntette ki. Később miniszteri tanácsosi ranggal ruháztatott föl. Az 1872-75. országgyűlésre Kolozsvár városa egyik országgyűlési képviselőjévé választotta. Az egyházi téren, mint a kolozsvári unitáriusok iskolájának felügyelő gondnoka, a Baldácsy protestáns alapítvány igazgató tanácsának tagja s közreműködésével megalakult budapesti unitárius egyházközség gondnoka, szintén jelentékeny tevékenységet fejtett ki. Az 1881-ben a székely mívelődési s közgazdasági egyesületet hozta létre; az egyesület megalkotása, szervezése s fentartása körül a legbuzgóbb munkások egyike volt és elnökévé választatván, fáradhatatlan buzgósággal vezeti ma is az egyesület ügyeit. Jelenleg nyugalomban él Kolozsvárt.
Vasárnapi Ujság 1881. 50. sz. arczk.
Magyar Tisztviselő 1881. 52. sz. arczk.