ág. ev. lelkész, H. János posztógyáros és Simonides Borbála fia, szül. 1759. márcz. 13. Modorban Pozsonymegyében; szülővárosában 1778-ig a gymnasiumot látogatta; még azon évben Nagy-Kőrösre s aztán Lőcsére ment, hol 1783-ig időzött. Ekkor Sopronba távozott, 1784. Modorba ment conrectornak, 1785-ben Cservenkára (Bácsm.) lelkésznek. 1786. ápr. a wittenbergai egyetemre iratkozott be; midőn 1787. decz. 24. Wittenbergától búcsút vett, az ottani egyetemen vele együtt tanult magyarok a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak róla; még ki is nyomtatták a távozó jeles tanulótárshoz intézett búcsúszózatukat. (Unsere Gefühle bei dem Abgange Herrn Hajnozy's von Wittenberg. Michael Berky, Andreas Kralowanszky, Samuel Martiny, Michael Zorkotzy, George Zelch. Den 24. Dec. 1787. Wittenberg.) Hazájába visszatérvén, Kiskérre Bácsmegyébe hivatott meg lelkésznek, mely egyháznak ő volt a megalkotója; ott halt meg 1809. nov.
Kézirati munkái: Theologia dogmatica a D. Franc. Vol. Reinhardo, magyarázatokkal ellátva; Theologiae Prolegomena; Observationes.
Ballagi Géza nem tartja lehetetlennek, hogy az előbbi H. Józsefnek tulajdonított Manch-Hermaeon cz. munkának ő a szerzője.
Annalen der Literatur. Wien, 1811. II. 378. l.
Bartholomaeides, Memoriae Ungarorum 283. lap.
Uj M. Athenas 499. l.
Ballagi Géza, A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig. Bpest, 1888. 399. l.