mérnök, az előbbinek testvér bátyja, szül. 1838. szept. 1. Makón (Csanádm.); a gymnasiumot Békésen és Debreczenben, a műegyetemet Budán 1855-60-ban végezte, midőn Békés város mérnökévé választatott; de ez állásáról lemondott, mire magán mérnöki működést folytatott s részint tagosítással, részint vízszabályozási munkálatokkal foglalkozott Békés vármegyében, hol megyei tiszteletbeli mérnöki állást viselt. 1867-ben államszolgálatba lépett mint 3-ad osztályú miniszteri segédmérnök; előbb a ministérium útépítési osztályában, később az elnöki osztályban működött. Mint ministeri főmérnök később a ministerium vízépítési szakosztályában volt alkalmazva, hol a fiumei kikötőépítés előadója volt. 1877-ben a kikötőépités közvetlen vezetésével bizták meg és a fiumei kikötő m. kir. építészeti hivatala főnökévé nevezték ki. Azóta vezeti a kikötő építését; 1882. kir. építészeti felügyelővé, 1887. műszaki tanácsossá nevezték ki, 1889-ben osztálytanácsosi czímet nyert és 1893. valóságos osztálytanácsossá léptették elő. Megkapta a Ferencz Józsefrend lovag-keresztjét. Jelenleg a m. kir. tengerészeti hatóság műszaki osztályának főnöke, s e minőségben a kikötőépítkezéseken kívül a magyar-horvát tengerparti kikötők s általában a fiumei m. kir. tengerészeti hatóság összes műszaki ügyeit vezeti. 1884-ben dolgozta ki a kikötő építésére, illetve kiegészítésére vonatkozó újabb tervét, melyet a kivitel alapjául elfogadtak.
Czikke a M. Mérnök-Egylet Közlönyében (1870. Amerikai kotrógép.)
Munkája: Fiume és kikötője. Fiume. 1885.
M. Könyvészet 1885.
Pallas Nagy Lexikona VIII. 530. l.