főreáliskolai tanár, szül. 1859. nov. 28. Hód Mező-Vásárhelyen Csongrádmegyében; iskoláit szülővárosában az ev. ref. főgymnásiumban és Szegeden a piaristák főgymnásiumában járta; 1876. szept. lépett a budapesti egyetem bölcsészeti karának hallgatói közé. 1879-ben végezte a philosophiai tanfolyamot, mire rendes tagja lett a budapesti tanárképzőintézeti gyakorló iskolának, hol 1882-ig tanított; 1880-81-ben a budapesti kereskedelmi akadémiában mint segédtanár, 1882-83-ban a szegedi főreáliskolában mint helyettes tanár volt alkalmazva. 1883. máj. a magyar és franczia nyelvből tanári vizsgálatot tett. 1884-ben Párisban tartózkodott, hol a College de France-ban, Sorbonne-ban és az École des Hautes Études-ben irodalmi s nyelvészeti előadásokat hallgatott, visszatérőben pedig beutazta Németországot. 1884. okt.-1888. szept. az aradi főreáliskolában, 1888-89. a székelyudvarhelyiben mint helyettes tanár működött, 1889. szept. óta pedig a székesfejérvári főreáliskola rendes tanára. 1891-től 1894-ig az országos közoktatási tanácsnak külső birálója volt. A székesfejérvári izraelita hitközségi iskolaszéknek elnöke, a XI. izraelita községkerület jegyzője s az izraelita magyar irodalmi társulat választmányi tagja.
Irodalomtörténeti s kritikai czikkeket írt a Figyelőbe (II. 1877. Egy mult századbeli énekes gyűjtemény), a Pesti Naplóba (1878. 95. sz. «Etelka» tanulmány, 133 sz. könyvism.), az Egyetemes Philol. Közlönybe (1879-80. könyvism., 1883. Adatok Arany János tanársága idejéből, Dugonics gyermekévei és novitiatusa, 1890. A Petőfi-cultus Erdélyben), a Gazette de Hongrieba (1879), a Magyarország és a Nagyvilágba (1879), a Magyar Tanügybe (1880-83), a Budenz Albumba (1884), az Aradi Közlönybe (1886. 115. sz. Berzsenyi első ódája, 149. sz. A Marseillaise írója), a Vásárhely és Vidékébe (1887. 15. sz. A könyv), az Alföldi Képes Ujságba (1887. 3. sz. A népkönyvtárakról), a Fővárosi Lapokba (1890. 146. sz. Az új Petőfi-kiadás ügyében); programmértekezései a budapesti gyakorló főgymn. Értesítőjében (1881. Arany Toldijának iskolai tárgyalásához), az aradi főgymn. és főreáliskola Értesítőjében (1885. A franczia meg a spanyol Cid-dráma, ism. az Egyet. Philol. Közlöny 1886), a székesfejérvári áll. főreáliskola Értesítőjében (1890. Schiller Telljéről, ism. az Egy. Philol. Közlöny 1891.); írt még a Székesfehérvár és Vidékébe, a székesfehérvári Szabadságba, Fehérmegyei Közlönybe sat.
Munkái:
1. Ahn F. gyakorlati vezérkönyve a franczia nyelv gyors és könnyű megtanulására. A Mutschenbacher-féle magyar átdolgozás alapján újra átdolgozta Havas Adolf. I. folyam. 11. kiadás. Bpest, 1882. (12. k. Bpest, 1888.). II. folyam. 5. kiadás. Bpest, 1888.
2. Tárházi. Víg szabású játék öt szakaszban. Irta Dugonics András. Az eredeti kéziratból kiadta és bevezetéssel ellátta. Bpest, 1882.
3. Ének Thököly Imre és Zrínyi Ilona házasságáról. Irta Gyöngyösi István. Egykorú kéziratból kiadta s jegyzetekkel kisérte. Bpest, 1884. (Olcsó könyvtár 186.)
4. A keresztes hadak története. Francziából átdolgozta. Bpest, 1884.
5. Petőfi Sándor összes költeményei. Eredeti kéziratok és kiadások alapján javított új népies kiadás egy kötetben. Bpest, 1890.
6. Petőfi Sándor elbeszélő költeményei. Irodalomtörténeti bevezetéssel. Bpest, 1890.
7. Petőfi Sándor leiró költeményei és népdalai. Irodalomtörténeti bevezetéssel. Bpest, 1890.
8. Petőfi Sándor szerelmi költeményei és bordalai. Irodalomtörténeti bevezetéssel. Bpest, 1890.
9. Petőfi Sándor hazafias költeményei. Irodalomtörténeti bevezetéssel. Bpest, 1890.
10. Hofer, Franczia olvasókönyv. Szótárral és jegyzetekkel ellátta. Bpest, 1891.
11. Hofer, Gyakorlókönyv a rendszeres franczia nyelvtanhoz. Szótárral ellátta. Bpest, 1891.
12. Petőfi Sándor összes költeményei. Eredeti kéziratok és kiadások alapján megjavított új népies kiadás két kötetben. A költő életrajzával. Bpest, 1891.
13. Petőfi Sándor összes művei. Végleges teljes kiadás. Eredeti kéziratok és kiadások alapján rendezte, jegyzetekkel és variansokkal kisérte. Bpest, 1892-94. (Eddig négy kötet; hat kötetre van tervezve.)
14. Emlékbeszéd Vörösmarty Mihály fölött 1893. decz. 1. a székesfejérvári Vörösmarty-körben elmondta. Székes-Fejérvár, 1893.
Irói névűl a Havas nevet használja; álneve Gallus (Arad és Vidéke, Aradi Közlöny, Alföldi Ujság, Pesti Napló sat.).
M. Könyvészet 1882., 1884., 1888., 1890-98. és önéletrajzi adatok.