lovassági tábornok, H. Mihály cs. kir. huszárkapitány és Hardy Francziska fia, szül. 1710. okt. 16. Csalóközben (a hely nem jegyeztetett föl); mások Kőszeget Vasmegyében tartják szül. helyének; atyja (ki 1720. nov. 6. nyert czímeres nemes levelet) a jezsuitákhoz adta tanulni s a fiú kedvet is mutatott, hogy ezen rendbe lépjen; azonban atyja tanácsára (kí ezalatt nehéz sebekkel terhelten hagyta el a hadsereget), ő is a katonai pályát választotta s 1730-ban a Ghillányi huszárezredbe lépett, honnét 1732. a gr. Dessewffy ezredbe ment át; Mária Terézia alatt felejthetetlen hadi érdemeket szerzett; két franczia, egy török és három porosz háborúban vett részt. 1736-ban mint kapitány a török elleni táborozásban tüntette ki magát; 1744. ezredes, 1747. tábornok, 1756. altábornagy lett és 1756-ban épen Mária Terézia nevenapján Berlinbe tört be, elfoglalta a várost s 310 ezer forintnyi hadi sarczczal, hét zászlóval és sok fogolylyal tért vissza. 1758-ban Mária Terézia nagykeresztjét kapta s ugyanazon évben mint lovassági tábornok átvette az egész osztrák sereg parancsnokságát és Meissen, Strehlen, Torgau, Wittenberg mellett eszélyessége s vitézsége által tűnt ki. Majd mint fővezér a szászországi hadtest vezérletét vette át, mire az Ernő porosz herczeg alatt álló tábort is a legerősb helyből kimozdította, megverte s Sonnensteint elfoglalta. Ennyi érdemeiért Futak és Csernovicz uradalmakat nyerte adományban; 1763. máj. 20. Mária Terézia magyar grófságra emelte és budai főparancsnokká nevezte ki. 1764-ben mint teljhatalmú biztos Erdélybe tétetett; innét 1769-ben mint cs. kir. biztos az illyriai congressusra küldetett, hol tizenegy hónapig ismét szerencsésen működött. 1772-ben Lengyelország megosztásakor ő küldetett az ausztriai birodalomhoz csatolandó résznek átvételére, midőn szelídségével s mérsékletével anynyira megnyerte a lengyelek hajlandóságát, hogy azok neki oszlopot emeltek. Ugyanekkor a Lengyelországban fekvő hadsereg fővezére, Galliczia és Lodomeria kormányzója, 1774-ben a főhaditanács elnöke s tábornagy, 1776. Bácsmegye főispánja lett. 1777. ápr. 4. II. József császár őt római sz. birodalmi grófi rangra emelte. 1789-ben a török ellen küldött hadsereg vezérlete bizatott reá, de bal lábán sebet kapott és e miatt Futakra visszavonult és a vezérletet Laudonnak engedte át. Meghalt 1790. márcz. 12. Bécsben.
Egy német bucsúbeszédet adott ki Bécsben 1790 febr. 14., melyet II. József császár nevében intézett a hadsereghez.
Naplót hagyott hátra, melyet századossá történt kineveztetésétől halálaig írt s mely saját viselt dolgain kívül a hadi tudományra vonatkozó nagybecsű tanácsokat és alapeszméket foglal magában. Ezen napló, mely a magyar kir. Ludovica academia tulajdona, eddig kiadatlan s csupán a Katholikus Hetilap (1882. 6. sz.) mutatványt közölt belőle, VI. Pius látogatása Bécsben cz.
Levele özv. gróf Kornis Antalnéhoz, Nagy-Szeben 1766. decz. 9. (Századok 1885. 352. l.)
Arczképe rézmetszetben: Vinazer rajza s Adam J. metszése 1781; Weickert után Mansfeld J. E.-től; Bikfalvi Koré rajza s Márk metszése Bécsben 1789 (a M. Kurir és Hadi Történetek-ben).
M. Kurir 1789. 26. sz. arczk. 1790. 95. sz. Toldalék.
Hadi Történetek 1789-1790.
Vereinigte Ofner und Pester Zeitung 1803. 1. sz.
Felső-Magyarországi Minerva 1825. IV. 393. l. (Dessewffy József gróf.)
Magyar Néplap 1856. 20. sz. arczk.
Nagy Iván, Magyarország Családai V. 9-12. l.
Wurzbach, Biographisches Lexikon VII. 166.
Vasárnapi Ujság 1865. 20. sz. arczk.
Archiv für siebenb. Landeskunde N. F. VII. 1866. 3.
Toldy Ferencz, M. Nemzeti Irodalomtörténet.
Nemzetségi Zsebkönyv. Bpest, 1888. I. 120.
Kazinczy Ferencz Levelezése I. II.