ág. ev. lelkész és a m. tudom. akadémia lev. tagja, H. János lelkész és Petényi Judit (P. Salamon ornithologus nővére) fia, szül. 1818. aug. 13. Sámsonházán Nógrádmegyében, honnét egy hónapos korában került Csabára; gymnasiális tanulmányait 1829-től a mezőberényi iskolában végezte, hol akkor három tanár vezetése mellett tíz osztály volt; 1834-ben Eperjesre ment, hol a philosophiát és theologiát végezte s az. önképző társaságban tevékeny részt vett, eleinte mint könyvtárnok, végül mint alelnök. 1839-ben Békésre került Vidovich Ferencz főszolgabíró házához, kinek három fiát tanította. 1841 őszén Németországba ment, hogy Jenában theologiai tanulmányait befejezze; ott okt. 12-től fél évet töltött és mellékesen az egyetem anyakönyvéből kiírta azon magyarok neveit, kik 300 év óta a jenai egyetemen tanultak. Bécsben és Prágában a történelmi nevezetességek mellett megismerkedett azon kor jeles íróival és tudósaival, többek közt Palaczky Ferenczczel, Schaffarik Pállal, Jungmannal, Hankával és Stepánekkel, a kik természetesen nem voltak megelégedve Haan hazafias nézeteivel. Berlinben töltötte a második félévet; ezenkívül szorgalmas látogatója volt a múzeumoknak, az iskoláknak és humanistikus intézeteknek. Hazájába 1842. aug. visszatérve, körutat tett Németország nevezetesebb városaiban, többnyire gyalog. Ezalatt a csabai ág. ev. egyház az újonnan szervezett polgári magyar iskolába tanárul választotta meg, atyja pedig káplánjáúl fogadta. 1843. jún. 6. Selmeczen lelkészszé avatták föl. Békés vármegyében a 40-es években megköttetett az uradalmakkal az úrbéri váltság; ennek népszerűsítésére Csabán ő tett legtöbbet, népdalokat írt és azokat a nép között szétosztatta. Az iskolában azon kezdte, hogy teljesen a magyart tette a tanítási nyelvül. 1845-ben a b.-csabai ev. egyház presbyteriuma megbízta őt, írja meg nov. 9-re a templom felszentelésének százados ünnepére a két ev. templomnak és ha lehet, a város monographiáját; ez meg is jelent egy kis füzetben és egyszersmind buzdításul szolgált neki, hogy a város és megye nagyobb monographiájához gyűjtse az adatokat; ennek megírása foglalta el irodalmi működésének legnagyobb részét. A nagy napokban odahagyva családját, melyet nem rég alapított, a csabai néppel, mint nemzetőr, ő is részt vett a torontáli ráczok ellen való küzdelemben. Alig tért haza, a halál elragadta nejét. 1849-ben nagy-laki rendes lelkészszé választatott és helyét máj. 17. foglalta el; midőn pedig édes atyja meghalt (1855), ennek helyére a csabai ev. egyház egyhangúlag őt választotta meg lelkészének. Küzdött az 1859. pátens ellen, híveit igyekezett magyarokká tenni s magyar szellemben nevelni. Részt vett a jenai egyetemnek 1858-ban aug. 15., 16. és 17. fennállásának háromszázados ünnepén. 1877. máj. 14. a m. tudom. akadémia levelező tagjai sorába választotta. Részt vett a történelmi társulat vidéki kirándulásaiban; gyűjtötte a történelmi s régészeti emlékeket; felolvasásokat tartott az 1874. jún. 18. alapított békésmegyei régészeti s művelődéstörténeti egyesület (melynek másodelnöke volt) ülésein; 1887-ben Márki Sándor társaságában beutazta Németországnak nagy részét, Nürnbergben és Münchenben hetekig másolta a Békésmegyére vonatkozó adatokat. Az élet gondjai s csapásai soha sem törték meg lelkületét; kiválóan szerette az ártatlan tréfákat, humoros verses felköszöntői híresek voltak. Erős emlékező tehetsége lévén, ügyesen tudta alkalmazni a történeti adomákat; ezekből egész kötet gyűjteményt írt össze. Mint tót pap sokszor került nehéz helyzetekbe, kivált oly helyeken, a hol a nemzetiségi izgatások következtében gyanúval fogadták; de H. ilyenkor önérzetesen mutatott multjára s tetteire. Ő a magyar hazafiságot oly erénynek tartotta, melyhez minden. bármely hazai nemzetiséghez tartozó embernek egyforma joga van, de egyúttal megkövetelte mindenkitől, hogy az e joggal járó kötelességeit hazafias tettekkel bizonyítsa be. Ezt jutalmazta az igazságos fejedelem is, mikor 1881-ben 25 éves áldásos papi működésének elismeréseűl a Ferencz József lovagrend keresztjét adá neki. Egyetemes egyházi főjegyző, a dorpati tudóstársaság levelező tagja, a magyar történelmi társulatnak (1867. jún. 13. megalakulásától), a magyar heraldikai s genealogiai társaságnak (1883. febr. 23. megalakulásától) igazgató választmányi tagja volt. Meghalt 1891. aug. 12. Békés-Csabán. A m. tudom. akadémiában 1893. márcz. 27. Zsilinszky Mihály tartott fölötte emlékbeszédet.
Költeményei jelentek meg a Koszorúban (1840) s a Közleményekben (1841); czikkei a Statistikai Közleményekben (V. 1864. Statisztikai jegyzetek Békés-Csaba mezővárosáról, különösen az ottani ágostai hitv. evang. egyházról), a Századokban (1867. Békésvármegye főispánjai, 1872. Még egy szó Dürer Albert származási helyéről és családi nevéről, 1875. Jelentése a radványi levéltárról, 1878., 1881. és 1883. könyvismertetések), a Magyarország és a Nagyvilágban (1874. Kollár János és Slávy dcerája), a Békésben (1875. Az 1543. eszt. febr. 11. Gyulán tartott országgyűlés), a Békésmegyei Közlönyben (1875. mut. sz. Zápolya János okmánya Gyula mezőváros részére, Buda, 1530. okt. 11., magyar fordításban, 1876. 1. sz. A békésmegyei főispánok, Eördögh Frigyes, Gyoma város képviselője, Csaba, Csabai honorácziorok: Eördögh, Ficsovics, Fábry, Békésvármegye III. Károly uralkodása alatt 1715-40-ig, Csabáról szóló legrégibb okmány 1299-ből, 1888. Képek albumomból), a Békésvármegyei régészeti s művelődés-történeti társulat Évkönyveiben (1875. B. Haruckern Ferencz udvartartása Békésvármegyében, Az 1543. országgyűlés, 1876. Történelemelőtti korszak, Békésvármegye III. Károly alatt, 1878-tól Békésmegyei agyag, ércz- és csontnemű régiségei, Szegedi Kis István élete, V. Huzain bég, gyulai várparancsnok magyar levele és magyar köriratú pecséte 1604. évből. A szarvasi, túri és szent-andrási határban talált régészeti tárgyak ismertetése, VI. Gyula város tanácsának levele 1560. IX. és X., Regesták Békésvármegye közgyűléseinek jegyzőkönyveiből), a Figyelőben (1875. B. Haruckern Ferencz udvara Gyulán 1743-1758. években), a Prot. Egyh. és Iskolai Lapban (1881. sat. könyvismertetések és vegyes czikkek), az Archaeologiai Közleményekben, a Budapesti Hirlapban (1887. 172. sz. Rontó Pál létezése) sat.
Munkái:
1. Békés-Csaba mezővárosa hajdani és mostani állapotáról, az ottani ev. ó templom százados ünnepe alkalmára értekezett... Nagy-Várad, 1845. (2. kiadás. Pest, 1866. Tót nyelven. Buda, 1816.)
2. Magyar énekes könyv ágostai hitv. evangyéliomi hívek számára. Szarvas, 1847. (2. kiadás. Arad, 1860. 3. k. Pest, 1871., 4. k. Pest, 1884.)
3. Ó- és Új-Nagylak történetei. Szarvas, 1853. (Nyom. 500 példány. Tótúl Szarvas, 1853., ford. Zayácz Dániel.)
4. Egyházi beszéd Békés-Csabán. Szarvas, 1855. (nyom. 500 példány, ugyanez tótúl is).
5. Jena hungarica sive memoria hungarorum a tribus proximis saeculis academiae Jenensi adscriptorum. Gyulae. 1858. (Ism. Pesti Napló 1859. 161., 162. sz.)
6. Időszaki tábla a magyar protestáns egyház történetéhez. Pest, 1859. (Németül Pest, 1860.)
7. Keresztyén egyház története protestáns algymnasiumok és polgári iskolák számára. Pest, 1865. (2. kiadás. Pest, 1885.)
8. Időszaki tábla Magyarország történelméhez. Pest, 1866.
9. Gyászbeszédek, melyek néhai Haviár Dániel elhunyta alkalmából tartattak. Pest, 1868. (Szeberényi Gusztáv és Győry Vilmos beszédeivel együtt.)
10. Az ág. hitv. ev. bányakerület Névtára. Pest, 1868. (Új kiadás. Pest, 1874.)
11. Békésvármegye hajdana. Pest, 1870-77. Két kötet. (I. Történelem, II. Okmánytár. Ezen kötetet Zsilinszky Mihálylyal együtt. Ism. Századok 1869-70.)
12. Cithara sanctorum. Pest, 1873. (Az ágostai hitvallásúak által harmadfélszázad óta használt énekes könyvek tót monographiája.)
13. Dürer Albert családi nevéről s családjának származási helyéről. Gyula. 1878. (Ism. Századok. Németűl is megjelent).
14. Bél Mátyás. Pest, 1879. (Székfoglaló. Értekezések a tört. tud. köréből VIII. 8.)
15. A magyarhoni ág. hitv. evangelikusok négy egyházkerületének egyetemes névtára. Bpest, 1880. (Történelmi adatokkal. 2. kiadás. Bpest, 1885.)
16. A magyarhoni ágostai hitv. evangelikusok egyetemes gyűlései és az egyetemes világi felügyelői hivatal. Bpest, 1883. (Prot. Theol. Könyvtár 17.)
17. Bartholomeidesz uhorszkai lelkész naplója. Szarvas, év n. (nyom. 300 példányban.)
A magyar nemzet függetlenségi nyilatkozatának tót fordítását eszközölte 1849-ben, nyom. Szarvason.
Kéziratban: Békésvármegye története újabb átdolgozásban és terjedelmes naplót hagyott maga után, mely a család birtokában van.
Álneve: Oláh János, jegye: H. L. (több hirlapban.)
Prot. Nagy Képes Naptár 1880. arczk.
Szinnyei Repertóriuma. Történelem I. II.
Vasárnapi Ujság 1881. 6. sz. arczk., 1891. 33. sz. arczk.
Szarvasi Ujság 1881. 1. sz. arczk.
Figyelő XII. 1882. 85.
Uj M. Athenás 164. l.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Kiszlingstein, M. könyvészete.
Alföldi Képes Ujság 1887. 3. sz.
Békés 1891. 33. sz.
Békésvármegyei régészeti s művelődéstörténeti társulat Évkönyve 1892-93. arczk.
Akadémiai Értesítő 1892. 87. l.
Zsilinszky Mihály, Emlékbeszéd Haan Lajos felett. Bpest, 1893.
Századok 1893. (Márki Sándor.)
Önéletrajzi adatok és gyászjelentés.