bölcseleti doktor, hirlapíró. Gy. Antal kataszteri felügyelő fia, szül. 1863. okt. 23. Felső-Szelényben Hontmegyében; középiskoláit Léván s Beszterczebányán végezte, mire az esztergomi növendékpapok közé vétetett föl; egy évet a nagyszombati seminariumban töltött és a gymnasium két utolsó évfolyamát az esztergomi papnevelőben fejezte be. A theologia tanulmányozására Bécsbe a Pázmány-intézetbe küldetett. E mellett különös kedvvel foglalkozott a neveléstudománynyal és még mint papnövendék 1884-ben a budapesti egyetemen a paedagogiából a doktori szigorlatot kiállotta. Theologiai tanulmányainak befejeztével elhagyta az egyházi pályát és a tanárira készült. 1886 óta állandóan Budapesten tartózkodván, több magánintézetben tanárkodott, 1891 óta pedig a m. kir. állatorvosi akadémián a felvételi tanfolyamot tanítja. 1889-ben, midőn a budapesti katholikus kör megalakult, őt választotta meg titkárává, mely tisztet maig is viseli. 1890 óta a M. Állam belső munkatársa s nagy tevékenységet fejt ki a katholikus irodalom terén és a katholikus mozgalmakban. 1891-ben jegyzője volt a katholikus tanítók országos értekezletének, legutóbb pedig jegyzője a budapesti országos kath. nagygyűlésnek; továbbá másodtitkára az Aquinoi szent Tamás-társaságnak és tagja a szent István-társulat tudományos és irodalmi osztályának. Részt vett annak idején a soproni, komáromi és szabadkai kath. nagygyűléseken.
Czikkei a Közoktatásban (1883., Humanizmus és realizmus, 1888. Plutarchos mint paedagogus), a Religióban (1883. Aristoteles a scholastikában), a M. ÁIlamban (1883. Kisdedóvóintézetek falun, A próba után, Nevelés-tudomány a papnevelő-intézetekben, 1893. 240-242. sz. Torqu. Tasso sat.), a Budapesti Hirlapban (1885. 192. sz. Erdélyi Indali Péter), a Szondi-Albumban (1886. Szondi a magyar költészetben, röviden ism. Tinodi, Kölcsey, Czuczor és Aranynak Szondiról írt költeményeit), a Hazánkban (IX. Egy régi vers, X. Adalékok az 1825-27. országgyűlés történetéhez), a Kath. Egyházi Közlönyben (1889. Zádori János, 1890. Szulik Józset), sat.; költeményeket írt az Uj M. Sionba (1879), a M. Államba s melléklapjába a Szépirodalmi Kertbe, Magyar Koronába, Katholikus Társadalomba s Katholikus Hetilapba.
Munkái:
1. Rousseau nevelési elvei. Vácz, 1882. (Bölcseletdoktori értekezés. Ism. Uj M. Sion).
2. A philosophia az iskolában. Vácz. 1883.
3. A szeretet nevelése. Eger, 1883. (Különnyomat a Népiskolai Tanügyből).
4. Salamon magyar király. Bpest, 1885. (Tört. Könyvtár 80.)
5. Üdvözlő dal s budapesti katholikus kör 1889. okt. 1. tartott megnyitása alkalmára. Eger, 1889.
6. De Lasalle János. Néhány lap a keresztény pedagogia történetéből. Eger, 1889. (Különny. az Egyházi Közlönyből).
7. Költemények. Esztergom, 1890. (Ism. 1891. M. Szemle, Élet, Nemzet 34. sz.. Kath. Szemle, M. Sion, K. Egyh. Közlöny, Közművelődés, M. Állam 3. sz., az egri Irodalmi Szemle és Bud. Szemle LXXVI. 1893).
Szerkesztette a Vasárnapi Lapokat a magyar nép számára 1886-ban Esztergomban és a Heti Hirlap cz. kath. lapot Ribényi Antal társaságában 1893. Budapesten, melyből 3 szám jelent meg és 1895. januártól szerkeszti a Szent István Társulat Értesítőjét.
Álnevei : Dalár, Tyrtaeus.
Horváth Ignácz Könyvészete 1882., 1883., 1886., 1889.
Uj M. Sion 1886. 112. l.
Keresztény Magyarország 1894. 3. sz. arczk.