nyug. középiskolai tanár, szül. 1819. máj. 23. Szombathelyen Vasmegyében és ugyanott végezte gymnasiumi tanulmányait. 1834-ben Pestre jött, hol három évig hallgatta a jogtudományokat; üres óráit Horvát István diplomaticai előadásainak hallgatására szentelte; ez idő alatt sajátította el a német és franczia nyelvet. Ezután két évig Nagyváradon gyakornokoskodott; egyszersmind Kornis Károly fiának nevelője s tanítója volt. Onnét visszatérvén, Pesten kir. táblai jegyzőnek esküdött fel; ez időtől fogva az 1847. országgyűlés megnyitásáig Kelemen János személynöki ítélőmester irodájának kiadója volt és ez idő alatt nyerte ügyvédi oklevelét. Az 1843-44. országgyűlés alatt Pozsonyban hivatalos foglalatosságai mellett tanulta a gyorsírásnak egy könnyű rendszerét, melyről egy füzetkét is adott ki. Az 1847. országgyűlés kezdete óta a gyorsírási pályát választá s az 1847-48. pozsonyi, 1848 pesti s az 1849. debreczeni országgyűléseken e minőségben működött. A szabadságharcz után kizárólag a tudományokkal és az irodalommal foglalkozott. Egy ideig dolgozó társa volt a Religiónak; a Jó és olcsó könyvkiadó-társulatnak titkára is volt. Később rákos-palotai magányába vonult, hol írói munkásságával tartotta fön magát. Miután néhány évet mint Károlyi György gróf fiainak tanítója töltött el, 1859-ben Haas Mihály szatmári püspök ajánlatára a helytartótanácsos kinevezte a szatmári kir. kath. főgymnasiumhoz tanárnak, mely állásában, az uralkodó rendszer értelmében ellenséges szellemű igazgatás alatt levő intézetben hazafias irányt követett. 1864-ben a classica philologiából tanári vizsgát tett. 1867-ben ő felsége a tudományok és művészetek nagy arany érmével tüntette ki, a római Academia degli Arcadi pedig 1877-ben Jeronte Pentelio névvel tagjává választotta. Meghalt 1892. márcz. 1. Szatmárt.
A tudományoknak egy ágát se művelte behatóan, azonban minden iránt érdeklődött, valódi polyhistor volt; munkái vagy czikkei a történelem, bölcselet, aesthetika, a természettudományok, nyelvészet és irodalomtörténet körébe tartoznak; ezek közt van több könyv-, különösen tankönyvbirálata; néha a költészettel is foglalkozott; nagy előszeretettel írt latin ódákat, mely téren az irály classicitását illetőleg kevesen versenyezhettek vele. Czikkei a Religióban (1851. 45. sz. Polgári házasság), a M. Hirlapban (1851. 589 és köv. sz. Jerney János keleti utazása a magyarok őshelyeinek kinyomozása végett és könyvismertetések), Danielik János Emlékkönyvében (1852. I. II. könyvism.), a Családi Lapokban (1853. elbeszélés, 1856. könyvismertetés, 1857. fordítások és polemia), a Budapesti Hirlapban (1853. 26., 33. sz. könyvism.), a Tanodai Lapokban (1857. II. Nyelvtani ellenbirálat. 1866. II. A műköltészet keletkezése és könyvism.), a Divatcsarnokban (1858. Meleg és hideg, természettani fejtegetés), a Kritikai füzetekben (1861. A budapesti lánczhíd emlékirata sat.), a M. Koronában (1868. 210-212. sz. könyvism., 1878. 210. sz. A magyar történelemnek egy ismeretlen kútforrása); programmértekezései a szatmári kir. kath főgymnasium Értesítőjében (1864. A szépnek elmélete általában, 1867. Költészeti tanulmányok, 1873. XIV. Lajos mint a Habsburgház és Magyarország megmentője, 1878. Szatmármegyebeli hajdankori régiségek, 1883. Álbölcselet), a Szellemvilágban (1874. II. Egy tanodai Értesítő. A magyar igeidők, Szarvas Gábor), a Közoktatásban (1885. Vezérgondolatok a Magyar nyelvtan megirásában), a M. Államban (1893. 199. sz. irodalmi hagyatékából: Egyetemesség és katholicismus az irodalomban). Az Egyetemes Magyar Encyclopaediának is munkatársa volt.
Munkái:
1. A gyorsirásról elméleti és gyakorlati tekintetben. Pozsony, 1844. Egy kőnyomattal.
2. Emlékezettan. (Mnemotechnica). Reventlow rendszere után magyar nyelvre alkalmazva. Pozsony, 1846.
3. Menekvés Debreczenbe az 1849. év kezdetén. Történeti rajz. Irta -r-. Pest, 1850.
4. Virgil pásztori dalai. Pozsony, 1851.
5. Virgil Aeneise. Pozsony, 1851. Két kötet (Magyar hexameterekben).
6. Róma és Loretto. Pozsony, 1851. (Francziából Veuillot Lajos után ford.)
7. Kritika és pártszellem. Pozsony, 1852. (Előbbi művének megtámadtatása ellen védelem).
8. A XIII. századbeli Anacharsis. Walter Vilmos után ford. Pozsony, 1852
9. Az ember és a teremtés, vagy a végokok elmélete a mindenségben. Desdonits után ford. Pozsony. 1853.
10. A társadalom testén rágódó féreg. Gaume J. után francziából ford. Eger, 1852.
11. A keresztes hadak története. Németből magyarázva. Pest, 1853. (Ism. Családi Lapok).
12. Rövid és bizalmas feleletek a religió ellen leginkább elterjedt ellenvetésekre. Ségur után francziából fordította. Pest. 1854. (Névtelenül).
13. A magyar helyesírás szabályai. Pest, 1855.
14. Cantu Caesar, Világtörténelem. A VII. olasz kiadás után fordította. Pest, 1856-63. I-VII. kötet. (Az V. kötettől kezdve a fordító neve nincs kitéve).
15. A nőnevendékek könyvtára, tanodai s magánhasználatra. Pest. 1856-57. Négy kötet öt részben. (I. Magyar nyelvtan, Ism. M. Sajtó 1856. 214. sz. 2. kiadás. Pest, 1864. II. Mondattan, 2. kiadás. 1861., 4. javított és bővített kiadás. Bpest, 1874. III. Természetrajz, 2. kiadás. Pest, 1863. IV. Természettan, 2. rész 80 kőnyom. ábrával.)
16. Csillagászat, Tanodai és magánhasználatra. Pest, 1857. Nyolcz kőnyomata ábrával és egy irányvonalos csillagabroszszal.
17. A katholika nő. Ventura Joakim után olaszból ford. I. kötet. Pest, 1858.
18. Magyarok története. Tanodai használatra az első oktatásban. Pest, 1858. (2. kiadás. Pest, 1863. és 1864. 5. k. Bpest, 1876.)
19. A természettan előcsarnoka, tanodai és magánhasználatra. Pest, 1860. (2. jav. és bővített kiadás. Bpest. 1873.)
20. Aranka, vagy az alázatosság diadala a kevélység fölött. Pest, 1861. (2. kiadás. Bpest. 1891.)
21. Fordítási előgyakorlatok magyarból latinra, Schulze után. Pest, 1863.
22. Vezérkönyv a latin fordításokra. Döring W. F. után magyarra átdolg. Pest, 1863.
23. A magyar nyelv viszonyszavai. Tanodai használatra. Pest, 1864.
24. A latin igerendszer. Pest, 1866.
25. Virgil Aeneise. Ford. Pest, 1866. (Római remekírók 20., 21., 2. kiadás, Bpest. 1879. Római remekírók 20., 21.)
26. J. Caesaris Commentarii de bello gallico. Magyarázta. Pest, 1868-69. Három füzet. (1. füz. 2. kiadás. Bpest, 1873. Görög és latin remekírók 3., 6., 8. és 23.)
27. Ciceronis Orationes selectae, Magyarázta. 1. füzet. Pest, 1868. (Görög és római remekírók 5.)
28. Horácz ódái. Nauck művei nyomán értelmezi. Két füzet. Pest, 1868. (Görög és római remekírók 4., 7., 2. kiadás: Q. Horatii Flacci Carmina cz. Bpest, 1879. Görög és latin remekírók 4.)
29. Gyakorlati latin nyelvtan. Ollendorff-Traut tanmódszere alapján, tanodai és magánhasználatra a magyar nyelv szellemében átdolgozva. Pest, 1871-72. Két rész.
30. Kulcs az Ollendorff-Traut tanmódszere alapján írt latin nyelvtanhoz. Pest, 1871.
31. A latin főnevek nemei és végzetei. Melléklet a latin nyelvtanhoz. Pest. 1872.
32. Görög nyelvtan. Bpest, 1872.
33. Ékes irálytan tanodai és magán használatra. Bpest, 1873.
34. A latin praepositiók rendszeres osztályozása. Szatmár, 1874.
35. Latin mondattan, Szatmár, 1875.
36. De carminibus Homeri epicis. Szatmár, 1877.
37. Szatmármegyebeli hajdankori régiségek. Bpest, 1878.
38. A szalánczi rózsakirályné. Négy énekben. Szatmár. 1879.
39. Horatius Flaccus válogatott ódái. Folyó beszédben magyarítva. Szatmár, 1885.
40. Budavár visszafoglalása 1686. Freschot után olaszból ford. Szatmár, 1886.
41. M Tullii Ciceronis Orationes selectae. Halm Károly nyomán értelmezi. 1. füzet: L. Sergius Catilina elleni négy heszéd. Szatmár, 1886. (2. kiadás. Szatmár, 1886.)
Szerkesztette a Kritikai Füzeteket Pesten 1861. (csak egy füzete jelent meg); Szellemvilág, tudományos és kritikai füzetek a kereszténység álláspontjából cz. vállalatot Szatmárt 1874-ben, melyből összesen öt füzet jelent meg.
Ferenczy és Danielik, Magyar Irók I. 177. II. 404. l.
Jelenkor, Encyclopaedia 174. l.
Bartók, Szatmár-Németi Története. Szatmár, 1860. 75. l.
Kapczy, Gyorsirás 16., 30. l.
Szatmár 1884. 40. sz.
Petrik Könyvészete és Bibliogr.
Kiss Áron, M. Népiskolai Tanítás Története 176. l.
Kiszlingstein Könyvészete.
Nemzet 1892, 64. sz. esti k.
Fiának Gy. Gyulának szíves közlése és gyászjelentés.